Felszabadulástól a megszabadulásig

Kiállítás Veszprémben a szovjet csapatkivonás 20. évfordulóján

Húsz éve hagyta el Magyarországot az utolsó szovjet katona. A Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös időszaki kiállítása e katonák hazánkban töltött mindennapjait, sajátos, elszigetelt világát mutatja be.

Cikk küldése

e-mail:

1944 szeptemberében az első szovjet katona átlépte a magyar határt. 1944 októberében elhangzott az a rádióközlemény, amely rendkívüli szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben a magyar nép folytatja az ellenállást. 1947. december 14-én hatályba léptek a párizsi békeszerződés katonai rendelkezései, miszerint a Szovjetuniónak jogában állt magyar területen fegyveres erőket tartani. 1955. május 14-én ratifikálták a Varsói Szerződést, melyet 1985-ben megújítottak. 1957. május 27-én egyezmény született az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó” szovjet csapatok jogi státusáról. Ezt az időszakot több mint harmincéves egymás mellett élés követte. Egy-egy elhallgatott tragédia, mint az 1986. június 16-án Gyulafirátóton történt eset figyelmeztetett az emberekben felgyülemlett feszültségre.

Közös történelmünk sodra fájdalmas emlékekkel terhes, és indulatok nélkül nehéz azt a 17 071 napot felidézni, amíg a Szovjet Hadsereg hazánkban állomásozott. Az utolsó szovjet katona húsz éve hagyta el Magyarországot, lezárult egy történelmi korszak.

A Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeumban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közösen megvalósított, a Felszabadulástól a megszabadulásig című időszaki kiállítás azzal a céllal nyílt, hogy bemutassa ezt a korszakot, valamint a szovjet hadsereg katonáját és azt az elszigetelt világot, amelyben mindennapjait töltötte Magyarországon.

Hivatalos forrásból

Mivel az alapadatok többnyire titkosak voltak és maradtak, a szovjetek magyarországi létszámáról és helyőrségeiről közüzemi számlák és a csapatkivonás során elkészített hasznosítási tervek alapján tájékozódhatunk. A csapatok bizonyos mozgásairól az ebben az időszakban szolgálatot teljesítő magyar tisztek elbeszéléseiből kaphatunk képet, mivel ők sok esetben szabadon járhattak a hadrendek között. Így készültek el azok a térképek, amelyek a kiállításban láthatók. Megtekinthető Magyarország átnézeti térképe, amelyen jelölve vannak a fontosabb bázisok, vezetési pontok, a nukleáris töltetek tárolására és hordozó eszközeik üzemeltetésére létrehozott helyőrségek, repülőterek, rádiótechnikai alakulatok, valamint a főbb hadiutak.

Hivatalos felmérések alapján tárul elénk a veszprémi volt szovjet laktanya felülnézeti képe, amely több mint kétszáz objektum elhelyezkedését és eredeti rendeltetését ismerteti. A hatvanas évekből származó utolsó hivatalos jelentés szerint a laktanyában 1100 tüzér állomásozott. A csapatkivonás azonban több mint 3000 főt érintett különböző szolgálati ágakon.

Csillagosok, katonák

A kiállítás kiemelt szereplője a katona, az egyén. A vitrinekben a második világháborútól a csapatkivonásig használt gyakorló, illetve szolgálati és díszegyenruháit láthatjuk – a harctérről, a gyakorlótérről és az ünnepélyes búcsúzókról.

Érdemérmek, érdemrendek, a Varsói Szerződés tagállamainak közös hadgyakorlatain kiadott jelvények, kiváló jelvények, végzettséget kifejező és különböző teljesítményjelvények láthatók a kiállításban. Eredeti szovjet magyarázó tablók segítenek eligazodni a kitüntetések között, és teszik teljessé a képet mind a rangsorolásban, mind a helyes felhelyezés módjában. Néhány különleges darab, mint a „Budapest bevételéért” Érdemérem, vagy a Vörös Csillag Érdemrend teszi még érdekesebbé a gyűjteményt.

Hátrahagyott tárgyak, ajándékok, emlékek

A tárlat a rendező múzeumok anyagán kívül jelentős mértékben támaszkodik a környező települések lakossági felajánlásaira, valamint az egykori szovjet laktanyákból begyűjtött tárgyakra. Az országban tíz helyőrséget és több mint 6000 objektumot adott át a szovjet fél. Mind az egyoldalú, mind a tárgyalásos csapatkivonásokat követően meg kellett szervezni a műszaki mentesítést és a területek őrzését. A hátrahagyott épületkomplexumokat nem ürítették ki teljesen. Erre példa a szovjet dokumentumokban Úrkúton, a Magyar Néphadsereg adatközléseiben pedig Tótvázsonyban működő szovjet katonai bázis, amely úgynevezett hetes típusú raktárkomplexumot rejtett. Az objektumot átvevő lelkiismeretes parancsnoknak köszönhetően a körletekben kihelyezett oktató és szemléltető tablókat, amelyek a reggeli szemlétől a ruhaméretezésen át a különböző raktározási szabályokig illusztrálták a sorállomány feladatait, eredeti állapotukban mutathatja be a kiállítás.

A tótvázsonyi szovjet laktanyában, mint sok más helyőrségben, a katonák a családjukkal éltek együtt, gyermekeik ott jártak iskolába, a katonafeleségek pedig a telep konyháján, kórházában, óvodájában dolgoztak. Hétköznapi használati tárgyaik közül igen sok a helyszínen maradt, és így a kiállítás anyagát színesíthetik.

A tárlat kapcsán kiadott sajtófelhívás a „kerítés menti piac” portékái közül számos terméket sodort a múzeumba. Sokan máig is őrizték ezeket a még sok esetben működőképes eszközöket, történeteikkel együtt. Így kerülhetett a kiállításba az a varrógép, amely egy magyar családnál vendégeskedő ezredes ajándéka volt, vagy az a villanyborotva, amelyet a sötétben adott át néhány forintért egy közkatona a laktanyát körülvevő kerítés egyik repedésén. Olyan archív képeket is láthatunk, amelyek a közmunkára kivezényelt szovjet kiskatonákról készültek. Találkozhatunk azokkal a felvételekkel, amelyek a nyilvános közös hadgyakorlatokon és ünnepségeken készültek, de akadnak olyanok is, amelyek bepillantást engednek a laktanyában élők hétköznapjaiba.

Katonai épületek új funkcióban

A veszprémi Kossuth Lajos laktanyában állomásozó 13. poltavai páncélos hadosztály alakulatai az elsők között hagyták el Magyarországot, ezt követően megkezdődött az épületek hasznosítása. Az egykori parancsnoki épület ma idősek otthona, a színház és vetítőterem fitneszszalon, a felvonulási téren pedig Lenin szobrának talapzata emlékeztet a nem is oly távoli eseményekre.

A kiállítás ötletét az adta, hogy a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság irodái, gyűjteményi raktárai és restaurátorműhelyei is a laktanya egykori hadianyagraktáraiban működnek, a megvalósításra pedig a szovjet csapatkivonás húszéves évfordulója adott lehetőséget.

A tárlat 2012. január 22-ig látogatható.