©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeumpedagógia a befogadók szemével

Az írás a befogadó szemszögéből mutat be egy múzeumi foglalkozást és azt, hogy az egyszeri múzeumpedagógiai foglalkozás, hogyan élhet tovább a gyerekcsoportban.

Gyakorló pedagógusként folyamatosan a keresés-kutatás útját járom: hogyan lehet élményszerű, a gyakorlatban megtapasztalt ismeretekkel gazdagítani tanítványaimat. Drámapedagógusként a megtapasztalni-átélni-cselekedni hármasa átszövi mindennapjainkat. Fontosnak tartom azonban, hogy az iskolai foglalkozásokon kívüli közegben is élményeket, tapasztalatokat szerezzenek tanítványaim. Jó lehetőség erre a múzeumpedagógiai foglalkozás. Városunkban – Miskolc – több alkalommal vettünk részt múzeumpedagógiai foglalkozásokon lelkes múzeumpedagógusok vezetésével. Így ez a közeg nem ismeretlen osztályom számára. 2015 májusában néhány napot Budapesten töltöttünk a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola negyedikes diákjaival. Ennek keretében lehetőségünk volt múzeumpedagógiai foglalkozáson részt venni a Műcsarnokban. Mondanom sem kell gyereket-felnőttet egyaránt izgalommal töltött el a lehetőség. Bennünket, kísérő pedagógusokat azért, mert kíváncsian vártuk, hogyan alkalmazzák már meglévő tapasztalataikat tanítványaink, a gyerekeket pedig az ismeretlen közeg izgatta.

A múzeumpedagógiai foglalkozások alkalmasak arra, hogy a gyermekek alkotó fantáziáját megmozgassák, saját kreativitásukra hagyatkozzanak. Ezen kívül jó lehetőség arra, hogy fejlesszük képzeletüket, esztétikai érzéküket. Iskolai napjaink során gyakran alkalmazom a csoportmunkát. Megosztani egymást között a feladatokat nem egyszerű dolog, de a gyerekek ezen keresztül megtanulhatják önállóan szervezni, elosztani a feladatokat. Érvelni, véleményeket egyeztetni. Mindennapjainkat a drámapedagógiai módszerek is színesítik. Ilyen előzmények után érkeztünk meg a Műcsarnokba.

Szabics Ágnes és Schopp Ildikó múzeumpedagógus fogadott bennünket, s rögtön felkínáltak egy szerepet (ezzel tulajdonképpen a szakértői játék egyes elemeit alkalmazták): a légkondicionáló berendezés hibája miatt át kell szerveznünk egy kiállítást, kisebb térben, kevesebb műalkotás felhasználásával. A gyerekek és a jelenlévő kísérők örömmel vállalták a feladatot s ezzel szerepbe is léptek, melyet a foglalkozás végéig megtartottak. A munka véletlenszerű csoportalakítással, kezdődött, melynek tagjai lettek a kísérő felnőttek is. A kezünkbe kapott műtárgylistával jártuk a termeket, egyeztettük véleményünket, vitáztunk és közben válogattuk a „kiállítandó” műveket. A válogatás szempontjait mi határoztuk meg. A képeket alaposan megszemlélve összeállt a kiállítandó anyag.

Egy kiállítás rendezéséhez természetesen hozzátartozik a megfelelő reklámozás is, így következett a plakáttervezés-kivitelezés és a meghívók elkészítése. A gyerekek megosztották egymás között a feladatokat, megbeszélték a jó plakát jellemzőit, majd indult a munka. Múzeumpedagógusaink végig a segítő szerepében irányították munkánkat. Az idő gyorsan röpült. Elérkezett a három csoport munkájának bemutatása. A gyerekek hatalmas élvezettel beszéltek érveltek, magyaráztak egymásnak, indokolták választásukat. Mi felnőttek pedig ámulattal figyeltük mi mindenre képesek 10-11 éves gyerekek, ha értékes dolgokkal kínáljuk meg őket.

Mi, felnőttek egy-egy csoport tagjaként vettünk részt a munkában. A mi feladatunk az volt, hogy próbáljuk meg az egyébként irányító szerepünket félretenni, és „sima” csoporttagként közreműködni. Egy-egy ilyen feladat is számos tanulságot rejt. Ilyenek az elengedés képessége, a bizalom, hogy a már sokszor alkalmazott eljárásokat, szokásokat a gyerekek jól alkalmazzák majd. Örömmel töltött el a múzeumpedagógusokkal történt beszélgetés során, hogy ez valóban így alakult. S örömmel töltött el az is, hogy a gyerekek nagyon jól alkalmazkodtak a kialakult helyzethez, és kulturáltan tudtunk a csoporton belül egyenrangú félként együtt munkálkodni.

A foglalkozás hatását igazán a későbbiekben tudtuk lemérni. Hazatérve a kész plakátokat kiállítottuk, és a gyerekek élvezettel meséltek társaiknak munkáikról. A rajz és alkotás a gyerekek fantáziájának fejlesztését szolgálta, a csoportmunka az alkalmazkodás, a differenciált képességfejlesztés lehetőségét adta. A társas együttműködés a társas kapcsolatok fejlesztésére hat ki (alkalmazkodás, türelem, tolerancia, elfogadás) s egyben a viselkedéskultúra fejlesztését is magában foglalja.

Nyitott, kreatív, a világra, az újdonságokra, a művészetekre fogékony gyerekek nevelése a célom. Ennek egyik nagyon jó formája a múzeumpedagógia. Köszönet a lelkes múzeumpedagógusoknak!