Meddig hányódnak még Cervantes csontjai?

MADRID

A Madridi Történeti Múzeum április végén kiállítást rendezett a fővároshoz közeli Alcalá de Henares nagy szülötte, Miguel de Cervantes Saavedra sírjának egy éve zajló kutatásából. A három szakaszra tervezett kutatási folyamat tavaly áprilisban kezdődött.

Cikk küldése

e-mail:

Január végén a spanyol sajtó még lelkesen ünnepelte a kutatócsoportot, amely nagy valószínűséggel megtalálhatta Miguel de Cervantes Saavedra (1547-1616), a spanyol és a világirodalom óriásának feltételezett koporsóját. Vezetőjük, a régész, antropológus, igazságügyi orvosszakértő Francisco Etxeberria a koporsón talált, de a temetéshez képest jóval későbbi monogram ellenére is igyekezett mérsékelni a lelkesedést, mondván, hogy amíg nem ellenőrzik a sírban talált összes csont DNS-ét, addig nem jelenthetik ki teljes bizonyossággal, hogy pont került a négy évszázados kálvária végére.

A kép forrása: rtve.es

Március végén derült ki, hogy a sarutlan trinitáriusok madridi kolostortemplomának kriptájában talált sírbolt nemcsak Cervantes, hanem összesen 16 személy csontjait tartalmazta – az övén kívül valószínűleg öt gyermekét, és további tíz felnőttét (hat férfiét és öt nőét) -, akiket 1730 körül helyeztek a sírboltba. Az a tény is nehezítette az idén februárban kezdődött második – technikai és kulturális - kutatási szakaszt, hogy a 37 szakértőből álló kutatócsoportnak össze kellett hangolnia az egyházi, a politikai (a madridi városvezetési) és a költségvetési érdekeket. Etxeberria azért nem jelentette ki még teljes bizonyossággal a tényt – amelyben egészen biztosak a történészek, a régészek és az antropológusok is –, mert hiányoznak hozzá az egybevetés legfontosabb elemei; a DNS-minták eredményei, amelyeknek megvizsgálására csak a harmadik kutatási szakaszban kerül sor.

Cervantest főleg három ok miatt temették el a spanyol fővárosban: ebben a madridi negyedben élt, az a Lemos gróf támogatta az apácákat, akinek a Don Quijotét is ajánlotta az előszóban, és itt volt apáca Isabel de Saavedra, Cervantes természetes lánya. A hála miatt is dönthetett így, mert 1580. szeptember 19-én ez a rend váltotta ki a lepantói csata (1571) hősét az algíri kalózok fogságából, gyakorlatilag az utolsó pillanatban. A minap megtalált hiteles dokumentum is azt igazolja, hogy 1697 októberében valóban a sarutlan trinitáriusok új templomába szállították át Cervantes koporsóját.

Mivel közeleg a nagy író halálának 400. évfordulója – 2016. április 22. –, egy éven belül már állandó kiállítása lesz az írófejedelemnek. Abban is biztosak lehetünk, hogy a technológia segítségével a látogatók akkor már láthatják Cervantes valóban hiteles képmását is. Június közepén a madridi belvárosban található kolostor templomának kiemelt helyére viszik a nagy spanyol író koporsóját, és az érdeklődők a templom bejáratához közel – a főhajó déli végétől balra – találják majd a síremléket. Május végén még Páduai Szent Antal szobra állt ott, amelynek új helyet keresnek. A madridi érsekség már beleegyezett a síremlék fölötti és a Spanyol Királyi Akadémia által fogalmazott emléktábla szövegébe, de tartalmát csak később teszik közzé.

Az országban sorra nyílnak meg a kiállítások az író halálának közelgő negyedik centenáriuma alkalmából. Március 28-án Kasztília-La Mancha tartomány leköszönő vezetője, María Dolores de Cospedal nyitott meg két kiállítást a toledói Szent Kereszt Múzeumban (Az Ausztriák Spanyolországa, illetve A spanyol divat az Aranyszázadban címmel). Az országban legalább öt olyan Cervantes-házat rendeztek be, ahol a hányatott sorsú író rövidebb vagy hosszabb ideig élt. A legismertebb a szülőház Alcalá de Henaresben, de még ismert egy madridi, egy valladolidi (Kasztília és León tartományban), egy esquiveli (Toledo megyében), egy vélez-málagai (Andalúzia), egy Alcázar de San Juan-i (Ciudad Real megyében) és egy cartagenai Cervantes Múzeum (Murcia tartományban). A kiállítások és kulturális események zöme egyébként a regény alapján megtervezett úgynevezett Quijote-útvonalra összpontosul – azaz Kasztília-La Mancha tartományra.

A Cervantes sírjával kapcsolatos tudományos kutatások és teendők már egybeesnek egy másik évfordulóval is. Idén 400 éve, hogy megjelent a Cervantes főművének tekintett Don Quijote második része. Ebből az alkalomból Madridban a Spanyol Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nacional Española) február közepén nyitott kiállítást Cervantes komédiáinak, közjátékainak és a Don Quijote eddigi kiadásainak gyűjteményéből. Cervantes műveit 1868 után kezdték gyűjteni Spanyolországban is; a „mozgalmat” Manuel Pardo de Figueroa író, Cervantes-kutató és gasztronómus indította el aki attól kezdve Doctor Thebussem álnéven publikált, és azt állította, hogy Németországban már könyvtár van a Don Quijote kiadásaiból.