A „romlások századának” romlatlan gazdagsága

Főúri öltözetek az Iparművészeti Múzeumban

Az Esterházy-kincseknek, a magyar és az egyetemes kultúra öröksége prominens darabjainak hányatott sors, kalandos megmenekülés és méltó mementó jutott osztályrészül.

Cikk küldése

e-mail:

A főúri család palotáját, ahol a gazdag gyűjteményt elhelyezték, a második világháborúban több bombatalálat érte. A felbecsülhetetlen értékű nemesfém-, ötvös-, fa- és textilegyüttest közel négy évig borították romok, méltatlan állapotok között. A helyreállítási és restaurátori munkák 1949 óta szüntelen munkát kínálnak a restaurátoroknak.

Az Iparművészeti Múzeumban most látható kiállítást rekordidő alatt, mindössze két hónapos rendezéssel valósította meg a két kurátor, Pásztor Emese és Tompos Lilla.
Az Esterházy-hagyaték ezüst- és aranytárgyainak négy éve is volt egy hasonló bemutatója, az Esterházy-kincsek – Öt évszázad műalkotásai a herceg Esterházyak kincstárából címmel. A decemberben megnyitott, elsősorban textíliákra koncentráló, rendkívül pazar tárlat az Esterházy család és a vele kapcsolatba hozható főnemesi családok ajándék- és zsákmányegyüttesének legmívesebb darabjait mutatja be. A közel hetven „öltözet” között hagyományos viseletet, díszruhákat, házöltözeteket és lótakarókat, nyergeket találunk, amelyek olyan családok mindennapjaiba és szokásaiba nyújtanak betekintést, mint a Thurzó, a Thököly, a Báthory vagy a Lorántffy nemzetségek.

Szélsőségek kora

A változások és a szélsőségek korának tartott 16–17. század nemcsak a mindennapokat, hanem az országot is három részre osztotta. Az ekkor zajló európai megújulási hullám a Magyar Királyság küzdelmekben gazdag évszázadát is befolyásolta: anyanyelvi és műveltségi reformok készültek, a tokaji bor a lengyel piacot hódította meg, a ruházkodás pedig más üzenetet kezdett hordozni. A ruhadarabok nemcsak a főnemesi családok tagjainak ünnepi és hétköznapi rituális kellékeiként (jegyszoknya) szolgáltak, de komoly materiális értékhordozóként és néha fizetőeszközként is funkcionálhattak (drágaköves gombok, aranyszálak, zsinórok).

Éghajlat és öltözék

A „kis jégkorszak” éghajlati változásának beköszöntével új típusú, vastagabb angol posztószövetek, alsóneműk, prémek, posztókalapok és az extravagánsnak ható magas gallér árasztotta el Európát. Nemcsak a politikában, de a divatban is a spanyol orientáció lett a cél. A spanyol divat a hideg éghajlatra is „hordható” választ nyújtott. A férfiak inkább őrizték a tradíciót, a nők elébe mentek a divatirányzatoknak.
Az Esterházy- és Thököly-udvartartás fennmaradt és precízen nyilvántartott számlái arról árulkodnak, hogy e főnemesi családok hatalmas összegeket fordítottak ruhatáruk fenntartására és bővítésére. Nem csoda, hiszen a ruha a személyiség és a közösség első számú reprezentációs eszközeként szolgált.

A lényeg a részletekben rejlik

A tárlat egy pazar 16. századi iráni falikárpittal nyit, majd az ezt követő – anyaguk révén spanyol, francia és angol, szabásukat tekintve azonban szigorúan magyar – bársonymenték, dolmányok, vállfűzők, szórt virágmintás, perzsa fonallal díszített kelmék, ezüst és arany skófiumokkal hímzett vállasszoknyák mindegyike kiváló ízlésről és a minden részletre odafigyelő eleganciáról tanúskodik. A lóöltözetek között nyeregtakarók, cafrangok, rubinköves jancsikok, más néven díszlótakarók láthatók. A ház, az enteriőr öltözetei között pedig címeres ágytakarók, úri- és törökhímzéssel készült asztalterítők és egy ágyfüggönykészlet, azaz szuperlát bizonyítja, hogy az elhasznált és elhordott anyagok épen maradt darabjaiból is milyen gazdagon megmunkált kelmék, drapériák készülhettek.
Az Iparművészeti Múzeum által szervezett, a megújulás programjának előfutáraként is aposztrofálható, magas nívójú kiállítás installációját, sejtelmes és elegáns atmoszféráját Komoróczy Zoltán és munkatársai valósították meg.

Készülj fel előre! A kiállítás honlapján letöltheted a tablószövegeket és a tárgyfeliratokat is!