©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Sörre bor, mindenkor…

A régi serház felújított épületében alakították ki Tokaj legújabb látványosságát, a Világörökségi Bormúzeumot. A kiállítások a borkészítés folyamatát kísérik végig a vesszőtől a talajfajtákon, a szőlőművelésen át egészen a hordóba került hegy levéig.

6202 hektár 2000 négyzetméterre sűrítve. Ez a tokaji új bormúzeum. Ízelítőt ad mindenből, amit Tokaj-Hegyaljáról tudni kell. Ha végigjártuk azt a „túrát”, amit Tóth G. Péter kurátor kijelölt, nem marad bennünk kérdés, hogy a magyarországi borvidékek közül miért éppen erre esett az UNESCO választása, amikor világörökségi listára vette 2002-ben. A „túrához” pedig eszközt is biztosít a múzeum. A sportosabbak felpattanhatnak egy Csepel kerékpárra, és végigtekerhetnek a borvidéken, meg-megállva a jelentősebb látványossággal vagy történelmi háttérrel rendelkező településeken. A bicikli előtti monitoron felvillanó kvízkérdésekre a féket húzva lehet kiválasztani a helyes válaszokat. A döntésben egy rövid ismeretterjesztő szöveg segít. A kevésbé sportos látogatók itt egy pohár bor után is volán mögé ülhetnek, és végigautózhatják Tokaj-Hegyalját, miközben magát az épületet nem hagyják el. Az utazás nagy gázzal indul egy kicsi piros Fiatban, és már kezdődhet is a kirándulás egy óriási kivetítő és néhány multimédiás eszköz segítségével: bekanyarodhatunk a borvidék településeire, és szétnézhetünk a hangulatos utcákon. Az igazi kalandorok pedig választhatják a léghajós túrát: a kosárban állva – vezérelhető légi felvétel segítségével – madártávlatból szemlélhetik a névadó települést, ahol az elmúlt években látványos fejlesztések történtek. Az egykori zsinagógából hangversenyeknek, kiállításoknak, konferenciáknak otthont adó Kulturális és Konferenciaközpont lett. Majd zöldmezős beruházásként megépült a Paulay Ede Színház. Végül, harmadik egységként átadták a Világörökségi Bormúzeumot a Serház felújított épületében. Ezzel létrejött egy olyan negyed, amely felöleli a kultúra főbb szegmenseit.

Biztos finom volt a sör, amit valaha itt főztek, de a bormúzeummal talán még jobban járt a világ. Hiánypótló intézmény jött létre, ahol a modern múzeum iránt támasztott elvárásoknak megfelelve, egy kulturális és nemzetgazdasági szempontból is kiemelkedő térség mutathatja be egyedülálló értékeit.

A bor, az ember és a táj kapcsolata

Elsősorban Magyarország egyetlen világörökségi borvidékére, Tokaj-Hegyaljára koncentrál a gyűjtemény, de a tervezéskor európai társaira is gondoltak. A múzeum legnagyobb terének padlóján óriási, üvegfelületre kasírozott térkép fogadja a látogatót. Ezen érintőképernyő segítségével felvillantható bármely európai világörökségi borvidék. Miután „betájoltuk” érdeklődésünket, útra is kelhetünk. A földszinten Dél-Európa tengerparti – olasz, portugál és francia – borvidékeivel ismerkedhetünk meg: néhány kép és rövid ismertető szöveg hangsúlyozza jelentőségüket. Közép-Európa termőterületeire pedig már a galérián „kukkanthatunk be”: mini léghajókosárból távcsőbe pillantva osztrák, német és svájci tájak épített és természeti csodáira csodálkozhatunk rá. A fotókat kísérő szövegből a borkultúrára utalás sem marad el. A részletek a kisebb termekben rejlenek. A kiállított tárgyak és a falszövegek mellett virtuális tárlatvezető avat be minden látogatót Tokaj-Hegyalja szőlő- és borkultúrájába. Különc öltözékével magára vonja a tekintetet a monitoron megjelenő férfi, aki hol komoly, hol könnyed stílusban érdekes, informatív szöveggel szórakoztat, és közben időnként bábjátékkal illusztrálja mondandóját, amiről a körülötte röpködő animációk sem terelik el a figyelmet. Néhol bizarrá teszi az összhatást az enteriőrökben bemutatott tárgyakkal, de ettől sajátos.

A kisebb egységek sora a lenti termekben a gasztronómiai kultúrával kezdődik: milyen ételhez milyen hegyaljai bor illik, illetve mit főzhetünk felhasználásukkal. A dilemma a monitorokból összerakott asztalnál kezdődik, amelyen a recept kiválasztása után megjelennek például a tarcali korhely halászlé vagy a mádi kifli hozzávalói, és megkezdődik virtuális elkészítésük. Nemcsak ízek, illatok is kapcsolódnak a tokajihoz. Egy illatpalettán bárki kipróbálhatja, hogy milyen Sommelier lenne; tudja-e azonosítani az eper, a citrus, a kén szagát vagy a további negyven illatot. Kiderül az is, hogy a bor ízét, illatát nagyban meghatározza a talajtípus, amelyen a szőlőt termesztik. Átlátszó üvegedényekben kőzet- és talajminták mutatnak rá a Tokaj-Hegyalja változatos, ásványi anyagokban gazdag vulkáni talajtípusaira. Ehhez kapcsolódik a tokaji aranyvessző legendája, Mátyás király krónikásának, Galeotto Marzio tollából: „Egy hallatlan csudadolgot említek fel, amiről azt mondják, hogy máshol sehol nem fordul elő. Ott ugyanis arany terem vessző alakjában, hasonló a spárgához, néha meg a szőlőtőke körül tekergődzött kacs formájára…” A 16. században az alkimisták hite szerint e vessző aranyszemcséket termelt a varázserejű földből. Paracelsus, a bázeli egyetem gyógyászati professzora meg is fogalmazta ezt: „A vegetáliák a mineráliákkal társulván, folyékony arannyá válnak.” A hiedelmeknek csak 1779-ben adták magyarázatát, amikor Mária Terézia egy bécsi laboratóriumban bevizsgáltatta, és kiderült, hogy a szemekben aranyszínben tündöklő szálak a nap hevétől összesűrűsödött, megmézgásodott nedvek.

