©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Micva – avagy Libeskind és a koppenhágai zsidó múzeum

A micva, a megmentés speciális dániai tapasztalata inspirálta a a Dán Zsidó Múzeum "alkotóit".

A micva „eredetileg parancsolat, isteni rendelet; a későbbi nyelvhasználatban sokkal tágabb értelmet nyert, és most már mindennemű erkölcsi kötelességet és jócselekedetet jelent.” (Zsidó Lexikon)

Dánia volt az egyetlen ország, ahol a második világháború idején a lakosság összefogásával megmentették a koncentrációs-, illetve haláltáborokba hurcolástól a dán zsidóságot, mintegy 8000 embert. Ezt a micvát állítja középpontba a berlini zsidó múzeumot is megálmodó Daniel Libeskind, a koppenhágai zsidó múzeum tervezője.

Tartalomhoz a forma: ezt a nagyszerű emberi gesztust szimbolizálja az épület formája, struktúrája és világítása is. A micva, a megmentés speciális dániai tapasztalata a múzeum logója, a folyosó a héber betűkből összeálló micva szót rajzolja fel, így a múzeumlátogató valójában négy hatalmas betű között sétál, miközben megismerkedik a dániai zsidók történetével, kultúrájával.

Olyan múzeumot hoztak létre, amely sok-sok, egymáshoz kapcsolódó tartalmi szintjével és az ezekre reflektáló formai megoldásokkal ragadja magával a látogatót, és vezeti több szálon végig a kiállításban.

A helyszín és az épület

A múzeum Koppenhága egyik központi részén, különleges környezetben, egy történetileg is jelentős épületben kapott helyet. Eredetileg a 17. században királyi csónakháznak épült. 1906-ban az akkor elkészült királyi könyvtár része lett (ami Európa egyik legjelentősebb judaika könyv- és kéziratgyűjteményének őrzője is). A zsidó múzeumi funkció az épület átalakulásainak újabb állomása, 2004-ben nyílt meg a Dán Zsidó Múzeum. Koppenhága legrégebbi részén, a vízparton, a történelem szívében, az épület és funkciójának változása a mintegy 500 esztendő alatt már önmagában is reflektál a dán-zsidó történelem sajátosságaira: királyi csónakház, királyi könyvtár, benne az új, Libeskind-féle múzeummal.

Rejtélyes, ugyanakkor kifejező tér: a falakon könnyű favitrinek az északi kontextusra reflektálnak, a lejtős padló a tengerre emlékeztet, a világító üvegvitrinek pedig egy újabb, a micvára vonatkozó utalást hordoznak magukban. A látogató valamennyi érzékszervével felfogja a teret, ugyanakkor mindenkinek lehetősége adódik saját értelmezésre. Libeskind szavaival: „A dán zsidó múzeum olyan hely, amely feltárja a mély tradíciót és ennek jövőjét, a micva példátlan tereként. A könyvtár régi téglaépülete és a különleges kiállítási tér egymásra reflektálva dinamikus dialógust folytat, a múlt és a jövő – a régi újszerűsége és az új időtlensége – különös egységet alkot.”

A múzeum és a kiállítás

A Megérkezések a Spanyolországból, Németországból, Lengyelországból, Oroszországból és több más országból különböző időszakokban, eltérő háttérrel érkező zsidó bevándorlók befogadásáról és nagyon különböző dániai életéről mutat be epizódokat.

Ne egy monumentális kiállítást képzeljünk magunk elé, a tárlat összesen 300 m2 területen helyezkedik el. A micva szó betűiből összeálló belső terek folyosókat alkotnak. Maga Libeskind a folyosó terét is egyfajta szövegnek tekinti, amely különböző felületek összeillesztéséből áll össze: falak, belső terek, vitrinek, virtuális perspektívák. Párhuzamot állít azzal, ahogyan a zsidó szövegek alapvetően felépülnek: mint például a Talmud, amelyet mindig körülvesznek a kommentárok, és mindig a kommentárokkal összefüggésben lehet csak értelmezni.

Az épület és a múzeum

A múzeum, mielőtt jelenlegi helyén megnyitották volna, 1985 óta alapítványi kezelésben működött, sikeres kiállításokat rendezett a dániai zsidóság történetéről. Anyagának jelentős részét a dán zsidó közösség tagjainak adományaiból hozták létre. 2011 óta állami múzeumként, mint a dán kulturális örökség szerves része folytatja tevékenységét.

A múzeum az írás, az olvasás és emlékezet hagyományát használja a kiállítás felépítésének mátrixaként, valójában szöveg a szövegen belül. A tárlat elemeiben a 400 éves dániai zsidó élet széles körű bemutatására vállalkozik, a saját gyűjteményi anyag felhasználásával.

Több szinten, több síkon értelmezhető, összerakható, szétszedhető, végiggondolható.

