Egon Schiele és kora a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeum Gustav Klimtet és a Secession kezdeteit bemutató kiállításának mintegy folytatásaként 2013 nyarán a következő generáció legjelesebb  alkotójának, Egon Schielének művészetébe, s kortársai segítségével a Jugendstilt felváltó bécsi expresszionizmus kialakulásába kínál betekintést. A tárlatra a Schiele művekben a világon leggazdagabbnak számító bécsi Leopold Museum gyűjteményéből érkező közel hetven alkotás a Szépművészeti Múzeumban őrzött Schiele, Oscar Kokoschka és Carl Moll  rajzokkal illetve festményekkel, illetve néhány más külföldi gyűjtemény remekművével egészül ki.

Bécs pezsgő kulturális életében a szecesszió századeleji sikere még javában izzott, amikor már megjelentek a „trónkövetelők”. A vadabb, lázadó (Schiele, Kokoschka) vagy szorongató magányába zárkózó (Richard Gerstl) alkotók lelkes támogatókat és hangos kritikusokat egyaránt kivívtak maguknak, miközben alkotásaik még sokszor magukon viselték „mestereik” (Klimt, Moll, Kolo Moser) hatását is. Ebbe a sokoldalú, művekben és művészeti diskurzusokban gazdag időszakban Bécs és Budapest kapcsolata is termékeny korszakát élte, ezt bizonyítja, hogy Schiele és más osztrák művészek – köztük Gustav Klimt is – éppen száz éve (1912-ben és 1913-ban) fővárosunkban is bemutatták legújabb műveiket.

A  mostani kiállítás középpontjában Egon Schiele (1890–1918) áll, akinek rövid, mindössze tíz éves alkotói pályafutását mintegy ötven alkotással mutatjuk be. Schiele már 16 évesen a konzervatív bécsi  Képzőművészeti Akadémia legifjabb diákja lett, de ezt hamar elhagyva Neukunstgruppe (Újművészet