Hogy kerül a bor a (királyi) asztalra?

A hegyaljai szőlők művelésének rendjét korabeli forrásokban a 16. századtól követhetjük nyomon. A tárlat hagyományos módon és multimédiás eszközök segítségével mutatja be mindazt, amit a borkészítésről, a hozzá kapcsolódó munkákról és hagyományokról érdemes tudni. Tárlóban láthatók a szőlőfajták, az oltványok és az eszközök, amelyek a birtokok műveléséhez kellenek. Az aszúkészítés fontos eszköze, a gönci hordó mellett számos szerszám: különféle kétágú kapák, metszőollók, kacor-, vagyis oltókések és a puttony, a daráló, a prés. Kiemelt figyelmet fordít a tárlat a kádárokra, akik a bor tárolhatóságáról és szállíthatóságáról gondoskodtak. Régen a tokajit hordóstul adták el, így a gazdáknak minden éven újakról kellett gondoskodniuk. A kádár korának megbecsült iparosa volt, de a jó mestereket ma is nagy becsben tartják. Az erdőbényei bodnárok termékét például messze földről is keresték. Nekik már közel sem volt olyan nehéz dolguk, mint a borkötőknek, akik a fűzvesszővel összekötözött és idővel elgyengült, megtágult mogyoróvessző abroncsokat cserélték, javították, amikor a hordóból a bor ereszteni kezdett. Ha az ún. berkét nem cserélték időben, akkor az elfolyt must és bor árát is meg kellett téríteni. Ezen a hálátlan helyzeten könnyített a 17. században megjelent vasabroncs.

A tokaji bor sokszínűségének érzékeltetésére a múzeumban egy játékot is elhelyeztek. Forgatható korongok épülnek egymásra. A középső körön a színes körcikkek egy-egy borfajtát jelölnek. Az alsó, legnagyobb körön az azonos színeket keresve meg lehet állapítani, hogy mely szőlőfajtából készül a fentebb keresett furmint, cuvée, máslás stb.

Mielőtt elérkeznénk a tokaj-hegyaljai gyalogos, kerékpáros, autós vagy hőlégballonos „borangoláshoz”, nem árt tájékozódni Tokaj történelmi és kulturális vonatkozásairól, legendáiról. A „virtuális tárlatvezető” érdekességként tesz említést a kóser borkészítésről, illetve arról, hogy a magyar boszorkányok gyülekezőhelye a Gellért- és a Tokaji-hegy volt. Északra a borral teli pincék vonzották őket. Számos példát hoz a tárlat arra is, hogy milyen szerepe volt a tokajinak a nemzetközi politikai döntésekben. Diplomáciai eszközként is használták: szövetségek köttettek, hadseregek fordultak vissza, eljegyzések születtek, kivégzések maradtak el részben a tokaji miatt. Sokan éltek a tokaji varázserejével a török szultán, az orosz cár vagy az angol királynő udvarában is, de a fennmaradt írások szerint a legnagyobb „bordiplomata” Rákóczi Ferenc volt, aki maga is birtokolt több ültetvényt Tokaj-Hegyalján. A helyi humor okmánybélyegnek nevezte el a tokajit, hiszen a borral teli 5, illetve 10 literes demizsonok sorsokat fordítottak jobbra.

A bor, amelyről a felsőbb szinteken annyi információt megtudhattunk, az alagsori részben kerül hozzánk legközelebb. Az itt kiállított régi, egykor használt, de kiselejtezett hordókból a borospincék szaga árad. Az összetéveszthetetlen, édeskés illat megidézi a föld mélyén húzódó, nemespenésszel borított, aszút érlelő járatokat. Kis képzelőerővel a látogató már érzi is a szájában a XIV. Lajos által csak királyok borának, a borok királyának („le vin des rois et le roi des vins” – „vinum regum, rex vinorum”) nevezett tokajit.

Hamarosan pedig szó szerint is ízelítőt kaphatunk a borvidékből: a múzeumban ugyanis a tervek szerint egy különleges kóstolóhelyiséget is kialakítanak majd, ahol a borvidék legmeghatározóbb borait nyalinthatjuk meg, felfedezve, milyen sok dimenziója lehet a bornak, még egy olyan kis borvidéken is, mint a tokaji.

De addig is, biciklire, kis Fiatra vagy léghajóra pattanhatunk, és bebarangolhatjuk Magyarország egy páratlanul értékes régióját.