©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A Toulouse-Lautrec kollekció Rómába megy

Párhuzamosan két olasz nagyvárosban is bemutatkozik a felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeum gyűjteménye.

A milánói Palazzo Realéban február közepéig csaknem 80 budapesti remekművet láthat az olasz közönség, december 4-től májusig pedig csaknem 180, a Szépművészeti Múzeum kollekciójából válogatott Toulouse-Lautrec-litográfia vendégszerepel a római Museo dell’Ara Pacis falai között.

A Szépművészeti szervezésében az elmúlt években több jelentős nyugat-európai múzeumban és kiállítóhelyen is bemutatkozhattak önálló kiállításon a budapesti múzeum műtárgyai, illetve a magyar képzőművészet jeles alkotásai. A londoni Royal Academy of Artsban, a bécsi Kunstforumban, a római Modern Művészeti Nemzeti Galériában és a párizsi Musée d’Orsay-ban így összesen több százezren találkozhattak a gyűjtemény remekműveivel.

Róma egyik népszerű, vonzó időszaki kiállításokat bemutató múzeumában, a Tevere partján fekvő, Augustus császár békeoltárát őrző intézményben most egy olyan nagyszabású tárlattal van jelen a Szépművészeti, amellyel 2014-ben Budapesten a művész születésének 150. évfordulóját ünnepelte, és amelyik akkor több mint százezer látogatót vonzott.

A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménye több mint százezer alkotást őriz, köztük számos művész szinte teljes grafikai oeuvre-jét. Lautrec itt őrzött műveinek mintegy kétharmada kivételesen rövid idő alatt, nem sokkal a művész halála után, az 1910-es évek első felében vásárlások és adományozások révén került az intézménybe. Lautrec közel 240 művét őrzi az intézmény – ehhez foghatóan gazdag állománnyal csak a párizsi Bibliothèque Nationale, a berlini Gerstenberg-gyűjtemény, valamint a berlini és a drezdai grafikai közgyűjtemény rendelkezik.

A Grafikai Gyűjteményben az első világháborút megelőző évtizedben különösen dinamikus szerzeményezés folyt. A múzeum fő beszerzési forrását a legkiválóbb francia és német műkereskedők jelentették, akik tucatszámra küldték Budapestre a modern grafikákat megtekintésre. A gyűjtemény vezetői kitűnő érzékkel válogattak az ajánlatokból és a legmodernebb törekvések sem kerülték el a figyelmüket. Már 1908-ban vásároltak Picasso-grafikát, és Henri Matisse afrikai szobrok hatását tükröző litográfiái 1913-ban kerültek a múzeumba.  Toulouse-Lautrec litográfiáinak teljességigényű gyűjtése is erre az időszakra esik, az első vásárlásra 1901-ben, a művész halálának évében került sor. A budapesti szerzeményezés 1910 és 1915 között új lendületet vett, és viszonylag rövid idő alatt létrejött egy nemzetközi viszonylatban is számottevő, a művész teljes sokszorosított grafikai életművének kétharmadát tartalmazó kollekció. Közöttük számos ritkaság található: kis példányban nyomtatott, számozott, szignált, illetve dedikált levonatok.

A Budapestről érkező anyagot öt tematikus csoportban láthatja a közönség. Párizsi éjszakák címmel a Belle Époque leghíresebb szórakozóhelyei, a Moulin Rouge, kávézók, kabarék elevenednek meg, és Toulouse-Lautrec olyan kortárasaival ismerkedhet meg a közönség, mint Jane Avril és Yvette Guilbert táncosnők, vagy Aristide Bruant színész. A Dívák szekció fő alakja a kiállítás plakátján is szereplő Jane Avril, aki mellett feltűnik May Belfort, Yvette Guilbert és Mademoiselle Cha-U-Kao is, a Színház elnevezésű egységben pedig teátrumok színlapjai, jelenetábrázolásai jelennek meg. Toulouse-Lautrec „az éjszaka hölgyeit" is gyakran megörökítette grafikai munkássága csúcspontjának sorozatain, míg az ötödik szekcióban személyes hangulatú munkáit gyűjtötték egybe: többek között barátai számára készített címlapokat vagy a Bois de Boulogne lóversenyeit megörökítő nyomatokat.

Henri de Toulouse-Lautrec-Monfa 1864-ben, éppen 150 éve született az egyik legtekintélyesebb és legrégibb arisztokratacsalád sarjaként a dél-franciaországi Albiban. A ritka genetikai betegségben szenvedő művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festője, Fernand Cormon párizsi műtermében folytatta, ahol Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is diáktársa volt. 1884-ben a Montmartre-ra költözött, amelynek pezsgő világa egyszerre jelentette otthonát és műveinek legfőbb inspirációját. Nem vágyott díjakra, elismerésekre, azt azonban fontosnak tartotta, hogy művei minél több emberhez eljussanak, így örömmel vette, ha művei újságokban is megjelentek, és lelkesen vetette bele magát az éppen születőben lévő műfaj, az utcai reklámplakátok világába. Az igazi ismertséget éppen első ilyen – a Moulin Rouge mulató számára tervezett – plakátja hozta meg 1891-ben. Ettől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, közöttük 30 plakátot. Noha a litográfia technikája korábban sem volt ismeretlen, az 1890-es években élte második virágkorát. Lautrec számára a festői és a litográfusi tevékenység egyenrangú volt: kiállításain szinte mindig együtt mutatta be a festményeket, plakátokat, litográfiákat, rajzokat, ezzel is azt érzékeltetve, hogy a különböző eljárással készített művei egyenrangúak. A kőnyomatos munkáin is nagy gondot fordított a kivitelezésre, gondosan ügyelt minden részlet megvalósítására.

A kiállítás kurátora Gonda Zsuzsa, társkurátora Bodor Kata, a Grafikai Gyűjtemény művészettörténészei. A kiállítás szervezője az Arthemisia Group.

(s)