©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Egy kalandor-diplomata a világ körül

Rakovszky Béla(1900–1901) életéről szóló időszaki kiállítás a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum Mosonvármegyei Múzeumában.

A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum az utóbbi időben rendre helyet biztosít vándorkiállítások anyagainak, de főprofiljának azt tartja, hogy a helyi muzeális értékeket tárja a nagyközönség elé. Erre a legaktuálisabb példa a szeptember 11-én megnyílt időszaki kiállítás – a Rakovszky Béla – Egy kalandor-diplomata a világ körül –, amely féléves munka eredményeként jött létre. A tárlat gerincét adó fotográfiák a múzeum raktárában pihentek egészen ez év márciusáig.

A rendezés folyamatában derül ki igazán, hogy a kiállításrendezés tökéletes módja annak, hogy a múzeumban fellelhető tárgyi és írásos anyagokat rendszerezzük, feldolgozzuk. A tervezés során olyan perspektívába igyekeztük helyezni ezt az anyagot is, amelynek segítségével a bemutatott témáról a legtöbb érdekességet nyújthatjuk az érdeklődőknek, akiknek a fantáziáját is igyekeztünk megmozgatni. A megnyílt kiállítás két szálon fut. Egyrészt bemutatja egy ősi nemesi család történetét, másrészt pedig betekintést nyújt a család egyik – a 19–20. század fordulóján élő – tagjának, Rakovszky Bélának különös utazásába.

A kiállítás bevezetése röviden felvillantja a felvidéki gyökerekkel rendelkező nagyselmeci és nagyrákói Rakovszky család históriáját. Néhány 18–19. századi ősgaléria-portré, valamint családi fotó gondoskodik arról, hogy elénk tárja a família jelentősebb személyiségeit, ezzel mintegy sajátos kontaktust teremtve a kiállítás és a néző között.

Rakovszky Béla nem éppen szokványos külszolgálati karriert futott be. Előbb konzulként, majd diplomataként dolgozott, ami önmagában is teljesítménynek számított a korban, mivel a két kar közötti átjárás nem tekinthető általánosnak. Ez az érdem feltehetően a családi háttérnek köszönhető. Közel 25 éves szolgálata során nem volt földrész, ahol meg ne fordult volna valamilyen hivatalos minőségben. Amellett, hogy szakmai érdemeit többen is elismerték, mégsem haladt úgy a ranglétrán, ahogy azt várta. Rakovszky a világ minden tájának diplomáciai állomáshelyein megfordult, hosszabb időt azonban ritkán töltött egy helyen. Különösen fájlalta, hogy rendre az otthonától távoli megbízásokat kapott (a teljesség igénye nélkül: Egyiptom – Port Szaíd, Zanzibár, Konstantinápoly, Belső-Ázsia, Teherán, Dél-Amerika). Míg feltehetően egyre nagyobb nyűgnek érezte a távoli küldetéseket, számunkra épp ezek teszik igazán izgalmassá alakját és utazásait. Rakovszky Béla sokszínű természeti és szellemi örökséget bemutató fotóanyaga, a világ számos térségébe nyújt sajátos betekintési lehetőséget.

Rakovszky Buenos Airesben állomásozott, amikor 1900. augusztus 21-én utasították, hogy csatlakozzék az Argentína partjainál horgonyzó Donau korvett világ körüli útjához. Elsődleges feladatként a latin-amerikai országok helyzetét kellett felmérnie a külügy számára. A küldetés nem volt éppen zökkenőmentes. Szóvá is tette, hogy a haditengerészet bevonása nem feltétlenül hasznos az ilyen munkában. A tengerészek a tengeren érezték otthon magukat, így a diplomata kevés információhoz jutott a nyílt vízen. (kép a hajóról) A partra szállások alkalmával azonban rengeteg fotót készített a bejárt tájakról, az emberekről és a megtekintett épületekről. A kiállításban ezt a rendkívüli utat idézzük fel, a fotóanyag mellett a kiállított műtárgyakkal pedig a korszak hangulatát idézzük meg.

