Kezdjük az óvodásokkal! Múzeumpedagógia a Duna Múzeumban

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

A gyermekek múzeumszeretetre nevelését a lehető legkorábban kell elkezdeni. Lényeges, hogy a pedagógusok és a múzeumpedagógusok együttműködjenek, mert erre az alapra lehet építeni a múzeumi oktatási programot.

Cikk küldése

e-mail:

A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) kiállítása

A múzeum épülete Esztergom mai belvárosában, a festői Szent Tamás városrészben található. Az 1730-as években az esztergomi káptalan építtetett magának uradalmi központot, melynek a ma is álló ház volt a főépülete. Az épület falai között őrizték 1790. február 20-án a magyar királyi koronát. A Magyar Vízügyi Múzeumot 1973-ban hozta létre az Országos Vízügyi Hivatal (budapesti székhellyel), elsősorban azzal a céllal, hogy az évszázados vízi múlttal kapcsolatban fellelhető, muzeális értékű dokumentációs és tárgyi emlékanyag ne kallódjon el, hanem rendezett formában nyilvántartva, kiállításokon bemutatva az utókor épülését szolgálja, s emellett a szolgálat történeti információs bázisa is legyen. 
Az állandó kiállítás 1980-ban nyílt meg A Duna és a magyar vízgazdálkodás történetecímmel. 1988-ban a múzeum gyűjtőköre környezetvédelmi tematikával bővült, ekkor változott a neve is a mai Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumra. 
1998-ban lebontották az első állandó kiállítást, és ezzel kezdetét vette a múzeumépület teljes, három évig tartó rekonstrukciója, hogy az épület felújítási munkáival párhuzamosan egy új szemléletű állandó kiállításnak adja át a helyét. A küllemében és a működésében megújult Duna Múzeum 2001. október 9-étől várja ismét látogatóit.

Az új kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy minden korosztály megismerhesse éltető vizeinket. Mozgó makettek, interaktív játékok, videobemutatók szolgálják az élményekben gazdag ismeretszerzést. A kiáltáshoz három munkafüzet is készült - óvodások és kisiskolások, valamint felső tagozatos, illetve gimnáziumi tanulók számára -, amelyek a múzeumi foglalkozásokon és otthon is elvégezhető játékokat, feladatokat tartalmaznak. 

Ki kit eszik meg?

A bejáratnál elsőként Sajdik Ferenc karikatúrájával találkozik a látogató: a képen látható, hogyan épül fel a vízi élővilág tápláléklánca, azaz ki kit eszik meg. Az algáktól a kétéltűeken és a halakon át a madarakig, sőt a csónakjában horgászó emberig láthatjuk az élővilág szereplőit - mindenkit a maga helyén, egyszer fogyasztóként, egyszer élelmiszerként. 
A pénztárnál érdekes játék vár a vendégekre: megtudhatják, milyen vízügyes ősük lehetett valaha. A számítógép irányította "reinkarnáció" a gátőrtől az úri kisasszonyig kínálja a lehetőségeket. 
A földszinti három terem az időszaki kiállításoké. Itt működik az Európai Közép Galéria, amely elsősorban a nevében is jelzett régió értékeit, azon belül is kísérletező művészetét járja körbe. Az 1993-ban megkezdett szakmai program magyar és külföldi alkotóknak ad lehetőséget a bemutatkozásra. Az állandó kiállításon kevés élettelen tárgyat láthatnak a látogatók, annál több sohasem volt, ám nagyon is élőt. Az első ilyet mindjárt az emeleti állandó kiállításra vezető lépcsőtérben láthatják: az Aquamobil-2001egy olyan szerkezet, mint egy 18. századi vízimalom gépezete. Itt a víz erejének népi felhasználását mutatjuk be. A vízikerekekkel meghajtott tengelyek zászlókat vonnak fel, apró rajzokat pörgetnek, sípokat szólaltatnak meg, pecsételnek, miközben a faszerkezet kerreg, a víz csobog, zenél. Az építmény valójában az 1998. évi lisszaboni világkiállításra készített vízikerék kicsinyített és részben módosított változata. Az Aquamobil-2001 ráhangoló játékossága az egész kiállítást meghatározza. A mozgásban rejlő lassú váltakozás megfigyelésre, cselekvésre ösztönöz. 

