©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Milyen rinocéroszt találtak Pulán?

Különösen értékes leletanyagot rejtett évmilliókon át a pulai alginitbánya mélye: a közel négymillió éves orrszarvú-ősmaradványok fajmeghatározását Zircen hétfős nemzetközi kutatócsoport elemzi.

A világon egyedülálló leletanyagra még a nyolcvanas években bukkantak a bányában, ahová egykor az orrszarvúak inni jártak az ott található tufagyűrűvel határolt vulkanikus krátertóhoz.
Az előkerült leletek meghatározásához nagyjából egy hónapig készültek a kutatók: megpróbálták az összetöredezett csontokat  rekonstruálni és konzerválni, mert a korábbi leletmentések során nagyon sok darab összetört.
- Nem ritkán egy csont összerakása több órát vett igénybe. A munkákban Szappanos Bálint geológus és Keserű Ildikó geológus-technikus segített - tárta fel Katona Lajos Tamás, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa az MTI-Pressnek.
A szakember a csajági mamutok, a kozármislenyi jégkorszaki csontanyag és az erdélyi masztodon csontvázának kimentése során már nagyon sok tapasztalatot szerezett. Ennek köszönhető, hogy a csontok kilencen százalékát sikerült megmenteni és határozható formába hozni.

A pulai leletek

A geológus elmondta, hogy az első csontvázat még 1988-ban Dékán Péter geológus-technikus találta, majd a múzeumban dolgozó munkatársak ásták ki. A kéz és lábcsontok kivételével a teljes orrszarvú-maradványt a múzeumba vitték: a csontváz 2004-től látható az intézmény kiállításában.
A következő 2000 nyarán előkerült rinocérosznak az ujjperceit és kéztőcsontjait találták meg a pulai alginitbánya bányászai. Azok  méreteiből a kutatók az állat korát és méretét is ki tudják következtetni.
- Az alginit fosszilis biomasszából, elmállott bazalttufából és mészből álló magas szervesanyag-tartalmú kőzetféleség, amely 3-5 millió évvel ezelőtt keletkezett az egykori vulkáni krátereket kitöltő tóban. Magas szervesanyag-tartalma miatt az olajpala egyik típusának tekintik - jegyezte meg Katona Lajos Tamás.

Egy másik őskori lelet  - amely ugyanebben az évben került elő Pulán - végtagokat, ujjperceket, csigolyákat és bordát tartalmazott.     A legutolsó őslénymaradványokat 2001-ben bányászták ki a Veszprém megyei településen, esetükben már az állat komplett koponyáját is értékelni lehet.
A négy rinocéroszról ez idáig semmilyen tudományos anyag nem született: a fajmeghatározást most nemzetközi kutatócsoport végzi Zircen a világhírű  Frédéric Lacombat segítségével, aki a franciaországi Le Puy-en-Velay-i Múzeum paleontológusa.

A geológus elmagyarázta, hogy a leletek csontjainak pontos meghatározása nem okoz problémát, viszont a faji besorolása sokkal bonyolultabb, mint először gondolták. - A feladatot nehezíti, hogy nagyon kevés komplett csontváz került elő a világon, és az orrszarvúak faji meghatározása sokkal bonyolultabb, mint például egy mamuté. Jelenleg három faj kerülhet szóba, de az már biztos, hogy nem az a faj lesz, amelynek eredetileg határozták - közölte a kutató.

Tájékoztatása szerint az 1988-as és a 2001-es leletek koponyájáról CT-felvételek készültek. A kiváló minőségű három dimenziós képekből megállapíthatóvá vált, hogy a 2001-ben előkerült állatnak volt orrcsontja - aminek a fajmeghatározásnál van különös jelentősége, ugyanis nem minden orrszarvúnak csontosodott el az orra -, továbbá "láthatóvá" vált M3-as foga (utódzápfoga) is, amelyet korábban nem észleltek, mivel még nem bújt ki. Az adatok alapján kiderült, hogy a tíz évvel ezelőtt kiásott ősállat ötéves lehetett elpusztulása idején. A további kiértékelések két helyen - a Bakonyi Természettudományi Múzeumban és a Le Puy-en-Velay-i Múzeumban - folytatódnak.

A csontokra vonatkozó adatok és a CT-felvételek kiértékelése után lehet majd eldönteni, hogy mely fajhoz tartoztak a pulai őslények. Katona Lajos Tamás úgy véli, hogy az alginitbányából előkerült leletek - amelyek elemzése, tudományos kiértékelése akár egy évet is igénybe vehet - lehetővé teszik a pliocén kori rinocéroszok pontosabb megismerését, továbbá sokkal jobban lehet majd értelmezni az európai migrációt is a "megafaunában": azaz be lehet majd illeszteni a jelenleg fehér foltot jelentő Közép-Európát a mamut-, orrszarvú- és szarvasfajok négymillió évvel ezelőtti, Kína és Felső-Ázsia területéről a pliocén korban bekövetkezett vándorlásának útvonalába.

Több anatómiai bélyeget is figyelembe vesznek

A kutatócsoport munkájáról Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának igazgatója elmondta, hogy az összes eddigi krátertóüledékből előkerült maradvány meghatározását elővették. A több fióknyi anyag a pulai mellett egyházaskeszői és várkeszői csontokat is magában foglal.

- Miért egyedülálló a leletanyag?

- Több szempontból is annak számít. Magyarország területéről a teljeshez közel álló orrszarvúcsontvázat csak Puláról ismer a tudomány. A mocsaras területről a bazaltkrátert kitöltő üledékből előkerült állatok már a helyükön vannak: a legjelentősebbeket a Bakonyi Természettudományi Múzeumban őrzik, de Budapesten a Magyar Állami Földtani Intézetben is vannak közülük csontmaradványok.

- Hol tartanak most?

- Most végezzük annak a beazonosítását, hogy a közel harminc évvel ezelőtti leletek pontosan honnan, melyik kőzetrétegből kerülhettek elő. Megpróbáljuk megállapítani azt is, hogy a különböző orrszarvúcsontvázak egy fajhoz tartozhattak-e, egy életkorúak lehettek-e.
Az orrcsonton kidudorodó tülök helye mellett megvizsgáljuk a fogazatot és a koponyát is: a jellegzetes csontokból egyértelműen megállapítható, hogy orrszarvúról van szó. Hogy ezen belül melyik fajhoz tartozik az állat, az már nehezebb kérdés. Ezt elsősorban a fogszerkezet mutatja meg, de több más anatómiai bélyeget is figyelembe kell vennünk. Háromdimenziós CT-vizsgálatot is végeztünk a csontokon, amellyel szabad szemmel nem látható részeket is feltárhatunk. A különleges leletanyagból egész Európában nagyon kevés van, az algatartalmú kőzetből előkerült maradványok a 3,5 millió évvel ezelőtti környezetre is választ adnak. Megmutatják, hogy milyen vidéken éltek ezek az állatok itt, a Balaton-felvidéken az őskorban.