©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Bronzkori földvár Dabas-Kakucson


Négyezer éves települést tártak fel nemzetközi együttműködésben az MTA BTK Régészeti Intézete szakemberei.

Szerző: MTI - MMO | Forrás: | 2013-10-22 08:36:49

Kulcsár Gabriella, az MTA BTK Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa szerint érdekes természetföldrajzi területről van szó, ahol medreket alakított ki a Duna egykoron, és a valamikori vízjárások partjain több bronzkori település is volt. Kakucson húsz évvel ezelőtt tártak fel az adott korszakhoz tartozó települést, két évtized múltán pedig az MTA régészei ismét visszatértek a helyszínre, hogy nemzetközi program keretében végezzenek ásatásokat.

A magyar, lengyel és német együttműködésben megvalósuló hároméves projektet a Lengyel Tudományos Alap támogatja, a kutatásokban az MTA BTK Régészeti Intézetén kívül a Poznańi és a Kieli Egyetem szakemberei vesznek részt.

Már az előzetes légi és geomágneses felmérések során egy érdekes bronzkori település szerkezete rajzolódott ki, amely három részből állt, és kissé kimagasodó, árokkal körbevett központi "maggal" rendelkezett. Ehhez csatlakozott egy nagyobb, szintén árokkal körülkerített külső terület, ahol a feltételezések szerint a bronzműves és fazekas műhelyek helyezkedtek el. Az állattartás nagy valószínűséggel a másik külső, félköríves árokkal határolt övezetben folyhatott.

A települést a Kr. e. 2. évezred első felében a Duna mentén pásztorkodó és földművelő népesség, a Vatya-kultúra népe lakta, a régészek az egykori lakosok lélekszámát a településen és környékén 150-200 főre becsülik.

A leleteket ismertetve Kulcsár Gabriella elmondta, hogy az előkerülő csontok alapján a lakosok étrendjére lehet következtetni. Főleg szarvasmarhát, juhot, kecskét tartottak, de a vadászat is szerepet játszott az élelmezésükben. Számos kerámialeletet, pengék maradványait, kisebb kőeszközöket és bronztárgyakat tártak fel a régészek, valamint egy arany hajkarikát is találtak.

Ma még nem tudni, hogy miként pusztult el a település. A jelenlegi adatok birtokában úgy tűnik, hogy nem égették fel a falut, hanem egyéb okok - éghajlatváltozás, a település körüli élelemforrások kimerülése miatt hagyhatták el lakosai. Feltételezések szerint a házak lakatlanul még évekig, de akár évtizedekig is megmaradhattak, míg végül az egész település az enyészetté vált. Az ásatások során kiderülhet, hogy valóban így történt-e, vagy esetleg módosulhat a kép.

Kapcsolódó cikkek:
66 ezer négyzetméternyi csoda
Az ókori festő titkai
Brigetio kincsei

Cimkék:
régészet, MTA, nemzetközi

    Muzeumok.hu Rss betöltése...