Beszélő tablók

Az emeleten két emléktábla jelzi a múzeum nagy becsben tartott díjait: 2002. május 18-án a Múzeumi Világnapon az intézmény átvette "Az év múzeuma 2001" díjat. 2003-ban pedig elnyerte "Az év európai múzeuma" pályázat különdíját. A díjat Koppenhágában, Sir Neil Cossous elnök adta át, aki szerint a múzeum a látogatóival közvetlen módon érintkező intézmény, miközben fontos tudományos munkát folytat, sikeresen adja át az összetett és igen fontos üzeneteket. Az emeletre érve a folyosó falain két különböző összeállítás látható: a jobb oldalon egy olyan, öt tablóból álló kronológiai áttekintés, amely a magyarok ezerszáz éves történetét, a műszaki tudományok eredményeit és a magyar vizekkel kapcsolatos történéseket tekinti át. A bal oldalon, az udvarra néző ablakok közeiben nyolc magyar mérnök szakmai munkásságáról lehet olvasni, akik a magyarországi vizekkel foglalkoztak, és koruk kiemelkedő alkotói voltak. Így került ide (többek között) Mikoviny Sámuel; a Magyar Tudományos Akadémia első mérnök tagja, Beszédes József; a reformkor kiemelkedő vízszabályozója (Széchenyi István munkatársa) Vásárhelyi Pál; az állami vízügyi szolgálat megalapítója és első főnöke, Kvassay Jenő; a hosszú távú tervezés kidolgozója, Sajó Elemér. A tablók "beszélnek" is: hallhatók Beszédes József gondolatai a mérnöki tudományról, Baross Gábor parlamenti beszéde a Duna szabályozásáról, Sajó Elemér gondolatai a távlati tervezésről, Kvassay Jenő a víztározás és öntözés fontosságáról. Mindezt Szabó Gyula "meséli" el a látogatóknak. A múzeumi folyosói séta közben az, aki pihenésre vágyik, a Pihenőpadon üldögélve vízzel kapcsolatos zenéket és verseket hallgathat, Orczy Lőrinc Tokajba való érkezés télen című versét, mellette Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Juhász Gyula szól a vizekről, s a zenék: Händel, J. Strauss, Smetana és végül két szép népdal Sebestyén Mártától. (Ezeket az előadóművészek múzeumunk felkérésére rögzítették stúdióban, tehát csak nálunk hallhatók.)

Múzeumba járni jó!

A Játszószobában a gyerekek játék közben izgalmas, emlékezetes élményeket szerezhetnek, miközben megszokják, hogy múzeumba járni jó. A különböző magasságokig vízzel töltött üvegeken zenélni lehet. A növénykísérletnél megfigyelhetik a víz és a fény hatását a növényekre, és a víz hiányának következményeit. Az akvárium a titokzatos víz alatti életbe enged bepillantást. A faliújságon az aktuális gyermekprogramok találhatók, valamint itt nézheti meg mindenki azokat az alkotásokat, amelyeket gyermekek készítettek a múzeumi élményeikről. A nagy, rozsdamentes acél "pancsolóban" önfeledten játszhatnak, megtapasztalhatják a víz tulajdonságait. Vizet szivattyúzhatnak, zsilipelhetnek a kis hajókkal, hullámzást, örvénylést kelthetnek. A játék és tanulás során felmerült kérdéseikre a múzeumpedagógus segítségével kereshetik a választ, melyeket e célra készült oktatófilmek is magyaráznak. 

Nem úszod meg a vizet!

A Pancsoló azonban a felnőttek játékszenvedélyét is felkorbácsolja. A magasabb szintű fizikai ismereteket gyermeki nyitottsággal próbálják ki a terepasztalon. Így játékuk a gyerekekéhez hasonlóan szintén kézzelfogható, valóságos múzeumi élménnyé válik. A Pancsolóból a látogató egy kis fahídon, a nádason keresztül egy jelzésszerű, de vadvízi hangokkal élővé tett diorámán keresztül juthat be a következő terembe. Az átvezető folyosóra lépve az embernek olyan érzése támad, mintha kilépne a szabadba. E vízparti terület madár- és növényvilágát bemutató dioráma vezeti át a látogatót a felnőttek világába, az árvizek elleni védekezést fő témájául választó terembe. 
Az árvizek és folyószabályozások termében először a vizek szabályozása előtti ősállapotok láthatók. Az árvizek elleni védekezés végigkíséri történelmünket, s nemegyszer került az érdeklődés középpontjába a hősies küzdelem vagy a tragikus pusztulás. A vitrinekben árvízi táblák, a reformkori és az azt követő idők folyószabályozásait idéző eszközök és emlékek, képek, az Esztergom életét nagyban meghatározó Duna kotrásakor előkerült tárgyak, az árvizek és káraik csökkentésének különféle emlékei láthatók. 

