©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Az élet sava-borsa

Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenziói - Götz Eszter a SOM időszaki kiállításáról.

Nem gondoltam volna, hogy valaha derűs, közeli barátságba kerülhetek a stressz fogalmával. De ha a köznapi, leegyszerűsített értelmétől elrugaszkodva képesek vagyunk meglátni és még inkább megérteni a jelenség egészét, mintha a vakságból gyógyulva néznénk körül. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítása éppen ettől reveláció.

Nem elég, hogy a tárlat az elképzelhető legtöbbféle módon próbálja megmagyarázni az anatómiához nem konyító látogatóknak, mi az a jelenség, amit a világhírű, magyar-osztrák származású Selye János általános adaptációs szindrómaként definiált – csak hosszas vívódás után adta neki az angolul feszültséget jelentő stressz elnevezést –, de rendkívül egyszerű és szellemes installációval is láthatóvá igyekszik tenni azt. A kiállítás Selye életművét és azon belül a stresszelméletet hivatott a mai közönség látókörébe hozni, s ez nem egyszerű vállalás. Részint azért, mert Selye magyarul is megjelent könyvei, elsősorban az Álomtól a felfedezésig, illetve az Életünk és a stress az előző nemzedékek könyvtárában még kötelezően ott szerepelt, de a maiakban már igen ritkán fordul elő. Másrészt a stressz, mint a modern ember igen gyakori fiziológiai állapota, a köztudatban időközben teljesen elveszítette pozitív társjelentését, és a civilizációs betegségek éllovasaként fut világkarriert. Pedig sokkal összetettebb reakcióról van szó, mintha csupán a szívrohamok kiváltó okáról beszélnénk.

A stressz már jóval korábban uralta az emberek életét, mielőtt Selye János nevet adott neki. A fiatal kutató Komáromban nőtt fel, Prágában, Rómában, Párizsban tanult, majd Rockefeller-ösztöndíjjal az Egyesült Államokba ment. 1936-ban publikálta a betegek viselkedéséből és egy specifikus hormonhatás vizsgálatából leszűrt tapasztalatait, s ebben leírta, hogy a szervezet az egyensúlyi állapotát megzavaró bármilyen külső „támadás” ellen ugyanazt a mechanizmust indítja be, amely először vészhelyzetet érzékelő reakcióból, később egy gyors alkalmazkodási fázisból, és végül, ha a külső hatás túl hosszan tart, kimerülésből áll. Valójában a stressz az élet feltétele: a környezeti ingerekre való rugalmas válaszadás, ami gyógyít, életben tart, vagy elpusztít. Ezt a hármasságot dolgozza fel a három teremnyi anyaggal dr. Szabó Katalin kurátor, beleágyazva a biológiai folyamat megértetését Selye egyedülálló tudósi habitusába. Jól döntött, és remek eszköztárat mozgósított ehhez, hiszen csak egy logikai soron végighaladva segít megérteni, miről van szó, hanem közel is hozza a témát azzal, hogy a szakfogalmak megértését humánus, érzelmeket mozgósító közegbe helyezi. Elsősorban a Selye személyiségét felidéző elemekkel; a falra, padlóra írt elhíresült mondatai, személyes tárgyai és az előadásaiból idézett részletek, néhány fotó, mikroszkóp alá helyezett vizsgálati állatszövet az eredeti dokumentumok és tárgyak megteremtik a kutatás izgalmának atmoszféráját.

A visszaemlékezésekből egy igazi reneszánsz tudós figurája bontakozik ki, a filmrészleteken egy szórakoztató, nagyvilági ember jelenik meg, az egész embert körülvevő izgalmas, vibráló, nyitott közeg élményszerű közelségbe kerül. A látványos, teátrális installáció pedig – a közérthető sejtmodellek, biológiai fogalmakat tisztázó tanulókártyák egy vizsgálóasztalon – a tudós játékosságát is megjelenítik. A termeket sűrűn behálózó fóliacsíkok megszelídítve hozzák ide egy boncterem hangulatát, itt is inkább a játék-hangulat uralkodik. Feszültség, stressz, ami megismerésre ösztönöz, egy életre szólóan komolyan játék izgalma. Selye sohasem kapott Nobel-díjat, noha többször is felterjesztették. Nem is csoda: a magát túlságosan komolyan vett 20. század nemigen birkózott meg ezzel a szerethető, életvidám tudós-képpel. A kiállítás egésze viszont éppen ezt az arcot jeleníti meg. Azt a habitust, amit maga Selye talán ezzel a mondatával foglalt össze a legszemléletesebben: „Sem témád fontossága, sem műszereid teljesítménye, sem tudásod nagysága, sem terveid pontossága nem pótolhatja gondolataid eredetiségét és megfigyelésed élességét.”

Látványtervezők: Bartha Tamás és György Á. Hunor (Heonlab)

„Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenziói” című időszaki kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban 2015. október 31-ig látogatható.

Fotók: Tóth Barnabás