Német nemzetiségi kultúra Veszprém megyében

PÁLYÁZÓK – LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM

A Múzeumpedagógiai Nívódíjra idén a veszprémiek is pályáztak.

Cikk küldése

e-mail:

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban az elmúlt 30 évben, a tudatos néprajzi gyűjtőmunka eredményeképpen elismerésre méltó nemzetiségi (leginkább német és szlovák) gyűjteményi alegység valósult meg a néprajzi gyűjteményben. Mintegy 30 megyebeli német településről rendelkezik tárgyi anyaggal, ezek közül kiemelkedően gazdag a nagyvázsonyi, tótvázsonyi, pulai, gyulafirátóti, márkói, városlődi, magyarpolányi és fenyőfői tárgyegyüttes. Jelentős a nemzetiségi falvakban készült vagy onnan begyűjtött fényképfelvételek száma is, különösen Hidegkút, Veszprém, Lókút, Városlőd. Magyarpolány és Fenyőfő esetében. A gyűjteménygyarapítás mellett a nemzetiségi kutatások szorgalmazása és irányítása is több esetben a múzeum szakmai munkájához kötődött, és sok esetben kötődik a mai napig is. A tudományos munka termékeként az 1990-es évektől kezdve napjainkig több kiállítás is megvalósult, amely a német nemzetiség tárgyi kultúráját, szokásait, hagyományait tárta a látogatók elé. Konferenciák, helytörténeti kötetek és tanulmányok is születtek. A kiállítások szüneteiben is szerettünk volna nemzetiségi múzeumpedagógiai foglalkozást kínálni, ezért jött létre a Német nemzetiség Veszprém megyében című múzeumpedagógiai foglalkozás. Újszerűsége abban áll, hogy a gyűjteményre, nem pedig időszaki kiállításra épül, valamint, hogy „bőröndmúzeum”-ként a múzeum helyszínétől is független, így a megyében szinte bárhol megtartható a foglalkozás.

A múzeumi kezdeményezés létrejöttét különösen indokolta, hogy Veszprém megyében igen jelentős a német nemzetiség hagyományainak ápolása, közel 20 településen található Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és nemzetiségi óvoda. Az 2013-14-es tanévtől felmenő rendszerben kötelező a nép- és honismeret oktatása ezekben az iskolákban. A tanárok nem rendelkeznek elegendő információval, tudással ezen a területen, sokszor saját maguk kutatásaira kellene alapozniuk az órák megtartását. A múzeum mint oktató helyszín léphet elő ezen esetekben, az évtizedes és azóta is folyamatosan gyarapodó kutatások eredményeit így nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is át tudja adni.

A Laczkó Dezső Múzeum élve a fejlesztési pályázatok adta lehetőségekkel, 2008 és 2012 között új múzeumi oktatótermet és új tanulmányi raktárat alakított ki, és mindkettőhöz új múzeumpedagógiai tervet is készített, azaz lényegében megújította az iskoláknak szóló kínálatát. A hagyományos kiállításokban tartott hagyományos tárlatvezetések ugyanis kevéssé voltak alkalmasak arra, hogy egy-egy fontosnak tartott témát innovatív és emlékezetes módon közvetítsünk a gyerekek felé. A vitrinek előtti szűkös terekben tolongó – egyre nagyobb létszámú – osztályok figyelmét igen nehéz volt a tárgyra irányítani, a bemutatás gyakorta torkollt frontális előadásba, és okozott fegyelmezési problémákat.

Mindenek előtt tehát leválasztották a múzeumpedagógiai tevékenységet a kiállításról, és kitágították a gyűjtemény irányába. Ezzel egyidejűleg, s ezzel összefüggésben megkeresték azokat a (régészeti, művészettörténeti, néprajzi stb.) témákat, amelyekben a gyűjtemény adottságai, az iskolai tanterv és/vagy a társadalmi elvárások találkoznak. Harmadrészt pedig megújították módszertani eszköztárukat. Ennek keretében a múzeum felszerelkezett mindazokkal a technikai lehetőségekkel, amelyek a ma általános és középiskolás „digitális nemezedék” ingerküszöbéhez igazodnak. Ugyanakkor az infokommunikációs „hightech” környezet ellenpólusaként minden eddiginél hangsúlyosabban élnek a lehető legkonzervatívabb szemléltetési lehetőséggel: a kiállítási kontextusból kiemelt múzeumi műtárggyal.

E szemléletbeli újításokon túl a cigány és a német nemzetiségi témát feldolgozó foglalkozások két további új elemet is felvonultatnak, mégpedig egyfajta általános társadalmi, s ugyanakkor helytörténeti-helyismereti érzékenységet. E kettő egymást erősítve szolgálja a foglalkozások fő célját: az identitásról és a toleranciáról való gondolkodást. Ez azonban – az általános történeti ismereteken túl – komoly helytörténeti és néprajzi tudást, a múzeumpedagógus felkészültségén túlmutató szakismereteket igényel.

Miről is van szó? Arról, hogy ha a muzeológus az óra menetét, a bemutatott műtárgyakat, a drámapedagógiai témákat mindig az adott iskolai csoport speciális igényeihez alakítja, akkor a problémafelvetés személyessége sokkal erősebb hatást képes kiváltani, mint egy általános és rögzített óraterv szerinti foglalkozás. Mindez már előrevetíti, hogy – szemben a „látogatószám” központú fenntartói és minisztériumi elvárásokkal – ez a fajta foglalkozás nem tömegműfaj, hanem minden alkalommal újra és újra megújítandó óravázlatot kívánó egyedi és minőségi „termék”. A személyes megszólítás, a mikrotörténeti beágyazottság olyan lehetőség, olyan „titkos fegyver”, amely a múzeum részéről az iskolák felé megfogalmazott programkínálatban is helyet kap, de értelemszerűen nem fogalmazódik meg hangsúlyosan. A közel 40 kidolgozott óra közül a német téma volt az, amelynek a 2013-14-es tanévben nagyobb figyelmet szentelték, hiszen ekkorra készült el a foglalkoztató füzet is.

A foglalkozás több részből áll. Először az oktatóteremben lévő terminálokon 13+1-es totót kell kitölteni csoportos munkában a diákoknak. A 14 kérdés a „nemzetiség” fogalmának általános tárgyalását teszi lehetővé. A válaszokat azonban nem mechanikusan javítják, hanem egy vetített ppt és az ahhoz fűzött magyarázatok segítségével. Ebben a mintegy 30 percben általános tájékoztatást kapnak a diákok a német nemzetiség Veszprém megyei történetéről – és közben természetesen a totó helyes válaszaira is sort kerítenek a múzeum munkatársai. Már ez a rész a diákok helytörténeti információival gazdagabb, tehát a városlődi iskolások városlődi adatokat ismerhetnek meg, a tótvázsonyiak tótvázsonyit, és így tovább. A diákok személyes érintettsége így sokkal érdekesebbé, hitelesebbé teszi az „órát”, és maguk a diákok is jobban hozzá tudnak szólni a témához.

A következő egység a tárgyakhoz kötődik. Szakrális tárgyak, viseleti darabok, német feliratos tárgyak segítségével próbálnak meg képet alkotni e tárgyi világ sajátosságairól, a tárgyak világa mögött rejlő szokásrendről. A tárgyakat fényképfelvételek, és magyarázó vetítés segítségével értelmezik. A diákok 3 csoportra oszlanak, s a teremben elhelyezett vegyes tárgyhalmazból 3 csoportot alkotnak: magyar, német, vegyes tárgyakat kell gyűjteniük. A szétválogatás után minden csoport ismereti tárgyait, indokolja döntését, s ennek kapcsán szintén többsíkú beszélgetésre nyílik lehetőség.

A harmadik egység a digitális táblán lévő feladatok közös megoldását jelenti, amely német nyelvjárási, nyelvismereti feladatok megoldását jelenti. A foglalkozás záró része a német jellegzetesség, a törzsöröklési rend megismerése, amelynek során drámapedagógiai eszközökkel játsszák el a diákok az öröklési rendet.

A foglalkozáshoz múzeumpedagógiai füzet is készült, amelyet a pedagógus igénye szerint használnak. Az elhangzott információk után a füzetet önállóan is ki tudják tölteni a diákok, azonban általában nincsen rá idő, hogy megoldják a feladatokat. A füzet azonban rengeteg hasznos információt is ad, ezért többnyire a füzetet elviszik, s a tanítási órák keretében dolgozzák fel. Az ismeretek elmélyítése is megtörténik, a pedagógusok pedig egy jól használható segédletet kapnak a német nemzetiségi hon és népismeret tanításához.

Az alsó tagozatos diákoknak és óvodásoknak másféle órákat kínálnak ebben a témában. Betelepítés foglalkozáson egy gyermekek számára könnyen értelmezhető térkép segítségével mesélünk a németek 18. századi megtelepedéséről. Színes papírhajók hajtogatását követően egy kivágóból kivágják a gyerekek azokat az eszközöket, amiket magukkal hozhattak az első telepesek, majd a kivágott „tárgyakat“ a papírhajóba téve úsztatjuk le a hajót a térképen a Dunán. A foglalkozást színező is kíséri, az Ulmer Schattle rajzolt ábráját színezhetik kedvükre a gyermekek. A játékos, könnyedebb feldolgozás lehetőséget ad arra, hogy egészen kicsi, 5-6 éves gyerekek is alapismereteket szerezzenek a témában.

Sok esetben az igény egészen átszabja az alapórát; közkedvelt téma a német szokások, jeles napok témaköre, amely egyéb néprajzi foglalkozások és a német témanap kombinációjaként jön létre. A német szokások foglalkozáscsoport az igényeknek megfelelően önálló témanappá nőtte ki magát, amelyben 45, 2 x 45, de akár 3 x 45 percben tárgyaljuk a témát, speciálisan e témakörben válogatott tárgyak segítségével (6 téma: születés - esküvő – halál; húsvét – karácsony - farsang). E foglalkozástípus esetében is támaszkodunk a helytörténeti beágyazottság adta lehetőségekre.

A 2011-ben átadott tanulmányi raktár a helyszíne a Német nemzetiségi viseletek és a Német nemzetiségi lakáskultúra témakörök feldolgozásának, hiszen mindkettőhöz számos tárgyi emlék található a gyűjteményben. A további tervek között szerepel a két témához feladatlapok és munkafüzet kidolgozása.