©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Az Alkaloida ipar- és technika története

A Vasvári Pál Múzeumban (Tiszavasvári) látható az Alkaloida ipar- és technikatörténeti kiállítás Kabay János gyógyszerészről, a morfin gyógyszerészeti fontosságáról és az Alkaloida Vegyészeti Gyár működéséről.

„Kevés embernek adatik meg, hogy alkotni tudjon, hogy újat teremtsen, és ezzel megkönnyebbítse és megváltoztassa százak életét maga után.” (Kabay Ilona)[1]

Kabay János a munkájában mindvégig kitartó, elszánt és újító volt. Folyamatosan fejlesztette a gyárat a kor legmodernebb eszközeivel; amit nem lehetett megvenni, azt munkásaival saját kezűleg építtette meg. Szeretet, tudásvágy és jókedv áradt egyéniségéből, mindig mosolygott. Családja és munkatársai rajongással tekintettek rá, lelkes lendülettel vetette bele magát mindenbe, amit csinált, azonban 1936. január 29-én egy sérvműtétet követő fertőzésben váratlanul elhunyt, hatalmas veszteségként családja és a gyár számára egyaránt.

Az elsődleges ötletet a kiállítás elkészítésére, megvalósítására nem pusztán a múzeum leltárában bejegyzett tárgyi anyag jelentette, hanem feleségének, Ilonának naplójába bejegyzett szavai is: „A lelkemben az árnyék egyre sötétebb. A Ti kis szívetek – írta gyermekeinek – lassan vigasztalódik, s az élet erejével keresitek a gyógyulást. És kell is, hogy gyógyuljatok és boldogok legyetek, de – és ez nyilallt ma belém éles váddal – sohasem szabad felejtenetek!”[2]

Úgy gondolom, hogy az utókornak emlékeznie kell egy ilyen emberre, történelmi személyiségre, és nem szabad hagynunk, hogy Kabay János neve, munkássága, találmánya méltatlanul feledésbe merüljön. Ez a kiállítás éppen ezért mutatja be mindezt nemcsak a helyi lakosságnak, hanem minden érdeklődő látogatónak. Fontosnak tartjuk, hogy tudatosítsuk a tiszavasvári emberek emlékezetében városunk szülöttének óriási cselekedetét, különös tekintettel a fiatal generációra. Az idősebbeknek a többsége vagy maga, vagy a rokona dolgozott a gyárban, tehát mindenképpen kötődnek a Kabay-hagyatékhoz. Célunk az volt, hogy a kiállítással egyaránt le tudjuk kötni a 10 éves gyereket, a 18 éves diákot és a felnőtt generációt.

A felsorolt okokból tárlatunk stílusosan a Kabay Jánosról elnevezett régi általános iskolában kapott helyet, ahol közel 40 négyzetméteren, modern, multifunkcionális térben multimédiás eszközök és élményközpontú megoldások segítségével kalauzoljuk a látogatókat az Alkaloida történetének világába.

A kiállítás törekszik a korszerű látványvilág megvalósítására, figyelve a színekre, formákra, fényekre. A tárgyak és a szövegek egymáshoz való viszonya teremti meg a kiállítás narratíváját, melyet öt nagy, önmagukban is értelmezhető, ugyanakkor nem különálló, hanem egy komplex történet darabjaiként egymáshoz kapcsolódó egységre bontottunk szét.

Az első egységben, a bejárattól jobbra elhelyezkedő falon kísérhetjük végig a feltaláló életének főbb állomásait: iskoláit 1915-től, gyakornokoskodását bátyja patikájában, szerelmét munkatársával, Ilonával. Beleolvashatunk azokba a könyvekbe, amelyeket tanulmányai és munkája során használt, valamint megtekinthetjük saját kézzel, precízen vezetett nyersmorfin-összegző naplóját, 1935-ből. Gondosan őrzött tárgyi emlékeink közül ide került egy patikamérleg és az első tablettázógép, melyet Oberlander Gyula kivitelezett Kabay számára, így a morfinkivonáson túl már a kiszereléssel is foglalkozott a gyár. Ezenkívül megtaláljuk itt számos gyógyszerkészítménynek a dobozát, leírását, melyek már a gyár fénykorából, az 1960–80-as évekből valók. Mindezen tárgyak elhelyezésére megépült egy falinstalláció, ahol 6 süllyesztett vitrint helyeztünk el, és üveglappal fedtünk le. A grafitszürke külső fal és a vitrinek világos szürke színe érezteti a gyárbelső hatását, illetve kiemeli a műtárgyakat a vitrineken belül – erre az érzésre a tárgyakat hátulról megvilágító led fény is ráerősít. A kronologikus struktúrát a falakon végighalódó, filmkockaszerűen kialakított, nagyméretű fotográfiák is tudatosítják, melyek egyfajta folyamatot és haladási irányt is nyújtanak a látogatóknak.