A kiállítás rendezői igyekeztek elkerülni, hogy a kiállítás a szokásos, falra kitett könyv legyen: az olvasnivaló és a gazdag fotóanyag jó része az érintésre működő számítógépeken olvasható. A vendégek a teremben lévő helikopter-szimulátorban ülve egy képzeletbeli légi utazáson vehetnek részt, ahol az árvízvédelem mai módszereivel és eszközeivel ismerkedhetnek meg. Az MI 4-es típusú helikopter 12 személyes utasfülkéjében az ablakok helyére illesztett képernyőről nézheti a látogató a Magyarország vizeiről szóló összeállítást, vagy a 2000-es tiszai árvízről és védekezésről készített filmet.

Vizek papíron

A térképteremben érdekes élmény várja a látogatókat: Magyarországról készült űrfelvételen sétálhatnak. Ezen az 1 : 100 000 méretarányú képen megtalálhatják már a nagyobb épületeket is, de az ország szinte minden települése felismerhető (a felvételt a Landsat műhold készítette 2000 augusztusában, több mint 700 km magasságból). Az üvegfelületre papucsban lehet rálépni, és nagyítóval a kézben felfedezhető még a legapróbb település is. A terem falain a magyarországi térképezés történetének legszebb darabjai láthatók: ezek a 300-500 éves "földabroszok" érdekes játékra indítják a látogatókat: vessék össze a régi térképek rajzolatát az űrfénykép valóságával.

A vízellátás és csatornázás termébe lépve egy 19. század végi utcán találjuk magunkat. Itt az úttest alatti csatorna árkában haladva nézhetjük meg a föld alatti vezetékek világát, és bepillanthatunk az úri fürdőszobába és a cselédség által lakott mosókonyhába is. A mai bojler és mosógép őse mára kiveszett a háztartásokból, mint ahogy az üvegbili és lavór is. Az egykori utcán a tűzcsapból még vizet vehettek a lovas kocsisok, a hirdetőoszlopokon gyógyfürdők és ásványvizek plakátjai díszlettek. A hangszórókból kerékcsattogás, patadobogás hallatszik. Az enteriőr hangulata a felnőtt számára nosztalgiát, a gyermek számára képeskönyvi mesevilágot idéz. A kiállítás végén a vetítőterem bő kínálata várja a látogatókat, ahol a magyarországi vizek természeti képével, ásványvizeinkkel, a közelmúlt árvizeivel ismerkedhetnek meg. A 13 kisfilm mellett a gyerekek rajzfilmek közül is válogathatnak.