Az egyik olvasat hármassága a tér háromfelé osztásával a térbeliséget (fizikai és kulturális értelemben), valamint a dán és a zsidó történelmet keretezi. Egy másik olvasat – amely ugyanezeket a rétegeket foglalja magában – más dimenziókat érint. A dán zsidók 1943. októberi megmenekülése – a micva – mellett, amely a Zsidó Múzeum különleges narratívája, Libeskind a történelem bibliai fogalmait a zsidó kulturális hagyomány és a dán történelem vonatkozási pontjaiként használja. Így az Exodus, az Egyiptomból való megmenekülés története a kiállításban a dániai zsidó bevándorlással, illetve az utazás, az úton levés közös zsidó tapasztalatával kapcsolódik össze. A Vándorlás, a sivatagban tett bolyongás a tárlaton azokat a különböző álláspontokat, irányzatokat állítja középpontba, amelyek a dániai zsidó közösséget jellemezték. A Parancsolatok Mózes Istentől kapott parancsolatait jelentik, a kiállításban a tradíció és az oktatás bemutatásaként jelennek meg. Az Ígéret földje pedig a Dániában véglegesen letelepedett zsidók lehetőségeit, társadalmi, gazdasági helyzetüket vázolja fel.

A Daniel Libeskind-féle design 18 beépített vitrinnel épült meg. A kiállítás nem törekszik a teljesség bemutatására, inkább bepillantást enged a különböző témákba, arra inspirálva a látogatót, hogy minél többet igyekezzen azután megtudni. A látogatásnak nincs meghatározott iránya, a folyosókon szabadon vándorolhatunk, a szöveg elemeit saját igényeink szerint rakhatjuk össze, interpretálhatjuk. Így épül fel a koppenhágai dán zsidó múzeum.

A zsidóság történelmének meneküléseit, migrációit, újrakezdéseit a dániai zsidók példáján mutatja be. A zsidók elhagytak sok országot, hogy valahol másutt új életet kezdjenek, vagy azért, mert elüldözték őket otthonaikból, vagy azért, hogy jobb megélhetés, karrier után nézzenek más országokban.

A dániai zsidók különböző hátterű, különböző csoportokhoz tartoznak. A családok és az emberek mintegy 400 éve vándoroltak Dániába, olykor csupán néhány család, máskor nagy hullámokban érkeztek. Vannak, akik tudatosan választották Dániát, vannak, akik véletlenül kerültek oda. Minden egyes sors különleges, de vannak olyan minták, amelyek minden európai zsidóra jellemzők.

A dán zsidók között nagyok az eltérések, a konszenzus ritka jelenség. A különbségek kulturálisan (például a régi dán zsidók és az új kelet-európai bevándorlók között), a vallásban, az iskoláztatás eltérő szintjében stb. léteznek. A dán zsidóknak az álláspontjukat kell folyamatosan formálniuk mindehhez. Ez sokszor az integrációhoz, asszimilációhoz vezető út. A dániai zsidóság tagjai között nagyok a különbségek, nem tekinthetők homogén közösségnek. Vallási, kulturális identitás, a dán kultúrához való viszony: ezek mind fontos kérdések a dániai zsidó közösség(ek) tagjai számára.

Nem lehet eléggé felbecsülni a dán zsidók megmentését, s ebben Dánia szerepét, a német megszállás alatt. Idővel ez a történet mitikus felhangot is kapott. A micva (immár sokadik összefüggésben) a kiállítás holokausztnarratívája. Elemzi a német megszállás sajátosságait, a kormány és a németek kapcsolatát, feltárja az okokat, miért lehetett Dánia kivétel. Egy-egy család konkrét példáján mutatja be a megmenekülések történetét.

A zsidó rítusok különleges tárgyainak megvan az az előnyük, hogy a vándorlások során új helyre lehet vinni őket, s az új környezetben is segítenek megteremteni, megőrizni a zsidó világot. A nemzeti határokon is átívelő hagyomány, a közös történelem és kultúra kapcsolja össze évszázadok óta zsidóságot.

A judaizmus vallási középpontjában az a tradíció áll, amellyel az emberek együtt élnek, gyakorolják, amelyet tanulmányoznak, amelyről vitatkoznak. A zsidó kultúra könyvekhez kötött, de érzékeny a rítusokra: gyertyagyújtás, fűszerek illata, szimbolikus ételek, hangosan felolvasott szavak és tárgyak érintése.

Hol van az ígéret földje? A lábunk alatt, messze vagy a gondolatainkban? Az emlékezeten, a hagyományokon és értékeken alapuló zsidó kultúra magunkkal vihető, mozgatható. A kiállítás értelmezésében a dániai zsidók megtalálták otthonukat az otthontalanságban.

A kiállítás és a gyűjtemény

A dán zsidó múzeum gyűjt és megőriz minden olyan anyagot, amely az ottani zsidóság életét valamilyen módon dokumentálja. Ez a gyűjtemény a múzeum gerince és ez az alapja a jövő kiállításainak és kutatásának. Az anyagot 1985 óta gyűjtik, jelenleg 5500 tárgyuk van, ebből 1500 háromdimenziós, több mint 3500 fénykép, a maradék pedig művészeti alkotás, archivális anyag, film, hangfelvétel stb. Többségét egyének ajándékozták a múzeumnak.

Az intézmény számára fontos a gyűjteménye és a kutatás közötti kapcsolat és a közönséggel való interakció.

A 2000-es évek óta, Európa különböző városaiban létrejövő zsidó múzeumok (Berlin, Amszterdam, London, Bécs stb.) eltérő megközelítésben tárgyalják saját országuk zsidóságának történetét. A koppenhágai múzeum komplex értelmezési lehetőségeivel egy sok szempontból speciális zsidó közösség egészen különleges múzeumi megjelenési formáját hozta létre és mutatja be az érdeklődő látogatóknak.

Fotó: Wikipédia