A feltaláló életének, módszerének feltérképezése után elindulhatunk magának a máknak, a morfin alapanyagául szolgáló növénynek a kutatása, az erre ráépülő gyár üzemrészeinek és az alkalmazott módszereknek a bemutatása felé.

Az első üzemrész az ún. „siló”-installáció, mely a szürkére festett belső falakkal és a két led fénycsővel érezteti a siló nagyságát, monumentalitását. Ugyanakkor a külső falakon már játszottunk a színekkel, és a máknövény zöld árnyalatával egyfajta kontrasztot hoztunk létre a grafitszürke fallal, mely így funkcionálisan is elkülöníti a két kiállítási részt. Az elhelyezett nagyméretű fényképeken és műtárgyakon (lenzsákok, mérleg, gubótároló láda) keresztül bemutatjuk, hogy Tettamanti igazgató 1940-ben a technikai fejlesztések és a földfelvásárlás mellett elkezdi az új gubótároló és raktárépületek megépítését, valamint belekezd egy nagyobb fejlesztésbe is, új üzemrészt építtet, új gépeket vásárol. 1941-ben határozat születik két 160 fm hosszú barakk felépítésére gubótárolás céljára, ami miatt a kisvasúti sínhálózatot is bővíteni kell. Ezek 1943-ra el is készültek egy hűtőtóval együtt.

1949-ben 44 000 mázsa gubó érkezett a gyárba, ezt a mennyiséget az üzem nem tudta gazdaságosan és gyorsan feldolgozni. A kipakolás napi 5-6 vagon helyett 40 vagonra nőtt. A megoldást Hajdú Sándor találta meg: két használaton kívül helyezett ventillátorból két pneumatikus gubószállító berendezést épített. Eközben a beérkezett gubót kazlakban és szükségbarakkokban tárolták, szalmával lefedve. A módszert Szabó Sándor továbbfinomítja, és a következő évben a gubó szállítása a tárolóhelyiségekbe és onnan a Kémia I üzembe pneumatikus módszerrel történt.[3]

1950-ben megépült két 90 fm hosszú beton barakk, majd a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat belekezdett egy 160 fm hosszú barakkba is, így a tárolási kapacitás 25 000 mázsára nőtt.

Az 1960-as évektől folytatódó gyártörténetet a multimédiás pontnak kialakított falon elhelyezett televízión követhetik nyomon a látogatók, ahol régi gyári dolgozók mesélnek munkájukról, élményeikről, életükről.

Ahogyan a mák útja haladt a gyárban, úgy haladunk mi is tovább a kiállításban, és érkezünk el az egyik leginteraktívabb, leglátványosabb egységhez, a „Laborba”, ahol a kivont morfin finomítása, titrálása és bevizsgálása történt. Kabay kezdeti nehézségeit a préselés és a szűrés, a besűrítés és a kikavarás lassúsága okozta. 1927-ben sikerült 30-40 mázsa zöld mákot mindössze hét állandó munkással és tíz napszámossal feldolgozni.

A gyár épületei kezdetben a falusi építkezésre jellemző vályogból készültek. Ezek a falak nem bírták el az új gépi szerelvények súlyát. A készáru-üzemrész, amelynek laboratóriumi tisztaságúnak kellett volna lennie, még mindig a lakóépület padlásán működött. Ezért az új igazgató, Tettamanti Károly 1938-ban új gyárépület felépítésébe kezdett, ahol elhelyezték a vállalatunknál első ízben alkalmazott autoklávos kodeintranszformáló üstöket.[4]

A kiállításban berendezett labor az 1990-es években elhagyott Kutatólaboratórium I. laborjainak mintájára épült fel, és az Alkaloida Vegyészeti Gyár által felajánlott tárgyakkal, bútorokkal, laborberendezésekkel népesült be. Így elmondható, hogy teljes egészében működő eszközökről van szó, melyeket egy kémikus használat közben is bemutathat. A tervezés során nagy hangsúlyt fektettünk a múzeumpedagógiai szempontokra, vagyis hogy a gyerekeknek minél mozgalmasabb, minél kreatívabb tárlatot adjunk át, ahol felnőtt felügyelete nélkül is nyugodtan kézbe vehetik a tárgyakat, és fantáziában barangolhatnak a régi laborban, a gyárban. Ennek érdekében gazdálkodtunk a felhasználható terekkel, a falakra itt is nagyméretű fotográfiákat, az ablakokba fotófüggönyöket helyeztünk el.