Múzeumpedagógiai programok

2001-ben, az új állandó kiállítás létrehozásával egy időben alakították ki a múzeum pedagógiai programját. Az intézmény munkatársa, Szőkéné Fekete Erzsébet mellett Hollóné Soproni Julianna, Balig Zsuzsanna, Havacs Katalin és Havas Zsuzsanna hozta létre az országban az elsők között a Nemzeti Alaptantervhez illeszkedő múzeumpedagógiai programot. 
A Duna Múzeum múzeumpedagógiai célkitűzései közé tartozik az iskolai oktatás kiegészítése, segítése a múzeumpedagógia módszereivel, valamint a fiatal korosztály támogatása a szórakoztató tudásszerzésben, állandó múzeumlátogatóvá válásában. A múzeum jellegéből adódóan nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelem témakörére és a környezettudatos gondolkodásmód kialakítására. Az intézmény múzeumpedagógiai célkitűzéseit a középtávú fejlesztési tervekben és az éves munkatervben jelöljük ki. Elsősorban szervezett óvodás és iskolai csoportok látogatják múzeumunkat, a tanév befejezését és kezdetét követő időszakban intenzívebben. A nyugati kultúrában már bevált gyakorlat a múzeumok és az iskolák együttműködése akár múzeumlátogatás, akár az iskolába kihelyezett múzeumi kiállítás, program, akár pedagógusok továbbképzésének formájában. 
Nyáron a nyaraló családok, nyári táborozó gyermekek és az Esztergomban tartózkodó külföldiek térnek be hozzánk szívesen. A múzeumpedagógiai kínálatban jellemzően tárlatvezetés, múzeumi órák és egymásra épülő foglalkozássorozatok lebonyolítása, manuális tevékenységek szerepelnek. A múzeumi foglalkozások óvodásoknak, általános iskola alsó tagozatosainak, felső tagozatosoknak és középiskolásoknak szólnak. A csoportokat minden hónapban más programmal várjuk, melyekre előzetes időpont-egyeztetéssel lehet jelentkezni. Igény szerint tárlatvezetést is biztosítunk, és az iskolások játékos múzeumi vezetőfüzet segítségével egyénileg vagy kisebb csoportokban kalandozhatnak a múzeum kiállításán.
Az aktivizáló formák közül a feladatlapokat is használjuk, melyek három korosztály számára készültek - alsó és felső tagozatos általános iskolások és gimnazisták számára. A múzeumi vezető végigvezeti a látogatót az állandó kiállításon, miközben feladatok segítségével a lényegre irányítja a figyelmet. A feladatlapokon szerepel rajzos feladat, egyszerű felsorolás, összehasonlító feladatok, térképek tanulmányozása. Természetesen a feladatok összeállításában figyelembe vettük a gyerekek és fiatalok életkori sajátosságait, és a komplexitásra törekedtünk. A múzeumi vezetőket továbbfejlesztjük a jövőben, és kiegészítjük játékos feladatlapokkal, melyek nemcsak diákoknak szólnak, hanem családoknak is. 
2003-ban egy új ötlet született, az Iskolanap. Ez azt jelenti, hogy egy kiválasztott napon egy iskola összes tanulója ellátogat a múzeumba. Ezzel a pedagógusok is megismerik a kiállítás anyagát, és tanóráikat kiegészíthetik vele. A 2004/2005-ös tanév első félévében egy több részből álló akciósorozat indult (Dolgozz velünk négy hónapon keresztül!), amely az aktuális jeles nappal, illetve a foglalkozások témájával kapcsolatos. Minden hónapban más és más feladatot kellett elvégezni, melyre iskolák, osztályok, néhány barátból álló csapatok és óvodás csoportok jelentkeztek. A lényeg, hogy a csoportok próbáljanak meg minden meghirdetett akción részt venni.
Az első alkalommal mindenki kapott egy füzetet, melybe minden egyes alkalommal gyűjtötte pontjait. December közepén pedig a legeredményesebb csapatok jutalomban részesültek. Az elvégzett feladatokat dokumentáltuk, digitális képet készítettünk róla, amely felkerült a múzeum honlapjára. Az akcióban13 csapat indult, 2 óvodás, 2 felső tagozatos és 9 alsó tagozatos osztály. Az akciót Szalkai Tímea múzeumpedagógus vezette. 
A múzeum életében nagy esemény március 22-én a Víz Világnapja. Az érdeklődőket minden évben kétnapos programmal várjuk, ahol minden korosztály megtalálja a neki szóló programot. A rendezvény felhívja a figyelmet arra, hogy valamennyien felelősek vagyunk vizeink állapotáért. Nagy lehetőséget ad a múzeumpedagógiai munkában az internetes kapcsolattartás a gyermekekkel. 2005-ben a Víz Világnapja alkalmából a múzeum informatikus munkatársai készítettek egy honlapot, melyen az érdeklődők az ország összes programját olvashatták. Ekkor indítottunk egy internetes vetélkedősorozatot általános iskolák és középiskolák részére. Minden héten új kérdések és feladatok foglalkoztatták a gyermekeket. A vetélkedő nagyon sikeres volt, így tovább dolgozunk az internetes foglalkoztatáson. 
A következő nagy esemény áprilisban a Föld Napja. Az esztergomi vízmű és a múzeum közös szervezése a "Vízkincskereső" kerékpáros akadályverseny, melyet minden évben megrendezünk. A helyi és a környékbeli, valamint Párkány (Szlovákia) általános iskolái nevezhetnek ötfős csapatokkal. A gyerekeknek térkép alapján kell meglelniük a város különböző pontjain található állomásokat (szennyvíztisztító telep, csónakház, ökopark, csápos és ablakos kutak stb.), a végállomás a múzeum, ahol a csapatoknak az állomásokon kapott információkkal kapcsolatos tesztlapot kell kitölteniük.

