A múzeumok napjainkban egyre fontosabb szerepet töltenek be a társadalomban, ezzel pedig együtt jár, hogy oktatási szerepüket is egyre nagyobb figyelem övezi. Manapság már nem elég, hogy a múzeumi oktatás ellátja a tartalom- és információszolgáltatás feladatát, ugyanis a társadalom és a múzeumlátogatók – fiatalok és idősebbek – igényei megváltoztak, a hagyományos ismeretterjesztés pedig elavulttá vált. A múzeumok ma már lényeges szerepet töltenek be a formális és informális tanulás, a társadalmi interakció és kohézió, illetve az emberek egyéniségének és társadalmi szemléletének alakítása terén. Fontos, hogy az intézmények ezeket a megváltozott igényeket és körülményeket felismerjék, és minél jobban alkalmazkodjanak hozzájuk. Úgy tűnik, hogy néhány intézmény már sikerrel nézett szembe a kihívásokkal, az utóbbi években ugyanis jelentős fejlődés következett be a múzeumi ismeretterjesztés több területén is.

A fejlődés igényével és a sikersztorikkal kapcsolatban március közepén jelent meg a NEMO (Network of European Museum Organisations) 2015 novemberében tartott konferenciájának kötete, melynek középpontjában az a gondolat áll, hogy szükséges újragondolni a múzeumok oktatási értékét. A kötet tanulmányainak szerzői úgy gondolják, hogy érdemes egy lépést tenni visszafelé és megvizsgálni a múzeumok által kínált oktatási programok logikáját és hatásait. Véleményük szerint ugyanis csak ezután lehet az intézmények oktatási értékéről beszélni.

A NEMO küldetésében több célt is megfogalmazott. Elsősorban szeretnének rávilágítani a múzeumok tanulásban és interakcióban betöltött fontos szerepére, továbbá szeretnék, ha a törvényalkotók helyi és európai szinten is megértenék, elismernék és támogatnák a múzeumok oktatásban és társadalmi kohézióban betöltött szerepének fontosságát. Ezen kívül a szervezet azt is megfogalmazta missziójában, hogy szeretnék elérni, hogy a különböző tanintézmények felismerjék a múzeumi partnerségben rejlő együttműködési potenciált.

A NEMO hisz abban, hogy a múzeumok formális és informális tanulási lehetőségek kínálásával inspirálhatják és segíthetik az embereket abban, hogy jobban megértsék az őket körülvevő világot. Ezt elősegítendő, megjelentették a Revisiting the educational value of museums: Connecting to Audiences (A múzeumok oktatási értékének újragondolása: kapcsolódás a közönséghez) című kiadványt, amely a múzeumi ismeretterjesztés területén véghezvitt fejlődést mutatja be. Mivel a konferenciát Csehországban rendezték meg, így elsősorban cseh, északi-európai és balti országokbeli, valamint lengyelországi példák mutatják be, hogyan lehet a sokszínű közönség számára átadni az ismereteket. A példák rámutatnak arra, hogy az oktatás a múzeumokban gyakran összeforr olyan tevékenységekkel, amelyek a beilleszkedést, az interkulturális párbeszédet, a közösségi elköteleződést, a részvételt és a közösségi fejlődést tűzik ki célul. Ezen kívül a kreativitás ösztönzésére és az innováció támogatására is nagy hangsúlyt fektetnek.

Mivel az oktatási munka többek között a társadalmi értékeken is alapszik, a múzeumok fő célja többek között az, hogy segítsék az embereket egyéniségük és társadalomkritikájuk fejlesztésében, továbbá abban, hogy megtanulják értékelni a párbeszédet és képesek legyenek az empátiára. Ezeknek az ambiciózus célkitűzéseknek azonban jól képzett múzeumi szakemberekre és megfelelő tréningprogramokra van szükségük, melyekre a kiadvány példákat is hoz.

A kötet a fent felsorolt célkitűzések tekintetében több fejezetben ismerteti, hogy a közönséggel való együttműködésnek és az ismeretterjesztésnek mennyiféle módja létezik. Az első három fejezet szerzői (Kalle Kallio, Maria Vlachou és Henrik Zipsane) például azt elemzik, hogy miről szól a 21. századi oktatás, továbbá hogy mit kell tenniük a múzeumoknak annak érdekében, hogy fontosak maradjanak a társadalom számára. Ezzel kapcsolatban lényegesnek tartják kiemelni, hogy napjainkban a múzeumokról való gondolkodás új kulcsszavai a hozzáférhetőség, az ingyenesség, a sokszínűség, a reprezentáció, a nyitottság, a részvétel és a közösség.

Tine Seligmann és Leszek Karczewski esszéi két olyan projektet mutatnak be, melyek nem a szokványos módon, de sikeresen ültették át az oktatási elméleteket a gyakorlatba. Előbbi a múzeumok és a tanítóképző főiskolák együttműködésének fejlesztési projektjében vesz részt, melynek célkitűzése, hogy a jövő tanítói, tanárai a múzeumokat oktatási helyszínként alkalmazzák. A projekt során a tanító-hallgatók megtanulják, hogyan használják fel a múzeumok kínálta tartalmakat tanóráik kiegészítéséhez, míg a múzeumok új nézőpontból, tanulási helyszínként szemlélhetik intézményüket. Leszek Karczewski a Kulturanek nevű projektet ismerteti, amely egy televíziós sorozaton keresztül gyerekek számára hozza közelebb a kortárs művészeteket. A projekt célja, hogy átformálja a kortárs művészetről általánosságban kialakult véleményt, és egyben egy új ismeretterjesztési módszerrel lerombolja a velük kapcsolatos előítéleteket.

Az oktatási értékek és a projektek ismertetésén túl a kötet áttekinti az Európán kívüli helyzetet is, így többek között bemutatásra kerül az észak-amerikai és a hispán amerikai gyakorlat is. Utóbbiban például a tárgyak az európaitól eltérő és jóval egyszerűbb pozíciót töltenek be a múzeumok koncepciójában, mivel a különböző kultúrák és közösségek történetének elmesélését szolgálják. A kiadványban szó esik az ASEMUS-ról (Eurázsiai Múzeumi Hálózat) is, amely az ázsiai és európai múzeumi oktatási szakemberek szakmai tapasztalatcseréjének támogatásával igyekszik megteremteni a lehetőséget, hogy az otthon megszokottól eltérő kulturális környezetben új gyakorlatokat sajátítsanak el és új ötletekkel, tapasztalatokkal térjenek vissza múzeumukba.

A Revisiting the educational value of museums: Connecting to Audiences című publikáció minden bizonnyal érdekes és hasznos olvasmány lesz a magyar szakma számára is és akár egy párbeszédet is elindíthat a magyar múzeumok oktatási értékének átgondolásáról, amely minden muzeális intézménynek javára válhat.

A teljes kiadvány itt érhető el >>

(Szabó Dóra)