©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A varázsló álma

Yves Saint Laurent életművének eddig soha nem látott darabjai is megtekinthetőek a brüsszeli ING Kulturális Központban rendezett retrospektív kiállításon.

Gombhoz a kabátot

Egyre gyakrabban rendeznek a nagy képzőművészeti tárlatokhoz hasonlóan életmű-kiállításokat jelentős divattervezők munkáiból is, amely eldönteni látszik divat és (magas)művészet viszonyának régóta problematikus megítélését. A divat természete számos kettősségnek kedvez, s ezek közül a kortárs tárgyi kultúra múzeumi legitimációja csak a jéghegy csúcsa. A megvásárolható materiális javak ugyanis nem pusztán árucikkek, hanem kulturális kódok és az identitás hordozói is egyben, amelyek társadalomformáló potenciálja vitathatatlan. A még ma is sokakban élő elképzelés szerint a műtárgyaknak valamiféle örökérvényű igazságot és autenticitást kell sugározniuk, ellentétben a divat világi és profán termékeivel. A művészetfogalom és a művészetpolitika változásai azonban egyértelművé tették, hogy a vizualitásra és gyors információáramlásra épülő újragondolt kiállítóterekben igenis helye van a divattervezők alkotásainak, annál is inkább, mert az aktuális műtárgypiacot ugyanúgy a fogyasztás, a brandteremtés és az aktuális árfolyamok befolyásolják, mint a divatot. A divatkiállítások azért is modelleznek kiválóan kortárs művészetelméleti problémákat, mert a kiállított alkotások egyszerre funkcionálnak műtárgyként és reklámfelületként. Különösen igaz ez egy olyan tervezői életmű esetében, amely nemcsak az anyagok és a formák kölcsönhatásait, hanem korának társadalmi változásait is megértette, és munkáival érzékenyen reagált azokra. Nem véletlen, hogy éppen ő volt az első tervező, aki éles elméleti vitákat generált interkulturális utalásrendszerével, különösen miután munkáiból önálló kiállítást rendeztek 1983-ban a New York-i Metropolitan Museum of Art-ban.

Őrült szerelem

Közhelyesen azt szokás mondani, hogy Yves Saint Laurent megtervezte és létrehozta a modern nő identitását, amely immáron nem csak decens ruhákban, hanem férfias öltönyökben és szafari-kollekciókban is kiteljesedhetett. Hogy a január 30-ától megtekinthető kiállítás ráadásul egy bank által szponzorált kulturális centrumban kap helyet a belga fővárosban, az imént sarkosan fölvázolt elméleti problémáknak még pikánsabb színezetet ad. A magasztos művészetideál azonban már régóta a pénz nyomvonalában halad, így aligha meglepő, hogy a 20. század egyik legjelentősebb tervezőjének, és az egyik legnagyobb divatház megalapítójának életműve hipermodern körülmények között, ám nem kevésbé megkapó díszletek között látható. A közel száz tételt felvonultató kiállítás kurátora Florence Müller, aki a párizsi Petit Palais-ben 2010 tavaszán rendezett YSL retrospektívet is jegyezte. Az anyagot a Pierre Bergé-Yves Saint Laurent Alapítvány bocsátotta rendelkezésre, amely a 2007-ben elhunyt tervező életművét kezeli, s amelynek vezetője Pierre Bergé, Yves Saint Laurent egykori partnere. Kettőjük 1958-tól egészen a tervező haláláig tartó szerelmét mutatja be Pierre Thoretton 2010-es L’Amour Fou (Őrült szerelem) című dokumentumfilmje. Az archív felvételekre és egyidejű interjúkra épülő alkotásból többek között az is kiderül, hogy a divattervező halála után Bergé hogyan árverezte el több millió euró értékű műtárgy-gyűjteményük 773 darabját. A bevételből egy, az AIDS kutatásával foglalkozó alapítványt is létrehoztak.

A határokat, mint a ruhát, átszabod

Yves Saint Laurent az 1960-as évektől kezdve a világ egyik legfontosabb tervezője volt, az elsők egyike, aki nem félt megtörni a merev öltözködési szabályokat és a hagyományos sztereotípiákra épülő, konvencionális struktúrákat. A ma oly divatos, a társadalmi nemi szerepeket meglehetősen szabadon értelmező trendek úttörője volt, aki öltönyt, tengerészcsíkos pólót és katonai mintás zakót tervezett nők számára. 1957-ben az akkor mindössze 21 éves Yves Saint Laurent-t maga Christian Dior nevezte ki a Dior-ház vezető tervezőjévé, viszont miután 1960-ban az algériai függetlenségi háború miatt behívták katonának, ki is rúgta őt. YSL szerződésszegésért beperelte Diort, és nyert. Nem sokkal ezután, 1962-ben Pierre Bergé segítségével megalapította saját divatházát, amelynek sikere töretlen. A jelenleg Saint Laurent néven futó márka kreatív igazgatója most Hedi Slimane, akinek munkáira egyebek  mellett Andy Warhol és Damien Hirst életműve is nagy hatással van. Yves Saint Laurent leghíresebb darabja az 1966-ban tervezett női öltöny, amely nemes egyszerűséggel a Le Smoking nevet viseli, és fogalommá vált mindazok számára, akik valaha is foglalkoztak divattal. A brüsszeli kiállításon egészen korai darabok is láthatóak, amelyekből világossá válik, hogy nem csupán azért volt látnok, mert felismerte az identitás divatban kifejezhető fluiditását. Ő volt ugyanis az első tervező, aki egy teljes prêt-à-porter, vagyis megfizethető utcai viseletre tervezett darabokból álló kollekciót dobott piacra. Ezzel sokaknak tette elérhetővé azokat az álmokat, melyeket korábban legfeljebb nehezen beszerezhető magazinok képein láttak. Yves Saint Laurent ruháiban a szabadság ígérete találkozott a viselhetőséggel. Megértette, hogy a test, különösen pedig a női test, egy kulturális és politikai képződmény, amely az ellenállás és a lázadás felülete is lehet. Megmutatta, hogy a szerepek határai éppen olyan könnyen módosíthatók, mint egy rosszul tervezett gallér. És akinek szűkek a korlátok, az megtalálja a módját, hogyan szabja át a szerepeit.

Fotók: www.designboom.com, www.visitbrussels.be