A Kézműves játszóház 1996 őszétől működik. Létrejöttét egy szerencsés véletlennek köszönheti: Szőkéné Fekete Erzsébet (a múzeum kulturális menedzsere, könyvtárosa) azt tapasztalta, hogy a városban üdülő gyermekcsoportok számára - főleg rossz időben - a közművelődési intézmények nem kínálnak tartalmas időtöltésre alkalmas programokat. Kezdetben azt tervezte, hogy az ő kérésükre szervez egy-egy ilyen programot. Néhány foglalkozás után kiderült, hogy a városban élő és tanuló gyermekek számára sincs rendszeres, ilyen jellegű foglalkozás, így 1996 őszétől, havi egy alkalommal kézműves játszóházat szervezett kicsiknek és nagyobbacskáknak. A játszóház a természetes anyagokból (vessző, gyapjú, csuhé, szalma stb.) készíthető játékok és használati tárgyak elkészítésére ad lehetőséget. Ha van rá mód, a jeles napokhoz fűződő tárgyakat az ünnep köré csoportosítva készítjük. A foglalkozásokon a gyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt készíthetik el a tárgyakat, ismerhetik meg és sajátíthatják el a megformálásukhoz alkalmas technikákat. A nagyobbak önállóan dolgoznak. Egy-egy foglalkozáson találkozhatunk a 4-5 unokával érkező nagymamával és az egyedül jövő pedagógussal is. A foglalkozások vezetői a népi kismesterségek művelői, akik vagy a családi hagyomány továbbéléseként művelik ezt a mesterséget, vagy munkanélkülivé válva népművészeti táborokban sajátították el. A kétórás foglalkozás általában háromfajta kézművestevékenységből áll. Decemberben négy foglalkozást tartunk az ünnepekhez kapcsolódva: kézműves Mikulást és háromnapos karácsonyi játszóházat. A jeles napokhoz és ünnepekhez kötődő foglalkozásokon kívül kézműves játszóházat hétköznap igény szerint az előre bejelentett csoportoknak tartunk. Választható foglalkozások a gyöngyfűzés, szövés, agyagozás, csuhézás, szalmázás, kavicsfestés, origami, ékszerek természetes anyagokból, "gombvarázs", vizes játékok, papírgyöngy, díszes dobozok, vicces tolltartók, kagyló- és csigalenyomatok készítése, üvegfestés, batikolás. 
A leglátogatottabb hónapok az iskolakezdés, szeptember-november és március, július, az év vége, az osztálykirándulások ideje. Július közepétől szeptember elejéig inkább táborok, családok, egyéni látogatók jönnek. Sok gyermek nyáron egész nap egyedül van, a szülők dolgoznak, a nagyszülők esetleg már nem élnek. Innen jött az ötlet, hogy nyáron sem szabad program nélkül hagyni őket. Kísérletként 2003 augusztusában két "Víz-ügyes" tábort szerveztünk 12 éven felüli gyermekeknek. A programok naponta 9-14 óráig tartottak. Az öt nap alatt a résztvevők megismerhették a kiállítást, tömbszelvénytérképet készíthettek, ügyességi ásványvízkóstolás, játékok a vízzel színesítették a programot. A tábor több helyszínen zajlott, megpróbáltuk úgy beosztani a napokat, hogy terep- és múzeumi napok egyaránt legyenek. 

2004 nyarán indult el a Nyárszerdák programsorozat, melyet 2005-ben folytattunk. Július közepétől minden hét szerdai napján kézműves-foglalkozást tartunk, illetve egész napos programot szerveztünk (a környék ivóvízlelőhelyeinek felkutatása, kirándulás a Fári kúthoz, játékos vetélkedők stb.). Múzeumpedagógiai szempontból a kiállítás, a hazánkban még általánosan nem elterjedt, interaktív tanulási folyamatra építve szólítja meg a látogatóközönséget. A múzeumi foglalkozások inkább hangulatokat, látványos és kézzelfogható élményeket kívánnak adni, mint száraz ismereteket. A múzeum úgy szeretné bemutatni kincseit, hogy a megszerzett ismereteket a gyerekek a mindennapi életükben is fel tudják használni. Ismerjenek meg mindent, amit a vízről és a környezetvédelemről tudni kell, akár a pozitív oldalát, akár a veszélyeit, a tudást pedig hasznosítsák, és adják tovább.