©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Heti újdonságok a kiállítóterekből

A Ludwig és a Vasarely Múzeum kiállítása mellett egy debreceni és egy szegedi újdonságot ajánlunk.

Átmenet és átmenet a Ludwig Múzeumban

Átmenet és átmenet címmel olyan művészek munkásságát mutatja be legújabb kiállításán a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú), akiknek központi témája a posztszocialista társadalmakban zajló drámai folyamatokra való reflektálás. 
Marinko Sudac horvát magángyűjtőtől eredt az ötlet, hogy részben az ő kollekciójából válogatva a Lumú folytassa a forradalom témája köré felépített tárlatsorozatát. - Meddig tart a "posztkommunista társadalom" periodizációs megnevezés, mikortól kezdődik a régió számára új periódus? - teszi fel a kérdést a tárlat, melyre a montenegrói Petar Cukovic kurátor végül olyan művészek munkáit válogatta be, akik szofisztikált, de kritikus hangnemben képesek elemezni a posztkommunista társadalmakban zajló változásokat.

Josip Vanista a horvát neoavantgárd doyenje, a híres Gorgona művészcsoport alapítója, aki Budapesten bemutatott kollázsaiban a horvát társadalom változásait követi naplószerűen a jugoszláv háborúk kezdetétől a harmadik évezred elejéig.   
Oleg Kulik az 1990-es években lett világszerte ismert. Radikális akciói - amelyekben a művész mint kutya jelent meg - hatalmas érdeklődést keltettek nyugaton: akcióit és performanszait erőteljes, az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték.   
A Blue Noses csoport művei az orosz abszurd hagyományába illeszkednek. Műveik viccek, vázlatok, rögtönzések, melyet videóra rögzítenek, és amelyekben a mindenkori esendő kisember, a mindennapok toposzai jelennek meg - szólt a művészekről.  
A Ludwig Múzeum és az Avantgárd Művészeti Kutatóintézet együttműködésében megvalósult tárlat március 9-ig tart nyitva.

SZÓ és KÉP a Vasarely Múzeumban

Mint a múzeum eddigi kiállításainak többségében, most is a művészeti diszciplínák közötti átjárás lehetőségeit vizsgálhatjuk. A most megnyílt kiállítás nem a 2010-ben már körüljárt vizuális költészettel (ld. Kép/vers 10. katalógus), a verbális és vizuális tartalmi elemek összeolvadásával, szinesztetikus hatáskeresésének gazdag lehetőségtárával foglalkozik, - bár erre most is találunk néhány példát, - hanem az önmagában megálló szöveg és az önérvényű kép egymásra hangoltságáról, azaz dialógusáról szól. Köztudott: a képzőművész másképp gondolkodik, mint a költő, épp ezért izgalmas az egymáshoz közelítés gesztusvilága.

A mappa-műfaj és a kis példányszámban készült könyv-művek klasszikus kora a 20. század eleje. Az akkori kiadványok, a vers és kép nemes papírra, nemes technikával nyomtatott oldalpárjai dinamikus költő-festő barátságokba (Picasso és Éluard), a költészet szabad és egyenértékű értelmezésébe (Baudelaire-Matisse) adtak betekintést. A mappa-témából kiindulva egy nálunk ritkán előforduló, a maga eredeti jelentésében (elsősorban társadalmi okok miatt) igazán meghonosodni nem tudó, de francia és angol grafika-kiadók és személyes barátságok által máig művelt területet igyekszünk felmutatni. Mai sokféleségével, hazai megjelenési formáival ki is tágítjuk ezt a terepet, és ebben segítségünkre vannak barátaink, valamint francia és angol grafikai kiadók.
A kiállítás április 27-ig látogatható.

A múlt századi Szeged a Fekete házban

Száz fotóval szemléltetik Szeged 100 évét a Fekete ház új kiállításán. A XX. századi Szeged villanófényben című tárlaton a látogatók a város egy évszázadának mindennapjaival vagy éppen történelemformáló pillanataival ismerkedhetnek meg.
A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből összeállított tárlaton a századforduló évtizedétől egészen az 1990-es évekig tíz-tíz fotográfia érzékelteti a szegedi történéseket. Szeged egyszerre sajátos és egyszerre tipikus 20. századi magyar város. A Tisza partjáról indult útnak 1919-ben Horthy új kurzusa; a két világháború között Szeged egyetemi várossá, püspöki székhellyé és - meghatározó részben Klebelsberg Kunónak köszönhetően - kulturális központtá vált; 1956-ban pedig itt, a szegedi egyetemen lobbant fel a forradalom lángja.

Szeged alakítója a múlt századnak, de a városon jó és rossz értelemben is ott a lenyomata az elmúlt évtizedek történéseinek. A március végéig látható fotókiállítás egyfajta töprengést, meditálást segít elő az évtizedenkénti tíz-tíz fotóval. Hogy a hatás még kézzelfoghatóbb legyen, minden „évtized-blokk” mellé elhelyeztek egy-egy korabeli tárgyat is.   
A kiállításon felbukkan a Rákosi- és Sztálin-óriásportrékkal „ékesített” szegedi ruhagyár, a Nemzeti Színház kommunista vezényszavakkal körbemolinózott terme és a ledöntött Lenin-szobor is. Az érdeklődők megismerhetik, hogyan festett a tárlat helyszíne, a Fekete ház hadikórházként, milyenek voltak a Széchenyi téren átsuhanó gokartok, és láthatnak számtalan kultikus szegedi épületet vagy közéleti személyiséget évtizedekkel ezelőttről.

Hűség - Madarász Gyula festőművész emlékkiállítása Debrecenben

A két évvel ezelőtt, 77 éves korában elhunyt debreceni festőművészre, Madarász Gyulára emlékeztek születésnapja alkalmából pénteken a helyi Kölcsey Központban. A Hűség címmel megrendezett, csaknem 70 festményét bemutató emlékkiállítás megnyitóján idézték Bényei József költő Madarász Gyuláról írt sorait: "Képei nem csupán esztétikai mércével mérhetők, hanem etikával is. Hűség a tájhoz, a néphez, a hazához, az alkalmazott technikához." Feledy Balázs művészettörténész az állandóság és a változás festőjének nevezte Madarász Gyulát, aki bár egész életében az Alföld igézetében festett, mégis vándorló művész lett.Képeit az Alföld, a Hortobágy mellett Bulgária, Erdély, Gyergyó, Nagybánya, Franciaország tájai és az ott élő emberek ihlették.Madarász Gyula 1935-ben a hajdú-bihari Zsákán született és 2012. február 8-ám Debrecenben hunyt el.Rajztanári diplomáját az Egri Pedagógiai Főiskolán szerezte, majd a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott. Később a Debreceni Tanítóképző Főiskola művészeti tanszékét vezette. Több nemzetközi művésztelep alapító tagja volt. Egyéni kiállításainak száma mintegy 60 és számos csoportos kiállításon is részt vett. Csaknem 30 művészeti díjban részesült. Művei magán és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatók.