©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Kutatás Egyiptomban III.

A thébai nekropoliszban dolgozó Egyiptomi Magyar Régészeti Misszió 1995 óta kutatja a qurnai el-Hoha domb déli lejtőjének felső részét. A kutatásba László Orsolya antropológus képes tudósítása enged betekintést.

Az előző bejegyzéseink arról tanúskodnak, hogy az egyiptomi sírokból előkerült leletek egy átláthatatlannak tűnő régészeti káoszból kerülnek elő. Az összekevert csontok halmazából és a szétdobált múmiák egyvelegéből reménytelen feladatnak tűnik a sír eredeti használóinak beazonosítása – vagy egy korszak szisztematikus vizsgálata–, ellentétben a hazánkban feltárt számos történeti korú temetőink kutatási lehetőségeivel. Azonban egy ilyen jellegű leletanyag is tartogathat számunkra izgalmas és érdekes meglepetéseket az egykori emberek, jelen esetünkben az ókorban élt Egyiptomiak életére vonatkozólag. Ehhez kapcsolódóan mutatunk be két patológiai esetet az elmúlt évek anyagából, mindkettő ritka példáját adja egy-egy betegségtípus jelenlétének ebben az izgalmas történeti időszakban.

Kép 1. A Kamp -43- számú sír folyosójából került elő a képen látható 16-19 éves nő múmiája. A pólyában talált csontváz alsó része gyolcsba tekerve került elő, a váz többi része a területről származó vegyes összetételű leletanyagból származik.

A szétszóródott csontokat a múmiához a csontokon megfigyelhető patológiai elváltozás segítségével tudtuk párosítani. A fiatal nő teljes vázán a csontok kóros elvékonyodása, törékenysége volt tapasztalható. A 2. kép bal oldalán látható, hogy a nő jobb felkarcsontja a bal felkarcsonthoz képest jóval rövidebb. Az alsó lábcsontok rendellenes görbülete is szembetűnő volt. A csontok ún. atrófiáját (leépülését) a test teljes bénulása okozta. A betegség kialakulása feltehetőleg egy igen korai fertőzéses eredetű bénulásnak, esetleg poliomyelitisnek (járványos gyermekbénulás) a következménye lehet.

Hasonló példákat az ókori Egyiptom területéről ábrázolásokból ismerünk (lásd  a fenti képen), embertani maradványon ritkán mutatták ki. Így az ásatásunkon előkerült fiatal lány szomorú esete az ókori Egyiptom egy igen fontos orvostörténeti kuriózuma.

Amint már az előző eset is sugallta, az egykori egyiptomiak az élet szinte minden momentumát és furcsaságait megőrizték számunkra különböző művészeti alkotások formájában. Egyik jól ismert példája ennek a törpenövésű embernek ábrázolása, akik társadalmuk igen megbecsült tagjainak számítottak és gyakran fontos címeket is töltöttek be. A képen például Seneb látható felségével és gyermekeikkel.

Ebből kifolyólag a mi nemesi sírjaink egyik tulajdonosa is valószínűleg hasonló javakkal rendelkezhetett, azonban maradványaira mégis méltatlan helyzetben találtunk rá. Az idős törpenövésű nő csontjai a Nefermenu (TT184) sírhoz tartozó piramis alapjai körül kerültek elő, a talajfelszínen szétszóródva egy kb. 5 m-es körzetben, az idő viszontagságainak kitéve. A képen az a terület látható, ahol a csontokat találtuk.

Ilyen mértékű bolygatás esetén ritkán lehet az egy egyénhez tartozó maradványokat összeválogatni, de épp a csontokon megfigyelt patológiai eltérések, ebben az esetben ezt lehetővé tette. A bal oldali képen a kórosan rövid jobb combcsont a látható. A kb. 40 évnél idősebb nő medencéjéhez és alsó végtagjaihoz tatozó csontokat találtuk meg. A csontok méretei leginkább egy kb. 9-11 éves gyermek méreteinek feleltek meg. A jobb sípcsont teljes hosszából becsült testmagasság ugyanis mindössze 130,6 cm volt. A törpenövés azon példája ez az eset, amikor a növekedés, hormonzavar következtében ideje előtt leáll és ez által, bár arányainak megfelelő a test, de igen kis növésű marad. A betegség lehet örökletes, de koponyán belüli daganatok, gyulladások is kiválthatják a hipofízisben termelődő növekedési hormon elválasztásának károsodását.

Sajnos, a felső vázrészen nem tudjuk a betegség csonttani tüneteit vizsgálni, ami további információt nyújthatna diagnózisunk felállításhoz, a betegség esetleges másodlagos következményeinek megismeréséhez. A lábcsontokon azonban megfigyelhető előrehaladott ízületi degeneráció, mint például a combfej ellapultsága, vagy a lábcsontok deformitása, utóbbit valószínűleg a lábfejek rendellenes helyzete okozta. Az idős nő tehát jelentős ízületi fájdalmakkal élt.

A területen található sírok egy része csak részlegesen feltárt, így további szerencsés véletlen folytán még előkerülhet a csontváz többi része is, mely egyedisége folytán azonnal felismerhető lenne számunkra.