Rakovszkyval a fedélzetén a korvett Buenos Airesből délnek indult, és a Magellán-szoroson áthajózva megkerülte Dél-Amerikát. A nyugati parton felhajózva érintette az összes part menti országot Chilétől Guatemaláig. Elhagyva Amerikát, Hawaii érintésével áthajóztak a Csendes-óceánon, és 31 nap után megpillantották a felkelő nap országának partjait. Délnek fordulva elhajóztak Indokína mellett, majd az Indiai-óceánon a Seychelle-szigetek érintésével jutottak el az Ádeni-öbölhöz. Északnak fordulva átkeltek a Szuezi-csatornán, aztán a Földközi-tengeren. Rakovszky Béla és a Donau korvett legénysége számára a kalandos utazás Polában ért véget 1901. szeptember 13-án.

Módszertan

Szervezőelv, problematika, célok

A kiállítás tervezése során több kihívással is szembe kellett néznünk. A múzeum éves programjában már év eleje óta szerepelt ez az őszi tárlat, viszont konkrét elképzelés nem tartozott hozzá. Amikor március közepén elkezdődött a koncepció kialakítása, még homály fedte a bemutatni kívánt anyagot. Az éves program kialakításakor csak annyi volt biztos, hogy az egzotikus fotókat érdekességük miatt valamilyen módon be kell mutatni a látogatóknak. Történeti háttér nélkül viszont a kiállítás puszta fotótárlat lett volna, ami inkább egy galéria profilja, nem pedig helytörténeti múzeumé. Ennek fényében kellett az anyagból egységes, a múzeum koncepciójába beleillő kiállítást megtervezni.

Ez a koncepciókeresés jelentheti egyben a kiállítás problematikáját is, mivel a fotográfiák történetéről, eredetéről semminemű információ nem állt rendelkezésre a múzeumi adatok között. A leltári számok 1999-ből származtak, de a hagyaték ennél jóval korábban, 1957-ben került a múzeumba. Egy dolog volt bizonyos, hogy az anyag a Panos–Rakovszky-hagyatékba való. A kiindulópont így a két név lett, amiből hamar lehetett szűkíteni a kört a Rakovszky családra.

A történeti háttérkutatás során a levéltári adatok is rengeteg pluszinformációval szolgáltak. Kiderült ugyanis, hogy Rakovszky Béla (1860–1916) konzuli és diplomata minőségében a világ számos pontján megfordult. A vizsgált fotók máris értelmet nyertek. A kör szűkítése céljából számba vettük az állomáshelyeket, és összehasonlítottuk a képeken látható helyszínekkel. Ekkor derült fény a végül bemutatott 1900–1901-es expedíciós utazásra. Ezt követően már rendelkeztünk minden olyan információval, amely alapján megfogalmazhattuk a pontos szervezőelvet, azazhogy a fotókra alapozva bemutassuk a világ körüli expedíciós utazás pillanatait, a témához köthető műtárgyak és illusztrációként szolgáló enteriőrök berendezésének segítségével.

A tematika szerint a fotókat tájegységek szerint csoportosítottuk, és kialakítottunk egy saját tagolást: Dél-Amerika, a Távol-Kelet, a Közel-Kelet és maga az expedíció mint tevékenység. A kiállítótér kialakításakor arra ügyeltünk, hogy a teret megosszuk, ezzel is növelve az érdeklődést az újonnan felbukkanó képek és tárgyak iránt. Az anyag válogatása során ügyeltünk arra, hogy sem a képek, sem az információk ne kerüljenek túlsúlyba. A cél az volt, hogy a kiállítótérben sétálva a látogató, némi információ segítségével saját utazást tegyen a képek, a tárgyak és az élményt fokozó egzotikus növények környezetében.

A kiállítás a rendezői elvek értelmében akkor sikeres, ha van jövője. A kiállítást követően a cél az, hogy az anyag egy jelentős részét egyben tartva, első körben a környék lakóival, de lehetőség szerint a távolabbi közönséggel is megismertessük a Rakovszky család és Rakovszky Béla történetét. A háttérkutatás és a kiállításrendezés során összegyűjtött információk tökéletes lehetőséget biztosítanak arra, hogy a levéltárban megtalált útinaplót, az eredeti fotográfiákkal illusztrálva, kísérő tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátva, a nagyközönség számára is elérhetővé tegyük.