©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Virtuális vártúrák Sátoraljaújhelyen

Átélhetővé válik a középkori várak fénykora a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum „Középkori várak, virtuális vártúrák” kiállításában.

A romantika szerzői sem véletlenül fordultak előszeretettel a középkor világa felé, hiszen keresve sem találhattak volna regénybe illőbb korszakot. A roman courtois korát azonban nehéz hazánk romjai közé álmodni, erre sokkal alkalmasabbak az angol, német, olasz vagy cseh várak. Talán a korabeli főúri életről ezért is ugrik be Artur király, Sir Lancelot, Sir Galahad vagy Sir Percival neve. Pedig saját korukban a magyar várak ugyanolyanok voltak, mint az európaiak nagy része. A történelem azonban nálunk másképp alakult, A magára hagyott várak köveit építkezésekhez használták el; sok erőd, palota és templom ma is a föld alatt várja, hogy felfedezzük őket. Még a szerencsésebbek esetében – a helyreállítások ellenére – is csak egy kis része látható az eredeti épületegyüttesnek. Az egyik kivétel a diósgyőri vár, amely nemcsak megújult, hanem szinte újjáépült egyébként is festői romjaiból. (Cikkünk a megújult várról itt olvasható.) A hozzá hasonló valamennyi magyar középkori vár építészetében megtalálhatjuk az adott korszak gazdasági és politikai helyzetének, a művészetnek és a mindennapi életnek a lenyomatát is. Valós vagy virtuális újjáépítésük lerántja a leplet arról a téves elképzelésről, hogy védelmi funkciójuk mindennél fontosabb volt; a valóságban inkább hatalmi, gazdasági és reprezentációs célokat szolgáltak. A Kazinczy Ferenc Múzeumba érkező utazó tárlat megmutatja nekünk a 14. századi Magyar Királyság gazdagságát, bizonyítja a korabeli európai egyenlőséget azáltal, hogy a legmodernebb 3D technológia segítségével bemutatja hogyan néztek ki ötszáz évvel ezelőtt a középkor jelképévé vált építmények. Eddig csak a hagyományos rajzok, a miniatürizált modellek segítettek elképzelni bárki számára a korabeli magyar főúri életet. Ezekkel szemben a régészeti, történeti és műemléki kutatások alapján készült virtuális rekonstrukciók már a térélményt adják, ami sokkal valóságosabb képet fest a korszak mindennapjairól. A tárlat hitelességét bizonyítja, és a színvonalra garancia, hogy a digitális tartalmakon nyolc 3D- és két 2D-grafikus dolgozott, egy-egy kép elkészítése mögött pedig akár öt-tíz tudományág képviselője is állhat.

A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumából indult országjáró útjára, és mutatkozott már be Tatán, Miskolcon és Óbudán. A megvalósításában részt vevő szakemberek szinte lerohanták a nagyközönséget a témával, támadást intéztek a középkor általános, felszínes ismerete ellen nemcsak a múzeumok bevonásával, de az elektronikus és nyomtatott média piacán is: 26 perces tévéfilm és vaskos kötet készült a magyar várépítészet történetét, érdekes fejezeteit látványosan bemutató tárlathoz kapcsolódóan. A nagyközönség figyelmén túl egyre több szakember figyelmét is a témára vonták, akik tudományos munkájukkal segítették a történelmi kor minél alaposabb feldolgozást, a középkori várak hiteles bemutatást. A kurátorok – Balogh András (Pazirik Informatikai Kft.) és Buzás Gergely (MNM-Mátyás király Múzeum) – elsőként nyolc olyan építményt választottak ki, amelyek mindegyike reprezentánsa valamely fontos történelmi periódusnak, ugyanakkor régészeti kutatásaiknak köszönhetően történetük jól ismert, egykori képeik megbízhatóan rekonstruálhatók. Az első állomásokon tablók, interaktív multimédiák, számítógépes animációk és 3D nyomtatással készült makettek segítségével mutatta be az utazó tárlat a diósgyőri, az esztergomi, a kisnánai, az óbudai, a simontornyai, a tatai, a visegrádi és a keleméri Mohosvár történetét. A sátoraljaújhelyi kiállításban a virtuális építőmesterek újabb hat digitális várral cáfolják meg a Himnusz sorait. A „vár állott, most kőhalom” helyett „vár állott, most bithalom” jellemzi Füzér, Salgó Szászvár, Drégely, Szigliget és Regéc várát a kiállításban, és általuk megértjük, miért röpkedett „kedv s öröm” a Magyar Királyság nemesi körében a középkorban. Erre erősít rá a kiállítás „magja”, a film, amely az épületekben folyó életet is ábrázolja, körbevezet a várudvaron, szobákban és műhelyekben. Régi tárgyak között, korabeli viseletben játszódnak le jellegzetes élethelyzetek.

Bár régész, történész, muzeológus és építész is részt vett az informatikusok munkájában, a potenciális múzeumlátogató számára – talán a túl sok moziélmény hatására - éppen a megszokott múzeumi környezet teszi tudományosan hitelessé a Virtuális vártúrát. Az animációs filmek, a nyomtatott 3D makettek virtuális világából rántanak vissza a jelenbe a vitrinbe helyezett eredeti régészeti leletek. A kísérő tablók pedig koronként mutatják be a változásokat az épületben: mikor mit építettek hozzá, esetleg mit romboltak le az idők folyamán.

Másfél év szakmai munkájának összefoglalása ez a vándorkiállítás, amelynek sátoraljaújhelyi helyszíne nemcsak azért különleges, mert a korábbiakhoz képest kibővített anyaggal szólítja meg a látogatókat, hanem látványában is ez a legkidolgozottabb. A miskolci, visegrádi és tatai kiállítóterekkel ellentétben itt tágas teremben helyezték el a tárlat anyagát, ami miatt azt hihetnénk, hogy kevésbé kelti majd a zegzugos középkori várak hangulatát. Ha nem is szándékosan az újrahasznosítás jegyében, de kétségtelenül gazdaságosan, mégis kreatívan használta fel a korábbi – Radnóti – kiállításának jellegzetes paravánjait a Petőfi Irodalmi Múzeum zempléni tagintézménye. A dokumentumlabirintus néhány eleme most középkori magyar erődöket mutat be; találóan, hiszen a tömörfa keretek a huzalokkal, tablókkal vagy plexikkel a várfalak asszociációját keltik. Látványában mindenképpen jobban illik ez az installáció ahhoz a modern technológiához, ami a témát feldolgozza és bemutatja. Jó példája ez annak, hogy a helyi kreativitás hogyan újít meg egy látványában kezdetektől megkomponált vándorkiállítást. Így vizuálisan és tartalmilag új élményhez jut, aki esetleg máshol már látta a Középkori várak – Virtuális vártúrák kiállítást.