Múlt héten elindult a tanítás – ahogy minden évben. És az első kreatív feladatokat is megkapták a diákok – mint minden évben. A „nyári élményeim” fogalmazások koncepciója szerint szeptemberben még könnyedén össze lehet szedni és rögzíteni a nyaralós és táborozós tapasztalatokat. Különösen, ha ez az első nyár, hogy ilyen jellegű élményeink vannak. Így van ezzel Tabbert Lola is – vagyis én. Ki is vagyok? Egy kiállítás? Vagy inkább egy múzeum? De nem is egy: hanem mindjárt tizenhét! Tizenhét intézmény, amelyek ötleteit egybegyúrtam és beszuszakoltam egy nyárra és egy őszre egy kiállítási célokra átalakított 10 négyzetméteres lakókocsiba. És vannak mindenféle segítőim. És utazom. Innen kezdődik a történet.

Első megálló: a kapolcsi kastély udvara. A keretrendezvény pedig a Művészetek Völgye összművészeti fesztivál. Hm. Cudar idő. Igazi expedíciós főpróba, az összezártság és az együttműködés próbája.  A fesztiválon több kiállítás is van. Általában egyéni alkotók és munkáik. De van múzeumi is. A Néprajzi Múzeumé. A kastélyban és a malomban. „Mondja már meg valaki, hogy mi van ebben a lakókocsiban?” – furcsa kérdés. Véradás? Kürtös kalács? Nem, nem. Múzeumi kiállítás. Tényleg? És be lehet menni megnézni? Hát be! Aztán néhány perc csend. Meg kell szokni a laboratóriumi hangulatot. És bent tényleg múzeumi tárgyak vannak. Hm. Meg hosszú szövegek – a falakon és rolókon. Ezt le kell húzni, és fogni, amíg olvasom? Igen, nem árt. Nos, így kezdődött a barátkozás.

Miről szól a kiállítás? Az utazásról, a mozgásról, a mobilitásról, a közlekedésről, az úton levésről.  A máról. És ezzel majd mentek egy csomó helyre? Aha! És most végig itt lesztek? Igen. Na, akkor majd visszajövök, és rendesen elolvasom a szövegeket. Most csak azt hittem, véradás. És mi ez itt? Ez egy festékszóró? És ennek mi köze a mobilitáshoz? Egy rendőrség elől menekülő graffitis hagyta el. A menekülés a kulcsfogalom. Hogy el kellett rohannia. Iszkiri. És ez itt fent valami kortárs művészeti alkotás? Miért vannak befestve a tárgyak? Nincsenek befestve, ezek egy devecseri család személyes tárgyai. El kellett menekülniük a vörös iszap elől. És ezeket mind otthagyták. Csak napokkal később jöttek vissza érte, addigra belepte őket az iszap. Igen, erről hallottam, borzalmas. Nézd, anyu: ez itt egy barbie-s hátizsák. Igen, a kislány, akié volt, épp annyi idős, mint te: ez a sok minden itt mellette, amit egy tanulmányi kirándulásra elcsomagolt. Egynapi túlélőkészlet.

Nos, valahogy így történt. Viszont több mint hetven utazó tárgy történetével bővült az archívum, készült bérlet, körpanoráma, és a hideg esős idő összecsiszolta a csapatot is. Remek társaság volt.

Következő megálló a Bánkitó fesztivál, Szabad tér kiállítási helyszín. Végre egy kis napsütés, tópart, remek közönség. Fel sem merül a véradás meg a kürtöskalács. Vannak csendes szakaszok, de kint és bent is remek a hangulat. És végre egy kiállítás, ami a kutyákat is érdekli! Csak ma vagytok itt? Hogyhogy? Hát, tudod, ez egy ilyen kiállítás: megérkezünk, kipakolunk, felépítjük a kiállítást, elrendezzük előtte a kertet, amit már készülődés közben is nézhetsz, sőt, ha van kedved, segíthetsz is. És este meddig lesztek? Hm. Talán úgy kilencig. A lámpasor és belső világítás próbája is remekül sikerül. És egészen mulatságos a műtárgyrejtvény – bátor, vicces és hajmeresztő megoldásokkal. Valahogy minden nagyon jó. Még sok ilyet!

Hú, de a Sziget Fesztivál – mint egy húsdaráló. Beszorulva a Nagyszínpad és a Hungaricum falu közé. Nehéz itt értelmezhető identitást építeni. Pláne: múzeumit. Leginkább káosz. Mégis kitartó és lelkes üzemeltető csapat, a kánikula ellenére még tárgytörténetet írók is akadnak, de a legjobb mégiscsak a műtárgyrejtvény!  Kultúrák, nyelvek és eltérő korosztályi tapasztalatok csavarodnak a vitrinbe helyezett, naponta cserélődő megfejtendő tárgyak köré. Igazi játszótér. A Szigetre talán nem is kell ennél több. Egy ötlet, néhány játékmester, napernyő, egy raklap ásványvíz, egy jó túraszandál, és várni, hogy vége legyen.

Nem könnyű hát múzeumi kiállításnak lenni. Megtalálni a jó helyet, integrálódni a különböző fesztiválok hangulatához, teréhez, hangjához és közönségéhez. Nem könnyű, de rengeteg tapasztalattal jár! Az nyári turné egyértelmű nyertes fesztiválhelyszíne – Tabbert Lola személyes benyomásai alapján – Bánk: a Bánkitó fesztivál. Ahol helye, értelme és igazi hangulata volt a kiállításnak. A fesztivál szlogenjének megfelelően: kiegyeznék egy szexibb Magyarországgal!

Innen folytatom. Hamarosan. Az őszi múzeumi turné első tapasztalataival.