©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Gésák a Duna-parton

A japán kultúra magyar művészetre gyakorolt hatását mutatja be a századforduló magyar képző- és iparművészeti munkáinak segítségével a „Gésák a Duna-parton” címmel, amely csütörtökön nyílt meg a Várkert Bazárban.

Először látható Magyarországon olyan tárlat, amely a magyar művészettörténet egyik fehér foltját dolgozza fel – nyilatkozta Fertőszögi Péter, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. A japán művészet hatása nélkül ugyanis nem alakulhatott volna ki az európai modernizmus. Rengeteget tanult Európa a japánoktól – hívta fel a figyelmet csütörtöki megnyitójában, hozzátéve, hogy a japán művészet a 19. század végén, a 20. század elején olyan erős hatással volt az európai kultúrára, a posztimpresszionizmusra, az iparművészetre, a szecesszióra és a különféle izmusokra is, hogy formálta és átalakította az európai művészetet.

Gellér Katalin művészettörténész, a kiállítás festészeti, grafikai anyagának összeállítója évtizedek óta kutatja a témát, Dénes Mirjam művészettörténész, a kiállítás másik kurátora pedig ugyancsak régóta foglalkozik a japán iparművészeti tárgyak és a magyar, európai kapcsolatok feltárásával. A tárlat az ő kutatómunkájukat veszi alapul és dolgozza fel Fajcsák Györgyi sinológus koordinálásával. A tárlat műtárgyai magán- és közgyűjteményekből származnak, a kiállítás pedig a múzeumok páratlan összefogásának eredményeként valósult meg.

A három hónapig látható kiállításhoz kapcsolódóan január közepén jelenik meg egy katalógus, amely tudományos alapossággal, de olvasmányosan dolgozza fel a japonizmus gondolatkörét, annak a magyar művészetre gyakorolt hatását. Fajcsák Györgyi sinológus a nyitó tárlatvezetésen hangsúlyozta: a kiállítás a japán kultúra magyarországi vetületét, lecsapódását mutatja be a 19. század utolsó harmadától az 1920-as évek elejéig. „Hosszú évek tervezése után sikerült az ázsiai – nemcsak japán, hanem kínai vagy koreai – tárgyakat a magyar képző- és iparművészet emblematikus darabjai mellé kiállítani” – mondta, hozzátéve, hogy a kiállítás kronológiai sorrendben képző- és iparművészeti, illetve eredeti japán tárgyakon keresztül követi a japán művészet magyar alkotókra gyakorolt hatását.

A Testőrpalota felső szintjén a 19. század utolsó harmadától a századfordulóig, az alsó szinten a századfordulótól az 1920-as évek elejéig mutatják be a legfontosabb munkákat. Dénes Mirjam művészettörténész rámutatott, hogy a japonizmus fogalma 1872-ben született meg Franciaországban és a japán kultúra, művészet iránti szeretetet és érdeklődést jelenti, és a sokrétű fogalomba beletartozik a japán művészet kutatása, értése és gyűjtése is. A kiállításon a japán és a magyar műtárgyak egymás mellé állítva kommunikációba lépnek egymással – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az első teremben kerámiák és festmények, valamint Tornai Gyula festőművész alkotásai láthatók. Tornai 1905-ben utazott Indiába és Japánba, az ott átélt élményeit festette meg a képein, amelyeket akkoriban nagy kritikával fogadott a hazai közönség. A tárlókban elhelyezett Herendi- és Zsolnay-műtárgyakon ugyancsak a kínai és japán kerámiaművészet hatásai figyelhetők meg, mellettük pedig eredeti japán tárgyak láthatóak.

Gellér Katalin szerint az orientalista teremben mutatják be többek között Székely Bertalan Japán nő című festményét, amelyen egy európai nő látható japán tárgyakkal körülvéve. A festmény a japán dekoratív ábrázolás szerint készült. A művészettörténész hangsúlyozta: Székely Bertalan kiállításon látható vázlatfüzetéből kiderül, hogy a festő az elsők közt fedezte fel a japán fametszeteket, amelyeket beépített festményébe is. Elmesélte továbbá, hogy a kiállítást Boromisza Tibor Gésák a Balaton parton című festménye nyomán nevezték el. A tárlaton eredeti kimonót, japán fametszeteket, japán témájú operettek plakátjait, eredeti japán használati tárgyakat és bútorokat, valamint Márffy Ödön, Csók István, Rippl-Rónai és Plány Ervin festményeit is láthatja a közönség.