©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Vadonatúj kiállítások

Kiállítás az egyházüldözés papi áldozatainak relikviáiból, Esterházy Jánosról, Új-Guinearól, sőt a képregényről is.

Fotó: MTI

„Számon-tartva”

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából 2013. február 28-án különleges kiállítás nyílt a Laczkó Dezső Múzeumban „Számon-tartva” címmel, amely a szocializmusban elhurcolt papok és vértanúk relikviáit mutatja be.

A kiállításban megtekinthetjük többek között Zadravecz István ferences szerzetesnek a lágerben kenyérbélből gyúrt s cipőkrémmel színezett rózsafüzérét, Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök sálját, a pálosok titkos cserkésztáborozásáról készült naplót, Bulányi György latin nyelvű olvasókönyvét, Endrédy Vendel zirci ciszterci főapát börtönben hajtogatott mértani alakzatait.

A kommunista diktatúra egyik fő jellemvonása volt a vallás kíméletlen üldözése. A rendszer pontosan kidolgozott tervek szerint fosztotta meg az egyházat anyagi javaitól, majd egyesületeitől, társadalmi szervezeteitől s végül karitatív és kulturális intézményeitől. Az egyház képviselői többségét ‒ a papokat, a szerzetesek és apácákat ‒ pedig koholt vádak alapján bíróság elé állította, s börtönre vagy halálra ítélte. A cél az egyházak gúzsba kötése és megfélemlítése volt.

A „Számon-tartva” című vándorkiállítás ‒ amely már bejárta az országot ‒ segít abban, hogy hitvallóink és vértanúink emlékét ébren tartsuk. A kiállítás 2013. április 21-ig tekinthető meg a Laczkó Dezső Múzeumban.

Gróf Esterházy János személyében olyan kiváló magyar politikus-egyéniséget tisztelhetünk, aki egész életével, tragikus egyéni sorsával, teljes politikusi életművével bizonyította: erkölcs és politika igenis összeegyeztethető, emberi tisztaság és korrekt politikai magatartás nem zárja ki, hanem egyenesen és elengedhetetlenül feltételezi egymást.

Esterházy magyar történelmi személyiség, akinek vallomásaiban és tevékenységében a pacifizmus és a magyarságszolgálat jelent meg.

A Pozsonyi Magyar Galéria tárlata 43 kortárs képzőművész alkotását mutatja be, melyek közös vonása, hogy Gróf Esterházy Jánosnak állítanak emléket.

A tárlaton kiállított művek alkotói: Bangó Miklós, Bugyács Sándor, Beöthy Élő Hajnalka, Csémy Éva, Csótó László, Gy. Simon Margit, Godány Sándor, Jaksics Ferenc, Kántor János, Kalita Gábor, Kocsis Ernő, Lábik János, Matúz Péter, Nagy József, Nagy Zoltán, Nyilasi Tibor, Ölveczky Tibor, Ősi Kovács Imre, Simek Viktor, Simon M. Veronika, Soós Csilla, Szabó Gábor, Szentessy László, Schrantz György

A kiállítás 2013. február 28-tól március 10-ig látogatható Győrben a Rómer-teremben.

 

A Néprajzi Múzeum Bíró Lajos-gyűjteményének vándorkiállításaként Debrecenbe érkezett anyagot a kutató 1896 és 1902 között gyűjtötte össze az akkor részben német gyarmat Új-Guinea szigetén, annak is leggazdagabb lelőhelyén, a Huon-öbölben.

A közönség a tárlaton betekintést kaphat az őslakosok szokásaiba, társadalmi tagozódásába, hétköznapjaikba és ünnepeik vagy éppen gyászuk időszakába az ékszereken keresztül. Olyan különlegességek is megjelennek, mint a teknőspáncélból készült fülbevalók, vaddisznóagyar melldíszek, bambuszfésűk, madártollból összeállított fejdíszek és homlokvédők vagy a háncsolt övek és karkötők.

