Szeretném rögtön ez elején leszögezni, hogy Trabant ügyben érintett vagyok. Sosem bocsátottam meg magamnak, amikor 13 évvel ezelőtt lakáscserénk ürügyén eladtam az utolsó, 1962-es 600-as Trabimat, mert nem hittem, hogy sikerül olyan otthonra lelnünk, amelynek garázsa is lesz. Hát lett, de már Trabi nélkül.

Ezért aztán kezdjük is rögtön a Trabival. Az időszaki kiállításnak otthont adó, nem túl nagy, fedett belső udvart ugyanis egy 601-es uralja, amely minden harmadik magyar család életében legalább egyszer előfordult, és pár elfogult kisnyugdíjas és kalandvágyó egyetemista életét még napjainkban is bearanyozza. A kiállítás a hazai gépjármű-kereskedelem témáját két markánsan elkülöníthető korszakra osztja. A Trabi a második világháborút megelőző korban nem rúghatott labdába, mivel akkor még meg sem született, ellenben az ötvenes évek végétől kezdve már meghatározó szereplő lett. A kiállítás kurátora talán ezért tette konkrét valójában is ilyen nehezen megkerülhető helyre ezt a járművet.

Maga a kiállítás végigköveti a hazai gépjármű-kereskedelem történetét a belső udvar falain elhelyezett tablókon az 1900 évek eleji hőskortól a kocka Ladáig. Gyanítható, hogy a vasárnap délutáni hőségben a nem légkondicionált kiállítást választó látogatók között rajtam kívül is volt még pár nem tipikus múzeumlátogató autóbuzi, akik nem feltétlenül a kontextust és narratívát keresik, amikor nagy ritkán beesnek egy hasonló helyre. Ez a kiállítás azonban még a hasonszőrűeknek is kimondott élmény lehet, több okból kifolyólag.

Egyrészt maga a kiállított anyag nem túl nagy, és rendkívül szerencsésen ötvözi a tényközlést az apró, színes, témába vágó mellékszálakkal, mint például a második világháború előtti autószépség-versenyekről és az autó-motor sport jeles eseményeiről szóló korabeli híradásokkal.

Másrészt már maga a kiállítás két helyisége is eltérő karakter, és mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet. Míg a belső udvart a Trabin kívül inkább a tablók uralják, a külön termet kisebb enteriőrökre osztották, ahol egy-egy témát mutatnak be. Van itt benzinkút, ötvenes évekbeli vegyesbolt, ahol jól megfért Rákosi elvtárs a fűszerekkel, biciklikkel és robogóval, és rácsodálkozhatunk arra is, hogy valószínűleg a húszas és hatvanas évek között minden kereskedő ugyanazt az írógépet és indigót használta, csak a megszólítások változtak, valamint az a Bárdi azonos ezzel a Bárdival – akinek valaha kellett már ékszíjat vennie, az tudja, hogy miről beszélek. (Aki nem: A Bárdi Autó Zrt., Magyarország egyik legjelentősebb autóalkatrész-kereskedelmi vállalata több mint egy évszázada az autóalkatrész-piac aktív szereplője, bővebben itt)

Ami viszont nekem a legtöbb kellemes percet szerezte, az a nem feltétlenül tudatos kiállításkoncepció, miszerint itt-ott elrejtünk apró, de bosszantó hibákat – olyanokra gondolok, mint hogy a háromhengeres Wartburg négyütemű volt. Na, ezeknek a megtalálása és az ezek fölötti bosszankodás az, ami miatt, legalábbis számomra, ez a kiállítás igazi felejthetetlen élmény lett. Sajnálom, hogy a végén elmaradt a kvízjáték és a helyes megfejtők között nem lehetett a kiállított Trabit kisorsolni. Lehetne újra Trabim. A garázs már megvan hozzá.

A Meseautótól a Merkurig. A hazai gépjármű-kereskedelem története
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Látogatható: 2015-06-04 - 2015-09-27
Web: mkvm.hu