©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Napfény és bossa nova

Két év után – Hamza D. Ákos filmes munkásságát bemutató tárlatot követően – új állandó kiállítással várja a látogatókat a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria.

A Hamza házaspár 36 évnyi brazíliai élet után hazatért Jászberénybe tért, ahol ma művészeti munkásságuk jelentős része is látható. Haláluk után lakóhelyük múzeummá alakult. Egy-egy kiállítás rendezésekor a nappali-étkező, a háló- és a dolgozószoba mint kiállítóterek nem kis kreativitást igényelnek a munkatársaktól. A filmes bemutató után viszont most is különleges ötlettel rukkolt elő a kétszemélyes múzeum.

A hagyatékból sok mindent elővettek, hogy tárgyakkal, rajzokkal, öltözetekkel és festményekkel brazíliai hangulatot varázsoljanak a zsebkendőnyi térbe. Hamza Dezső Ákos verseit is az ajtótokokra helyezték. A művész családi fotói, az apróbb filmes emlékek, rövid ismertetők mellett interaktív lehetőségek is vannak, melyek az újabb információk megismerését szolgálják. Az előző filmes kiállítás tablói is jól illeszkednek az új tárlat hangulatához.

Hamza D. Ákos festményei közül a brazíliai hangulatot árasztó vidám, harmonikus kompozíciók láthatók a kiállításban. Illetve Hamza Lehel Mária divatrajzaiból is több látható a tárlaton. A papírra álmodott holmikból többet meg is varrattak – Demeterné Zsuzsával –, így azokat valós méretben is meg lehet csodálni.

A Hamza házaspár olyan volt, mint a zsák meg a foltja. A férj, Hamza D. Ákos filmrendezőként is jegyzett alkotó volt. Lehel Mária a filmekhez tervezett jelmezeket. Brazíliában viszont nagy divatáruházaknak is tervezett női kollekciókat, divatlapokat rajzolt tele újabb és újabb női ruhákkal. Hamza D. Ákos a filmrendezés mellett festett és kiállításokat rendezett. A 36 év alatt – bár a kint élő magyar közösséghez erősen kötődtek – természetesen Brazília kultúrája és társadalmi élete is hatott rájuk. A kiállítás pedig épp ezt, a tropicalia hatását igyekszik bemutatni.

A tárlat rendezője, Gurzó K. Enikő művészettörténész elmondta, hogy a hatvanas években egy új művészeti mozgalom bontakozott ki Brazíliában az akkori társadalmi-politikai helyzet hatására: „A brazil társadalom 1953 és 1964 közötti gyors fejlődése számos ellentétet szült, és ez 1964-ben katonai puccshoz vezetett. A fiatal értelmiségiek a diktatúra ellen lázadtak, melynek a táncban és a zenében is voltak eredményei. A Tropicalia egy híres dal, amely egy mozgalom címadójává vált. A festő Hamzának is van egy Topicalia-sorozata, amely ennek a mozgalomnak a jegyében, ennek hatására született. A hippi szubkultúrából merítő tropicalismo (azaz tropicalizmus) főként a pszichedelikus rock, a bossa nova elemeit vegyítette a brazil őslakosok népzenéjével, ami végül egy teljesen új, avantgárd életszemlélet megjelenéséhez, kibontakozásához vezetett. A képzőművészetben Hélio Oiticica képviselte elsőként a tropicáliát, a stílusa Hamza D. Ákosra is hatással volt” – hallhattuk Gurzó K. Enikő ismertetőjében.

A tárlat megnyitóján ebből a hangulatból, életérzésből is kaphattak ízelítőt a látogatók. A zene és a mozgás találkozása sokféle dolgot eredményezett. Ilyen az a harcművészeti játék is, melyet capoeira néven magas szinten művelnek a brazil fiatalok.  Viszont nemcsak Brazíliában, hanem ma már Magyarországon működik a Capoeira Água de Beber csoport. Jászberényben már három éve működik egy helyi egyesület, amely ezt a harcművészetet tanulja, táncolja, gyakorolja. A kiállítás alkalmából széles közönség előtt mutatták be, milyen is ez. A tizenkét tagú csoportban brazil és magyar fiatalok egyaránt táncolnak. A mozgáshoz dob és különleges pengetős hangszer, valamint ének adja a ritmust, a hangulat alapját. A bemutató remekül illeszkedett a brazil hangulat és életérzés felidézéséhez, és a különleges kiállításhoz.

Fotó: Farkas Edit