“A helyi értékek közvetítésén túl a megújult Déri Múzeumnak az is fontos küldetése, hogy befogadja és bemutassa más népek kultúráját. A debreceni önkormányzat az intézmény új fenntartójaként jó gazdája kíván lenni a múzeumnak, és igyekszik megfelelni az elvárásoknak” – hangoztatta Somogyi Béla, Debrecen alpolgármestere a megnyitón.

Hozzátette: a kiállítás az értékközvetítésen túl azt is üzeni, hogy büszkének kell lennünk azokra a magyarokra, akik más népek kultúrájának megismerésén és megismertetésén fáradoztak.

Antoni Judit régész, néprajzkutató a tárlat anyagának bemutatásakor felhívta a figyelmet arra, hogy a mintegy húszezer szigetből álló óceániai térség legnagyobb szigete Új-Guinea, amely az egyik leggazdagabb néprajzi örökséggel rendelkezik. Bár az európaiak csak a 16. században fedezték fel a térséget, azt már több mint százezer éve emberek lakják. Új-Guineába is több hullámban települtek emberek az elmúlt ötvenezer évben.

“A kiállítás anyaga és Bíró Lajos életműve azért is világszínvonalú, mert rendkívül precízen, jegyzeteket és fényképeket készítve katalogizálta a tárgyakat. Kutatásai során nem kifosztotta az őslakosokat, hanem partnerként kezelte őket, velük élt, így mélyrehatóan meg is ismerte szokásaikat a velük töltött évek alatt” – magyarázta a néprajzkutató.

Az 1931-ben elhunyt kutató, Bíró Lajos maga is tanult Debrecenben és egyik itteni tanárának mentorálásával kezdett néprajzzal is foglalkozni teológiai tanulmányai során.

A száznál több tárgyat felvonultató kiállítást a Déri Múzeumban április 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

 

Kortárs svájci képregények

Tíz svájci kortárs képregényalkotó mintegy 50 munkáját mutatják be azon a kiállításon, amely A svájci képregény - A képek csúcstalálkozója címmel péntektől látható a Frankofón Fesztivál keretében a budapesti kArton Galériában.

A tárlaton színes és fekete-fehér munkákat, eredeti, A3-as és A4-es méretű képregényeket mutatnak be. A rajzolók különböző technikával, például ceruzával, pasztellel, tussal vagy kapargatással dolgoznak. A kortárs svájci képregény két központ köré szerveződik és a kiállításra is e két helyről érkeztek a munkák. David Boller, Matthias Gnehm, Sambal Oelek (Andreas Müller), Thomas Ott és Anna Sommer alkotásai képviselik a zürichi központú német-svájci alkotókat. A genfi francia-svájci művészeket Cosey (Bernard Cosendai), Derib (Claude de Ribaupierre), Frederik Peeters, Tom Tirabosco és Zep (Philippe Chappuis) művei reprezentálják - hangsúlyozta.

A tárlaton több generáció mutatkozik be. Az idősebbeket többek között az 1944-ben született Derib, a svájci képregény úttörője képviseli. Mesterségét Belgiumban tanulta, Svájcba visszatérve pedig jelentős hatást gyakorolt a fiatalabb rajzolók munkásságára. A következő nemzedék, mint például Thomas Ott vagy Frederik Peeters inkább a nemzetközi szcéna felé fordult, és változatos inspirációk alapján fejlesztette ki saját stílusát.
Bár Svájc kisméretű ország, képregényrajzolói mégis nemzetközi elismertségre tettek szert. Rámutatott, hogy Svájc a képregény hazájának számít, hiszen Genfben élt a szabadidejében írással és rajzolással foglalkozó tanárember, Rodolphe Töpffer (1799 - 1846), akinek illusztrált történetei a képregény kezdetének tekinthetők.
A svájci alkotókat bemutató vándorkiállítást a tavalyi Frankofón Fesztivál részeként Izraelben láthatta a közönség, idén a Svájci Nagykövetség jóvoltából Budapesten kívül Pécsen is bemutatják.

A kArton Galériában március 21-ig tart nyitva a tárlat.