Ágy, asztal, TV. Száz tárgyat összegyűjteni igazán gyerekjáték, na, például rögtön ott van a játék, akkor vissza kell gondolni egy kicsit a gyerekkorra, egy kicsit a kamaszkorra, az egyetemre, a jelenre, a jövőre és kész is: minden tárgy amihez közünk volt, van vagy lehet, az már nem is száz, hanem több ezer.

Viszont ha az a kikötés, hogy olyan kézzel fogható száz tárgy legyen ebben a képzeletbeli leltárban, ami minket meghatároz, máris nehezebb a feladat. Akkor kicsit el is kell vonatkoztatni attól, hogy ez egy egyetemi kurzus (x kutatás). Ki kell lépni abból a komfortzónából, amit az oktatás intimitást kímélő keretei jelentenek, és rá kell szánni időt, energiát és nem utolsó sorban magunkat a gyűjtésre.

Észrevétlenül, de ezzel a feladattal a Budapesti Metropolitan Egyetem Integrált társművészeti gyakorlata iskolai feladatból olyan projektté lépett elő öt diák életében, ami nem ért véget kicsengetéskor. Lelkesen beszéltek róla akkor is, ha más nem nagyon értette meg, mi a nagy szám a lovas takarójukban, a diktafonjukban és a kulcscsomójukban, azon gondolkodtak, mit jelent nekik pont az a száz tárgy, miért pont azok és tulajdonképpen akkor kik ők? Felháborodtak, elhallgattak, kerülgették egymást, választási metódusokon keresztül ismerkedtek.

Aztán ahogy százból húsz lett, az ötször húszból meg ismét száz, minden tárgy arcot kapott: képet és történetet. Vicceseket, meghatóakat, kedveseket, vagányakat, néha szomorúakat.

Tárgy-terápia volt ez, folyamatos megnyílás és tapasztalás. Kutatás, amiben a leghétköznapibb tárgyakban kerestünk választ rengeteg kérdésre, talán egy kicsit magunkra is. Az eredményt február másodikától az FKSE Stúdió Galériában bárki megtekintheti.

Hermann Júlia

Mindenkinek ismerős dolgok

megnyitó: 2017. február 2. 18.00 óra Stúdió Galéria (Rottenbiller u. 35.)