A belső gyermek
BTM
Kivételes tárlatot kínál a télre a BTM. Nem kapott különösebb publicitást, megbújik az év képzőművészeti szenzációi mögött. Pedig a téma, a válogatás szempontjai és a bemutatás módszere is példaértékű – nem beszélve az élményről.
| Götz Eszter |
2016-12-13 07:48 |
A Gyermek/Kor/Kép a magyar képzőművészet négyszáz esztendejének gyermek-képét dolgozza fel. Semmilyen hagyománya nincs a koncepciónak a hazai műtörténetben; egyedül egy 1940-es Műcsarnokbeli kiállítás hozta össze a megelőző 150 év és a korabeli alkotók e témával foglalkozó munkáit, különösebb rendszerezés nélkül, inkább csak egy hangulatos körképet kínálva. Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok viszont úgy közelítettek az egyes korszakok gyermekábrázolásaihoz, hogy egyszersmind az adott kor ideál- és énképére reagáltak; a társadalomnak a gyermeki léthez való viszonyulását vizsgálták. Ezáltal az archetipikus ábrázolások egy-egy általános, kollektív pszichét is megjelenítenek.
Az eredmény önmagában is lenyűgöző, de a kurátorok még tovább mentek: mindazt, amit a négy évszázad tanulságaként kikerekedett, egy gazdag múzeumpedagógiai szállal közvetlenül a gyermeklátogatókhoz kapcsolták. Elszakadva az itthon már jól működő pedagógiai módszertantól, nem csupán gyerekekre szabott eszközökkel, külön gyerekprogramokkal gazdagítják a múzeum programját, nem egyszerűen játékos felfedezést kínálnak, hanem aktív beavatkozást: vonják le a tanulságokat a gyereklátogatók az ő világukról alkotott képekből. Minderről lépten-nyomon meggyőződhet a látogató, szinte belebotlik az interaktív programnak a kiállítás részévé tett elemeibe.
A kiállítás bejáratánál, a beköszöntő tablót kis tükrök és helyben rajzolt gyerek-önarcképek veszik körül; az egyik terem közepén 18. századi fiú- és lánykaruhák várakoznak arra, hogy felpróbálják őket. Az első terem ablakát fedő árnyékolóra a „gyermek” kifejezés végtelen sok szinonimáját nyomtatták, és a látogató igazi gyermeki örömmel merül el a rég nem hallott nyelvi gazdagságban. Az egyik terem képei mellől a feliratok a padlóra kerültek, a képekhez vezető, szándékoltan keresztbe-kasul vezető vonalaknak köszönhetően Székely Bertalan és dr. Máriás, Munkácsy és Födő Gábor művei közvetlen kapcsolatba kerülnek. A gyerekek világa, a család fogalma, a felnőtt-gyermek társadalom közötti, gyakran ellenséges viszonyok feldolgozása olyan erős hatású itt, ebben a közegben, mint egy családállítási terápia. Telitalálat a rendezők részéről ez az aktív, részletekre figyelő, korszerű művészetpszichológiát alkalmazó vonulat.
Ám az összeállítás nem csupán ebben a tekintetben kivételes. Rögtön az első egységben világossá válik, hogy a hagyományos ikonográfia mai, 21. századi megközelítésével találkozunk. Az anya-gyermek kapcsolat bibliai ősképét Kőnig Frigyes apa-lánya kettős portréjával vezetik be, vagyis már itt megkérdőjeleződnek a nemi szerepekre előre kiosztott érzelmi viszonyok. De szó sincs felforgatásról, csupán jelzést kapunk, finom kérdőjelet, a kritikai szemléletre való utalást. Ezután szépen körüljárja a terem a Madonna-motívum legváltozatosabb feldolgozásait, a biedermeier ábrázolásoktól Csók István Magyar Madonnáján át Berény Róbertig és Uitz Béláig. Aztán a szent család témáját dolgozza fel, amelynek a büszke Habsburg-Lotharingiai családfa és Somogyi József végtelenül kifinomult kisplasztikája ugyanúgy része, mint Derkovits vásznán az éhező csonka család, Fehér László 1980-as képén az emlékezetből kihullott családtagok elmosódó arca, vagy Wéber Henrik 1846-os polgári család-portréja, amelyen mindenki karakteres egyéniség, de a kapcsolódás olyan szoros, hogy a család nem bontható egyedekre. Idealizált ikonok helyett egy tudatformálódás stációit láthatjuk.
A témakörök sorról sorra tárják fel a gyermekvilágra hol értetlenül rácsodálkozó, hol abban saját magát kereső felnőtt társadalom szellemiségét. A gyermek Esterházy Antalról 1678-ban ferences csuhában készített portré mellett ott van Vilt Tibor és Schaár Erzsébet egy-egy fiú- és leányka fejszobra, és különlegességként a magyarországi óvodai nevelés úttörőjétől, Teleki Blankától egy Nádasdy Júlia-mellszobor. A nevelés, iskola, a gyermeki lélek szigorú szabályozása témakör Munkácsy életképével, Orlai Petrich Somával és dr. Máriással lett teljes; a gyermekjátékról szóló egységben Margitay Tihamér zsánerképe mellé Hecker Péter ufómaszkos bringás vászna és Waliczky Tamás animációja került. Kemény kritikai attitűddel építették föl a kurátorok a kiszolgáltatottság, a háború, a gyermekszegénység témakörét, Borsos Józseftől és Bihari Sándortól egészen Kocsis Tibor 2005-ös, muzulmán menekült kisfiút ábrázoló képéig, vagy Déri Miklós 2015-ös, nemzetközi elismerést aratott migráns család-sorozatáig. Esterházy Marcell enigmatikus fotóanimációja az elhurcolt zsidó lány és a grófkisasszony közös történelmi pillanatáról, vagy Gulácsy Lajos képe a fellázadt játékszerekről ugyanannak a témának az emlékezetbe beszivárgó hatását vizsgálja. Egy önálló egység a nagyvárosi gyermekszegénységet dokumentálja Mai Manó, Uher Ödön, Erdélyi Mór, André Kertész, Konok Tamás, Reisman Mariann, Stalter György és M. Horváth Judit különböző korszakokban készült, egyenként és összességében is lenyűgöző fotóival.
A kiállítás egyik legizgalmasabb része a gödöllői művésztelephez kapcsolódó gyermekábrázolásokat mutatja be: Kriesch Laura és Nagy Sándor grafikáit, akvarelljeit, Undi Mariska gyermekszoba enteriőrjeit, Mihály Rezső meseillusztrációit. Ebben a teremben a gyermek figurája hirtelen a mese közegébe csöppen, egy természet- és mítoszközeli világba, ahol a lelki teljessége és a kreativitása szabadon kibontakozhat. Az előző századforduló nagy illúziója itt, ebben az összeállításban ma ugyanúgy előremutató, progresszív szellemiséget mutat, mint a maga idejében. A korszak gyermekábrázolása maga is megérne egy önálló kiállítást.
Radikálisan őszinte anyagot látunk, talán csak a legvégén érezzük szűkre szabottnak a fogyasztói kultúra üzletté formált gyermek-imágójának feldolgozását. De ez nem von le a kiállítás összértékéből, ahogyan abból a meggyőződésből sem, hogy milyen bőséges tartalékot, mennyi feldolgozásra váró aktuális elemet rejt még a téma.
