Útnak indult Magyarország legkisebb kiállítása

Etnomobil 2.0

Bárhol találkozhatsz vele! A Néprajzi Múzeum és a MaDok-program lakókocsiban megrendezett utazó kiállítása 2011. október 15-ig a te városodban is feltűnhet!

Cikk küldése

e-mail:

Mindössze 10 négyzetméter, mégis 17 múzeum tárgyait szállítja. Múzeumok csinálják, mégsem a múltról szól, hanem arról a világról, amelyben élünk. Részletekből összeillesztett világ, melyet a látogatók írnak tovább saját tárgyaikkal és történeteikkel. Olyan, mint egy mozaik vagy kirakós játék: utazás és mobilitás, menekülés, üzleti utazás, tanulás célú „felfedezés”, diaszpórák utazásai, kamaszok mobil tárgyai, turizmus, rendszeres munkába járás, tájékozódás, mozgáskorlátozottság és mobilitás, zöld út, utazás és modellezés, utazás és higiénia. Ez az Etnomobil 2.0 kiállítás, amely 2011. július 20-án kezdte meg országos turnéját. A budapesti megnyitón dr. Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója indította útjára az utazó kiállítást:

Jégkrém-árusító sárga dobozautó, mozgó hentesüzlet, platóról krumplit, dinnyét kántálva kínáló kereskedő jó ismerőse a városi lakosságnak. „Dinnye és kukorica van eladó!” – hallom mostanában majd minden kora estén mifelénk is. A mozgó árusok mellett rendszeresen találkozunk kamionméretű mobil fehér rendelőkkel, tanácsadással, felvilágosítással szolgáló guruló irodákkal. Véradás, rákszűrés, vércukorszintmérés, gyorstalpaló egészségügyi, ökológiai felvilágosítás és társai. Az előbbiek árut, az utóbbiak szolgáltatást közvetítenek. Közlekedési eszközük, ez a sajátos utazó-szállító-szolgáltató tárgyféleség nem az egyik pontból, a másikba – A-ból B-be – való eljutást, vagyis a helyváltoztatás célját szolgálja, hanem a szállításét. Autók, amelyek kultúránk egy-egy darabját építik-teremtik meg, a mozgás, a fogyasztás, az anyagiság és a képzetvilágok ötvözetét. Mindennapi életünk fragmentumait alkotják, hol figyelünk rájuk, hol tudomást sem veszünk létükről, de ott vannak környezetünkben.

Az autó – tágabban: bármely motorizált négykerekű – mint mobilitási kultúra más esetekben sokkal erőteljesebb formát ölt. Valódi jelentésteli tárgy – hogy idézzem egy korábbi kiadványunk címét és tartalmát. A főhős-narrátor rozoga Fiat Ducatója Andrzej Stasiuk Taksim című új regényében egyszerre vezeti be az olvasót a posztkommunista Európa perifériájának geográfiájába, a lengyel–ukrán–szlovák–román–magyar határvidék szürreális fizikai terébe és e tér materialitásának nem kevésbé lélegzetelállító rétegeibe. A Ducato elsődlegesen az idézett mozgó árusok utazó-szállító eszközeinek rokona: a „ká-európai” használtruha-biznisz önmagában jelentéktelen eszköze. Ám ha nem is mindig nyugati agyonmosott göncöket, fekete bőrszerkót, vagy csillogó szálakkal szövött török kendőket szállít, hanem az úton levés kalandját szolgálja, soha nem független tárgyak özönétől és az emberi kéz formálta, de leginkább rombolta környezet fizikai közegétől. Mert a furgon mozog, utasai folyton úton vannak; kivéve, ha nincs pár liter benzinre se pénzük, de ez is sokatmondó körülmény. Határokon kelnek át, határok között közvetítenek: a múlt és a jelen, a szétbomlott, pusztulóként regisztrált hátrahagyott anyagi világ és a magát újként kínáló, erősen mediatizált materiális javak és jelentésrendszerek között. Ahol a Ducato mozog, amit visz, és ahogy utasaival mozog, s azok ismerőseivel találkozik, egy jól körülhatárolható politikai, társadalmi és kulturális tér s meghatározott időszak etnográfiáját és archeológiáját teremti meg. Épp mobil és anyagi mivoltában ad kulcsot az adott tér, az adott korszak történelem alatti regisztereinek megismeréséhez.

Ez a példa is meggyőzően jelzi, hogy a mozgás és kultúra, a helyváltoztatás és tárgybeliség viszonyát talán épp mozgásban a legjobb tanulmányozni. Az EtnoMobil 2.0 lakókocsi először is kimozdítja a múzeumot – ha csak egy kicsi darabját, ám annál jelentéstelibbet is– megszokott helyéről, közel viszi másokhoz. Azok is találkozhatnak vele, akik nem jönnek ide, akik kevésbé mobilak. Mint a kerületi jégkrémárus vagy a mozgó hentesüzlet, nyalánkságot és finom falatokat visz magával, szinte házhoz szállítja magát a múzeum nagyszerű eszméjét. Kívánom, hogy minél többen ízleljék meg – nyaljanak, harapjanak bele! Ugyanakkor ez a lakókocsi mint véradó állomás, mint kulturális ambulancia indul útjára. Nemcsak visz, hanem gyűjt, felvilágosít, együtt gondolkodik mindenkivel, aki megtiszteli látogatásával működtetőit. A gyűjtött életet adó „vér” lehet egy történet, egy tárgy, egy kép, egy gondolat, ami a múzeum laboratóriumában hozzájárul a kultúra és mozgás, a mobilitás és materialitás sokféle viszonyának megértéséhez. A fehér köpeny a benti laboratóriumra utal, de nem elrettenteni akar, hanem egy tiszta játékra hív.

Jó utat és izgalmas mobil heteket kívánok!

Nincs megállás!
A kiállítás létformája az utazás és az aktivitás. Az egyes állomáshelyeken a bemutatott tárgyakon és az elmesélt történeteken túl kicsiket és nagyokat játékos értelmezési és alkotási lehetőségek, rendhagyó múzeumpedagógiai programok várják.

A következő megálló: Művészetek Völgye Fesztivál, Kapolcs (Kastély), 2011. július 22–31.

Bővebb információ az Etnomobil 2.0 blogján, valamint a Néprajzi Múzeum honlapján.

Fotók: Sarnyai Krisztina