©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mi történik most Párizsban, Londonban, Madridban?

Először látható Európában, Párizsban Warhol Árnyékok című sorozata, több mint 30 év után újra Edvard Munch-kiállítás nyílt Madridban, és Goyának szentelt nagyszabású tárlat nyílik ma a londoni National Gallery-ben.

Andy Warhol Párizsban

Először látható Andy Warhol 102 darabból álló Árnyékok (1978) című sorozata az Egyesült Államokon kívül: a pop-art atyjának ismétlésre épülő híres sorozataiból (Electric Chairs, Jackies, Flowers, Maos) összeállított, Warhol Unlimited című tárlat a párizsi Modern Művészeti Múzeumban (MAM) nyílt meg. A tárlat első fele Warhol munkássága néhány jellemző elemére koncentrál, az ismétlődére, a filmes dimenzióra és arra, hogy a művész életében saját kiállításainak kurátora volt.
A New Yorkhoz közeli Dia Art Foundationban őrzött, Árnyékok című alkotás egy végtelen variációs ciklus egy árnyékról készült fotó alapján, amely Warhol műtermében készült. A Heiner Friedrich és Philippa de Ménil mecénások által létrehozott alapítványban az Árnyékok teljes egészében megmaradt, míg Warhol más, sokszor még több darabból álló munkái szétszóródtak a világban.
A 130 méter hosszan, cirkuszi arénára emlékeztető formában, körkörösen kiállított mű 102 nagyméretű, azonos grafikájú szitanyomatból áll, amelyek csupán alapszínűkben és felületkezelésükben különböznek. A mintázat egy felnagyított fotórészlet, amely egy valós árnyékokat ábrázoló képből származik.
A festményen 17 élénk szín váltja egymást, különösebb rendezettség nélkül. Az első kiállításon Warhol szándékosan azt kérte az asszisztenseitől, hogy véletlenszerűen állítsák össze a művet, amelyben a fekete hatások Pierre Soulages vagy Franz Kline munkáit idézik a kurátorok szerint.
Fabrice Hergott, a múzeum igazgatója a kiállítás katalógusában azt írta, hogy az Árnyékok "zavarba ejtő" mű, mert a befogadó nem tudja eldönteni, hogy egy festmény vagy egy installáció előtt áll. A hatalmas alkotás olyan, mint egy ugráló és ismétlődő színes filmszalag.
A tér kitöltése a kurátorok szerint Warhol munkásságának egyik központi kérdése. A kiállítás ezért megpróbálja visszaidézni Warhol 1971-es életmű-kiállítását a Whitney Múzeumból, amelynek maga Warhol volt a kurátora. A rózsaszín tehénfejekkel díszített sárga papírral kitapétázott termekben látható az a villamosszékekről készített sorozata, amelyben a tragikus és hétköznapi közötti ellentét került középpontba. Hasonló hatás figyelhető meg a Virágok című sorozatban vagy az 1972 és 1979 között készült, 150 darabból álló Maók sorozatban is. A tárlat február 7-ig látható. A tárlat február 7-ig látható.

Edvard Munch Madridban

Több mint 30 év után újra kiállítás nyílt tegnap Madridban Edvard Munch műveiből; a norvég festő és grafikus több mint nyolcvan alkotása keddtől látható a Thyssen-Bornemissza Múzeumban. A képek fele az oslói Munch Múzeumból érkezett a spanyol fővárosba, másik felét pedig a világ több neves múzeuma adta kölcsön a kiállításra, így például a londoni Tate Múzeum vagy a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MOMA) is közreműködött a tárlat létrejöttében.
Paloma Alarcó, az Archetípusok címet viselő kiállítás kurátora szerint sokan A sikoly című, leghíresebb festményével azonosítják Munchot, aki viszont jóval sokoldalúbb művész, feltárta a kapcsolatot a fizikai világ külső jegyei és a rejtett lelki dimenziók között.
A kiállítás gyűjteménye a mai ember érzelmi archetípusainak és egzisztenciális rögeszméinek, mint amilyen a melankólia, a szerelem, a vágy, a féltékenység, a szorongás, a betegség és a halál. A sikoly is megjelenik a bemutatott képek között, de nem az eredeti 1893-as festmény, hanem egy két évvel később készült litográfia.
Edvard Munchot az expresszionizmus előfutárának tartják, képzőművészeti jelentőségét Cézanne-hoz, Gauguinhez és Van Gogh-hoz hasonlítják. 1944-ben, 81 éves korában hunyt el. Hosszú, termékeny munkásságának köszönhetően számtalan remekművet hagyott hátra, amelyek a világ leghíresebb múzeumaiban kaptak helyet. A sikoly című festménye 2013 végéig a világ legdrágábban, 120 millió dollárért elárverezett képe volt.

Francisco Goya a londoni National Galleryben

Az év kiállításaként aposztrofált Goya: The Portraits című tárlaton a művész hetven festménye látható. A világ különböző tájairól kölcsönzött alkotások között arisztokratákat, jelentős történelmi eseményeket és Goya saját lidércnyomásait megörökítő munkák sorakoznak.

A 18. század és a korai 19. század legjelentősebb spanyol festőjeként ünnepelt művész, egykori udvari festő képeinek egy részén hatalmas szemű, túlméretezett bábukként köszönnek vissza a hercegek és hercegnők, akiknek arcáról - Goya jóindulatának függvényében - nagyfokú intelligencia vagy épp mélységes ostobaság köszön vissza.
A művész előszeretettel örökítette meg értelmiségi barátait, a január 10-ig látható tárlaton azonban melankolikus érzékiséget árasztó két női portréja, valamint egy ritkán látható önarcképe is helyet kapott.
A Goya-kiállítás az új múzeumigazgató, Gabriele Finaldi szárnyai alatt megnyíló első jelentős tárlat. Finaldi ígéretet tett rá, hogy a londoni "kulturális élet központjává" teszi az intézményt, amely az elmúlt hónapokban kénytelen volt bezárni termeinek jelentős részét a dolgozók sztrájkja miatt. Finaldi legfontosabb tervei közt az intézmény nemzetközi együttműködéseinek elmélyítése mellett, a múzeum kutatási potenciáljának fejlesztése és gyűjteményének gyarapítása szerepel.