©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Kincsek a Nílus partjáról - Túlvilági utazás az ókori Egyiptomban

Mától látogatható a Szépművészet Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből rendezett kiállítás Pécsett, két helyszínen is, a Csontváry Múzeumban és a Múzeum Galéria kiállítótermeiben.

2015 és 2017 között a Szépművészet Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye több vidéki helyszínen rendez időszaki kiállításokat a jelenleg zárva tartó állandó kiállítás anyagából. A tematikus felosztás alapja az a három alapvető csoport, amely az ókori egyiptomi világnézet szerint az univerzumot (a földet, az eget és az alvilágot) benépesítette. Az egyiptomiak ugyan világosan megkülönböztették egymástól a három szférát, az emberek, az istenek és a halottak világát, azonban korántsem tekintették őket egymástól elzárt világoknak. Az ókori egyiptomi elképzelések szerint számos átjárás és kommunikációs csatorna létezett közöttük.

Kommunikáció az emberi és isteni világ között

A kiállítás egyik része (Csontváry Múzeum, Janus Pannonius u. 11.) az emberek és az istenek világát, valamint a közöttük zajló kommunikáció lehetőségeit mutatja be. E kommunikáció központi alakja az uralkodó, aki isteni származásánál fogva közvetítő volt a halandók és az isten szféra között. Egyiptom lakói számára az ő személye volt a záloga a békének és a jólétnek, az istenek pedig azt várták tőle, hogy az általuk létrehozott világrendet segítsen fenntartani (vagyis folyamatosan újjáteremteni) a földön.

Az uralkodó környezetét alkotó és az állami adminisztrációt vezető előkelők világának emlékeit szobrok és hieroglif feliratos sztélék mutatják be. A szobrokon és a sztélék domborműves ábrázolásain jól tanulmányozhatók az egyiptomi művészet legfontosabb ábrázolási szabályai.

A hieroglif írás szintén felfogható az emberi világ (legalábbis az elit körébe tartozó írástudók) és az istenek közötti kommunikáció egyik csatornájaként, hiszen a hieroglif jeleket az egyiptomi elképzelés szerint az istenek hozták létre, megalkotva az ábrázolt lény, tárgy vagy fogalom ideális képét. A kiállítás ezen részében a templomok hétköznapi emberektől elzárt világa elevenedik meg, ahová csak az uralkodó vagy az őt képviselő papok léphettek be, hogy elvégezzék a szükséges szertartásokat. Az istenek megjelenési formái (szobrok és a kultuszhoz kapcsolható állatmúmiák) mellett a kiállítás a rituálékban, vagyis az istenekkel való kommunikáció során használt, az istenek megbékítésére és a világrend helyreállítására, újrateremtésére szolgáló gazdag szimbolikájú rituális hangszert, a szisztrumot állítja a középpontba.

Halál: a földi élet és az újjászületés kapuja

A halál az egyiptomiak számára csupán a földi élet és az újjászületés közötti átmenet egyik állomása, kapuja volt. A kiállítás második része (Múzeum Galéria, Káptalan u. 4.) a halottak birodalmát mutatja be, amelynek ura az ókori Egyiptom egyik legfontosabb istene, a túlvilág királya, Ozirisz. A mitikus történet szerint a bátyja, Széth isten által meggyilkolt Ozirisz volt az első, akinek a testén a sakálfejű Anubisz elvégezte a mumifikálás és a „szájmegnyitás” szertartásait, Ozirisz hitvese, Izisz és nővére, Nephthüsz istennő varázsereje pedig új életre keltette őt.

Az egyiptomi túlvilághit szerint haláluk után Oziriszhez hasonlóan az emberek is isteni lényekké válva születhettek újjá, amennyiben a túlvilági bíróság méltónak ítélte őket rá. A halál utáni újjászületésig azonban a halott lelkének hosszú, veszélyekkel teli vándorutat kellett megtennie, amelyen túlvilági isteni segítők kísérték végig.

A korszak baranyai emlékei

A kiállításhoz kapcsolódóan a Janus Pannonius Múzeum páratlan régészeti anyagából bemutatjuk Baranya megye területének ókori Egyiptommal egyidős bronz- és vaskori régészeti emlékeit is. A reprezentatív anyag betekintést enged majd három évezred gazdag tárgyi kultúrájába, mely az egykor itt élt népek megismerésének egyedüli forrása.