Nem minden gyermeki, ami kerekded – Botero-kiállítás a Szépművészetiben

Múzeumok anyaszemmel

Elég-e a kövérség a világsikerhez? A MúzeumCafé három művészettörténésztől várta a választ, a Magyar Múzeumok pedig egy anyukának és kislányának adta meg a szót.

Cikk küldése

e-mail:

A kerekded formáiról ismert festő és szobrász, Fernando Botero kiállításáról azt gondoltam, hogy olyan program, amit anya és hétéves lánya egyaránt élvezni fog. Anya élvezte.

Harmónia és diszharmónia

Szombat délután érkezünk a Szépművészetihez. „Az a kép nem illik ehhez a szép épülethez” – szól a gyermek kritikusan, a múzeum falán a kiállítást hirdető molinóra mutatva. Később azt sem érti, hogy kerül egy szép Ádám és Éva a kövérek mellé. (Meglepődve tapasztaltam, hogy Hans Baldung Grien 16. századi alkotás az állandó kiállításból itt maradt. A következő teremben, a matadorokat ábrázoló képek közé betett kakukktojás egyértelművé tette a szándékosságot, bár a szándékot továbbra sem értem.)

A művész a tömeg iránti szenvedélyről beszél, a gyermek csak kövér néniket és bácsikat lát. Anya azt gondolta, már egy ilyen kis hölgy számára is felszabadító lehet, ha a nő ilyetén ábrázolásával szembesül, de úgy tűnik, a gyermek szépségfogalmába Botero alakjai nem férnek bele. „Neked melyik nő tetszik a legjobban?” – szegezi nekem a kérdést a Táncmulatság előtt állva. Majd maga is megadja a választ: „Nekem egyik sem.” Érzi ő, miről van szó, a legapróbb részletekben is észreveszi a gömbölyded harmóniát – csak éppen nem tetszik neki. Egyedül a ló szobrát említi, amikor kedvenceiről kérdezem. A színekkel próbálom megfogni, hosszan szemléljük a Narancsokat, s a három azonos, de különböző színvilágú kép közül (Virágok sárgában, kékben, pirosban) már ő is tud választani (természetesen a – lila árnyalatú – pirosat).

Gyermekekre hangolva?

A szobrok kellemes színfoltjai a kiállításnak. Szinte az első felirat, amit a kiállításon olvashatunk: „A művész jóváhagyásával a szobrokat meg lehet érinteni.” Felnőttek is előszeretettel simítanak végig rajtuk, hát még a gyermek. Csak ámulom azt a természetességet, ahogy a fekvő, ülő nőalakok fenekét, mellét simogatja. De azért mégiscsak múzeumban vagyunk, szólnak, amikor megitatom, amikor a székre felhúzza a lábát („Pedig benti cipő van rajtam!”) – s ez bármennyire érthető is, sajnos megadja számára az alaphangulatot.
Gondoltak pedig a gyerekekre, külön kis foglalkoztató terem áll rendelkezésükre, még a kiállítás elején. Pálcákra rögzített Botero-figurákból lehet Botero színházában képet alkotni, s a múzeum gyűjteményéből származó festményekről – filctollal – parafrázist rajzolni, hiszen a kiállítás éppen ezzel a sorozattal kezdődik. (A képek előtti táblákon az eredeti festmények másolatával.) A gyermek azonban a képalkotásban csak a dugdosás, a parafrázis készítésében a rajzolás lehetőségét látja. A foglalkoztató mégsem haszontalan, hiszen a cirkuszi sorozaton és a többi képen újra és újra ismerősként üdvözölheti az egyes alakokat, egyéb részleteket.

A múzeum visszavár

A múzeumi boltban sem találok kedvérevalót. Poszter, kicsi falikép, képeslap, mágnes… A gyermek ugyan szereti a kis füzetecskéket, de nem egy meztelen kövér nő festményével. Átlapozom az igényesen kiállított katalógust, amelynek első része tematikusan dolgozza fel a művész munkásságát, második része pedig a kiállítás teljes kép- és szöveganyagát tartalmazza. Ezt is visszateszem: nem hiszem, hogy otthon majd megszereti, amit a múzeumban nem sikerült. Boteróval 10 év múlva majd újra próbálkozunk, de a Szépművészetibe hamarosan visszajövünk!

Kiállítás felnőtt szemmel

Mi felnőttek, azért másként látjuk a Fernando Botero által ábrázolt kövérséget, van viszonyítási alapunk, tapasztalatunk, hogy körbe járjuk a termeket, ahol a képek nemcsak önmagukért beszélnek, hanem egymással is kommunikálnak. Már csak három napod van, hogy felfedezd azokat az áthallásokat, amelyet a kiállítás kurátora a képek elhelyezésével érzékeltet.
A kiállítás mélyebb megértéséhez a következő cikkek nyújtanak segítséget:

Juhász Sándor: Egy egyszerű torreádor – Botero Magyarországon
Rózsa Gyula: Botero - egy igazi világsztár
Götz Eszter: Mesék a húsról
Valuska László: Botero pufira hizlalta Ádámot és Évát

imho