©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Szisztrum

Hogy mire használták az ókori Egyiptomban, illetve használják ma is a kopt és etióp ortodox keresztény egyházi szertartásokban ezt a rituális csörgőhangszert? Többek között a gonosz elűzésére.

A görög eredetű ’szisztrum’ (szeisztron) elnevezés egy fából vagy bronzból készült rituális  csörgőhangszert jelöl. A jellegzetes, lágy és ritmikus hangzás a hangszer húrjain áthúzott fém karikáknak köszönhető. Az ókori Egyiptomban Hathor istennő egyik szimbólumaként elsősorban az ő templomi ünnepein szólaltatták meg a szolgálatában álló, előkelő származású papnők és zenésznők (ritkábban férfiak). Hathor templomi ünnepeinek ugyanis fontos részét képezte a zene és a tánc, amelynek erotikus jelentést és az univerzum újjászületését segítő erőt is tulajdonítottak. Az egyiptomi elképzelések szerint a szisztrum kellemes hangja megbékítette a pusztító dühéről is ismert Hathort, segített távoltartani a gonosz erőket, valamint fenntartani és időről időre megújítani a teremtett világ rendjét.

Egyik óegyiptomi elnevezése – szeseset – hangutánzó szó, amely nemcsak a hangszer kellemes hangzására hívta fel a figyelmet, hanem a papirusznád finom zörgésére is emlékeztetett. A papirusszal benőtt mocsárvidék viszont Hathor istennő kozmikus szerepére utal. Ez a mocsaras bozótos volt ugyanis az a helyszín, ahol az egyik mitikus történet szerint az istennő tehén alakú megjelenési formája megszülte és táplálta gyermek napistent (és az ebben a szerepben vele azonosított uralkodót). Anyaistennői jellege volt az oka, hogy a halottak is tőle vártak segítséget a halál utáni újjászületéskor. Az istennő attribútumai között szinte mindig ott találjuk a tehénszarvakat vagy a tehénfüleket, amelyek erre az anyaistennői, újjászületést segítő erejére utalnak.

Sok hasonló, fajanszból készült szisztrumot hagytak fogadalmi ajándékként az istennő hívei a különböző Hathor-szentélyekben, így elképzelhető, hogy a Szépművészeti Múzeumban őrzött darab is votív funkciót töltött be. A papiruszfejes oszlopfő azonban, amelyen a Hathor-fej áll, nem része a szeseset-szisztrumok megszokott ikonográfiájának, ezért lehetséges, hogy a tárgy inkább egy – szintén az istennő rituális eszközei közé tartozó – Hathor-jelvény lehetett.

A beavatott szemei előtt megjelenő istennő “a kezeiben különféle tárgyakat tartott: jobbjában aranycsörgettyűt, amelynek vékony lemeze körben visszahajlott s néhány pálcikával volt középütt összefogva, amelyek csengő hangon megcsendültek, valahányszor a karját háromszor megrezegtette.” (Apuleius, Az aranyszamár, 11. könyv)

A Krétán talált leletek tanúsága szerint – feltehetőleg egyiptomi hatásra – a minószi kultúrában (i. e. II. évezred eleje) is használatban voltak szisztrumok. Nem világos azonban, hogy egy archanesi sírban talált agyagból készült példány valódi hangszer volt-e, vagy csupán a fémből készült hangszerek szimbolikus másolata.

Az i. e. III. évezred kö

A hangszer különböző formái egész Afrikában népszerűek. A kopt és etióp ortodox keresztény egyházi szertartásokban ma is használnak szisztrumot. Éppúgy, mint az ókori templomi és halotti rituálékban, a csengettyűk megszólaltatása itt is a gonosz elűzését szolgálja: az etióp püspök a templom mind a négy sarka felé megrázza meg a szisztrumot, hogy az ellenséges erők egyik égtáj felől se hatolhassanak be a szent helyre.

A fotókat Szesztay Csanád készítette, a tárgyak a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből származnak.