Köz, járási, Hau, örökség, díj
AJÁNLÓ
Megjelent a MúzeumCafé 40. száma.
Magyar Múzeumok Online |
2014-04-15 13:00 |
Mitől „köz” egy közgyűjtemény?; kellenek-e járási múzeumok is Magyarországon?; ki volt Hau, a felolvasópap és hol volt a sírja?; miért „nehéz örökség” a Holokauszt a múzeumok számára is?; tudnak-e megoldást nyújtani az építészek a múzeumok gondjaira?; ki kapta a tavalyi MúzeumCafé Díjat és miért? – ezekre és még sok más fontos és érdekes múzeumszakmai kérdésre is válaszok találhatók a MúzeumCafé most megjelent legújabb számában.
A lapot szokás szerint bevezető színes rovatok – hazai és nemzetközi múzeumi hírek, kiállítás-, weboldal- és könyvajánlók – után a Múzeumguide szerzője, Basics Beatrix muzeológus ezúttal két hazai történeti példa bemutatásával azt járja körül, hogy vajon mit jelent az, hogy „közgyűjtemény”, azaz ki is valójában a múzeumokban őrzött tárgyak valódi tulajdonosa. A Disputában Székely Zoltán, a mosonmagyaróvári Hansági, Perger Gyula, a tatai Kuny Domokos és Rosta Szabolcs, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója, valamint az Emmi Kultúráért felelős államtitkársága és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöksége fejti ki a véleményét arról, hogy a legújabb szervezetátalakítási tervekben szereplőeknek megfelelően vajon szükség van-e járási múzeumokra is a megyei hatókörű városi és a területi múzeumok mellett, és ha igen, akkor milyen speciális funkciókkal? A Műhelyben elsőként a Szépművészeti Múzeum legújabb szerzeményének, egy egyiptomi sírdomborműnek a történetét, feliratának megfejtését és ennek nyomán eredeti helyének meghatározását ismerhetik meg az érdeklődők; ezután két összefonódó sorsú festő, Bolmányi Ferenc és Jankay Tibor műveinek Orosházán, illetve Békéscsabán történő révbe éréséről olvashatnak; előzetest közöl a lap az egyik kurátor, Barki Gergely tollából a Szentendrén készülődő nagy Czóbel-kiállításról; szó esik arról, hogy a megyei múzeumi szervezet átalakítása mennyire hozta magával az új fenntartókhoz került intézmények internetes megjelenésének is a megváltozását; és végül bemutatkozik budapesti Liget projekt előkészítésében is közreműködő párizsi LordCulture tanácsadó cég. A Posztamensben Toronyi Zsuzsanna történész-muzeológus arról elmélkedik, hogy miért is olyan nehéz örökség a Holokauszt múzeumi feldolgozása, illetve azt veszi számba, hogy az idei emlékév kapcsán milyen kiállítások is várhatók a témában a hazai múzeumokban. A Múzeumnegyed rovat élén ezúttal a szokásoktól eltérően nem egy konkrét intézmény bemutatása áll, hanem egy budapesti konferencián elhangzott múzeumépítészeti előadások alighanem idehaza is sok tanulsággal szolgáló összefoglalója; ezt követően Kádár György és Túri Mária egykori műteremvillájába látogathatunk el, amely ma sokszínű kiállítóhelyként őrzi egykori lakói művészetének szellemiségét; majd végül Miskolcra, a nemrégiben megnyílt Pannon-tenger Múzeumba, a pár éve feltárt bükkábrányi ősi mocsári ciprusfák közé vezet az út. A Múzeumőr rovat élén a tavalyi MúzeumCafé Díjast, Népessy Noémit ismerhetik meg az olvasók; őt James Snyder, a jeruzsálemi Izrael Múzeum főigazgatója követi; Török László nubiológus professzor a hazai Egyiptom-kutatások történetéről mesél; majd végül Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum nemrégiben kinevezett új főigazgatója osztja meg az intézménnyel kapcsolatos terveit az olvasókkal. A lapot szokás szerint minden egyes írásának angol nyelvű összefoglalója zárja.
A többszörös hazai és nemzetközi dizájn-díjas MúzeumCafé megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapüzleteiben, az Alexandra könyvesbolt-hálózatban és a jelentősebb fővárosi és szentendrei múzeumok shopjaiban.