A hímes tojások otthona

Míves Tojás Múzeum

Húsvét táján figyelmünk középpontjába kerül a díszített tojás. Nemcsak az ünnep során többnyire elfogyasztott, házilag készült hímesek, hanem értő kezek által igényesebben megmunkált, gyűjtésre, megőrzésre érdemes társaik is.

Cikk küldése

e-mail:

A tojásdíszítés, tojásfestés egyszerűnek látszó tevékenység. Nem kell hozzá más, csak

– hibátlan felületű, egyenletes falvastagságú és színárnyalatú, zsírtalanított, pőre tojás, amelyet olyan hosszan főznek keményre, hogy az idő múlásával belseje ne indulhasson erjedésnek, s a keletkező gázok a díszítés után ne robbantsák szét; vagy a lágy belső részeitől megszabadított, ún. kifújt tojás, amelynek belsejéből minden később romlásnak indulható anyagot el kell távolítani;
– megfelelő díszítő eszközök: kézre álló írókák, karcoló, furó és egyéb szerszámok, viasz, festőedények, lehetőleg természetes alapanyagú festékek;
– éles szempár, kitűnő térlátás és arányérzék. Lehet ugyan térfelosztó alappontokat képezni, de ezeknek a minta öltöztetésekor el kell tűnniük;
– határozott, lendületes, biztos kéz, a minták szép ívű megrajzolásához;
– érdeklődés és kellő alázat az elődök munkájának, a népművészetnek, a népi hagyományoknak a megismeréséhez és megtartó alkalmazásukhoz;
– józan önmérséklet a mindent eluraló, a hagyományokat pusztító üzleti szellem visszaszorításában.

Sorolhatnánk még, hogy mi mindent fed az egyszerűség látszata. Akiből a felsoroltak közül csak egy is hiányzik, csupán gyakorolgatja a mesterséget. Lehet, hogy hiszi magáról a tökéletességet, de soha nem lesz meghatározó erejű tojásfestő, tojásdíszítő egyéniség, aki munkásságának emlékét a szakmatörténet sem hagyja feledésbe merülni. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki saját kedvtelésből ne fogjon munkához, teret engedve tehetsége kibontakozásának, az elsajátítható tudás és készség megszerzésének.
Manapság sajnos egyre többen vannak, akik a nagy üzlet, a piaci siker reményében giccsdömpinggel, szenzációhajhász, fantáziátlan minta- és díszítményszörnyekkel árasztják el az ajándékboltokat, a tojásfesztiválokat. Nagyítóval kell keresni köztük az itt-ott megbúvó értéket.

Míves Tojás Múzeum – már több, mint egy évtizede

A díszített tojás ősi eredetét tekintve nem kommersz áru, hanem kultúrtörténeti értékek, mitoszok, vallási és természeti eredetű jelképek, népi eredetű hagyományok hordozója. Ezt tartotta szem előtt Nienhaus Rózsa, amikor sok-sok éves, szívós gyűjtőmunkával létrehozta több ezer darabos, egyedülálló gyűjteményét. Ebből a gyűjteményből 11 évvel ezelőtt egy kis baranyai faluban, a népművészeti hagyományokban gazdag Zengővárkonyban megnyílt az ország első, csak díszített tojásokat bemutató állandó kiállítása, a Míves Tojás Gyűjtemény Muzeális Intézmény, népszerű nevén a Míves Tojás Múzeum.

Megvalósult álom

Még ma is gyakran felvetődik a kérdés: hogyan kezdődött? Egy legendává lett valóságos álommal, amely szerint a múzeumalapító 1998 húsvéthétfő hajnalán azt álmodta, hogy van egy takaros parasztháza, s abban mutogatja összegyűjtött míves tojásait az arra járóknak. Háza nem lett ugyan, de hogy legyen múzeuma, amely otthont ad a tojásdíszítők munkáinak, épületet bérel a falu önkormányzatától.
A múzeum két-három évente átrendezi, megújítja kiállítását. Legutóbb tavaly februárban cserélődött a bemutatott anyag mintegy harmadrésze, helyet adva a legújabb szerzeményeknek is. Így a már visszatérő múzeumlátogatók is mindig találnak valami újdonságot. A múzeum kellemes látványt nyújtó áttekintő képe után, az egyes tárlókhoz közelítve, a műtárgyak egyenkénti tanulmányozásával is új élményekhez juthatnak, hiszen a több, mint kétezer kiállított alkotás többségének megismeréséhez egy-két látogatás nem elég.
A múzeum immár hagyományos, évről évre ismétlődő húsvét nagyheti programjain idén is naponta több százan vettek részt. A virágvasárnapi ifjúsági tojásfestő verseny sikere mutatja, hogy van érdeklődés a 10–18 éves fiatalok körében a tojásfestés, a népművészeti hagyományok iránt. A múzeum igényes feladatokkal, szakszerű bírálatokkal és tojásfestő foglalkozásokkal járul hozzá az utánpótlás neveléséhez.

A múzeum kincsei

Szabó Éva népi iparművész egyetlen motívum változatain mutatja be a hazai tojásdíszítés gazdagságát és egyben alkotói virtuozitását. Mintegy 50 darabos kollekció mutatja be az „utaveszett” vagy „vétett út”-nak nevezett tojáshím változatait, valamint a hárompataki, gyimesi, csiki hímes tojásokat Csuzi Enikő – Takács György gyűjtése nyomán.
1900 körül készült hagyományos viaszlevonatos, valamint az 1930-as évekből származó batikolt matyó és húsvéti tojásokkal is gyarapodott a múzeum. Az újdonságok között vannak a vasi kézi karcolt és írott, a muravidéki, bakonyi batikolt és az ormánsági maratott tojások. Vátozatlanul érdeklődésre tarthat számot a múzeum létrehozásához hatékony szakmai segítséget nyújtó Bércziné Szendrő Csilla saját gyűjtésű, erdélyi mintákat bemutató kollekciója.
Húsvét Zengővárkonyban
A húsvéthétfőn, délelőtt ½ 10-kor kezdődő istentiszteletre népviseletbe öltözve vonul a Zengővárkonyi Népiegyüttes, és délután 15 órakor „Húsvéti locsoló” című néptáncos műsorával a Míves Tojás Múzeum előtt köszönti az idelátogatókat. Húsvéthétfő délutánján helybéli óvodások, iskolások locsolóversekkel és népitánccal szórakoztatják a látogatókat.
A Míves Tojás Múzeum Budapesten és Pécsett
A múzeumalapító gyűjteményének anyagából a kiállításoknak helyet adó intézményekkel és Budapesten a Tojásdíszítők Nemzetközi Társaságával együttműködve a Fővárosi Művelődési Házban, a Hegyvidéki Önkormányzat épületében, valamint Pécsett, az Árkádia üzletházban és a Janus Pannonius Egyetemen rendezett időszakos kamarakiállításokat a múzeum.
Húsvét után legközelebb a Múzeumok Majálisán (május 21–22. a Múzeum kertben) találkozhatnak a fővárosiak a múzeummal.
A Míves Tojás Múzeum az év minden napján, így húsvét időszakában is (igény szerint meghosszabbított nyitvatartási idővel) szeretettel fogad minden érdeklődőt, várja látogatóit.