A labor ajtaján kilépve újra egy multimédiás ponthoz érkezünk, mely egyben a „szocialista brigádokat” reprezentáló enteriőr része is. Itt helyet kapott két tablet, melyeken gyógyszerészet-történeti kvízjátékkal tesztelhetik tudásukat a látogatók. A televízióban mindeközben fényképsorozatok pörögnek az 1960-as évek brigádéletéről, a nyaralásokról, kirándulásokról, baráti összejövetelekről, bálokról. 1969-ben már kb. 200 fővel 17 brigád működött a gyárban: őket az évenként végzett munka arányában anyagilag is jutalmazta a vállalat, ezenkívül támogatták a továbbtanulást, munkásaik szakosodását. A brigádok a város oktatási rendszerében is szerepet vállaltak, részt vettek iskolai rendezvényeken, vetélkedőkön, sporteseményeken.[5]

A brigádok életét, működését feltáró legfontosabb dokumentumokat, a brigádnaplókat is olvasgathatjuk ebben az egységben, hiszen a televízió alatt kialakított fiókokban a kitüntetéseken kívül a naplók is megtekinthetők. A szocializmus jelképét, a piros színt használtuk a brigádöltöző enteriőrjének berendezésekor, ahol az 1970-es évekre jellemző öltözőszekrény, gurulós irattartó asztal, falióra és a brigádok válogatott nevei, az iskolai ünnepségek fotói, a kisdobosok és úttörők ruhái emlékeztetik a látogatókat a gyár aranykorára.

Ezután érkezünk el az utolsó tematikus egységhez, a labor mellett a másik interaktív és gyermekközpontú installációhoz. A Kémia I. üzemrész belső struktúráját, működését, az ott található eszközöket, műszereket mutatjuk be. A színesre festett csőrendszer egészen a plafontól vezeti a tekintetet a fekete trepplemezből összeállított gyárbelső és az ópiumkalácsot tároló kerámiaedények felé, amelyeken a nyomásszabályozó kapcsolók, pumpák mind mozgathatóvá, valósághűvé változtatják a műtárgyainkat. A kiállításunkban ez az installáció központilag is fontos szerepet kapott, akárcsak az Alkaloida Vegyészeti Gyárban ténylegesen működő „Kémia” üzemrészek, melyek 6 nagyobb egységre bonthatók. A Kémia 1-ben a feldolgozás első lépése zajlik, ahol elkészül a nyersmorfin, a Kémia 2-ben a nyersmorfinból kodeint és dionint, a Kémia 3-ban a növényvédő szereket gyártják, a Kémia 4-ben a szulfonamid- és a barbiturát-alapanyag előállítása zajlik, a Kémia 5-ben a gyár egyik legnagyobb volumenű szintetikus termékének, a delagilnak a gyártása történik. A Kémia 6. szintén növényvédő szert, Reglont készít.

A kiállítás elsődleges mondanivalóján, Kabay életének és találmányának, valamint a gyár történetének bemutatásán túl másodlagos célként lebegett előttünk, hogy rávilágítsunk, az Alkaloida Vegyészeti Gyár milyen meghatározó szerepet töltött be Büdszentmihály, később Tiszavasvári életében, a város infrastruktúrájának, mezőgazdaságának, iparának, oktatásának fejlődésében, valamint arra, hogyan kapcsolódott be a magyarországi, az európai, majd a világ gyógyszeriparának vérkeringésébe Kabay János „harmadik gyermeke”, szeretett gyára.

E tényszerű felsorolás és elbeszélés alapján bízunk benne, hogy a Vasvári Pál Múzeum ipartörténeti kiállítása elnyeri az érdeklődők tetszését, és amit itt létrehoztunk, méltón őrzi meg az utókor számára Kabay János emlékezetét.

[1] Kabay Ilona naplója 1924–1936.

[2] Uo.

[3] Interjú Virág Imrével, az Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozójával.

[4] Hajdú Sándor kézirata: Az Alkaloida Vegyészeti Gyár története I, II.

[5] Interjú Balogh Lászlónéval, a Pethe Ferenc Általános Iskola volt pedagógusával.