©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A nagyváradi piactér most a Páva utcában

Egy kép a Holokauszt Emlékközpont „Éhe a Szépnek...” – nagyváradi művészsorsok a két világháború között című képzőművészeti kiállításáról…

A művész

Tibor Ernő 1904-től 1905-ig a budapesti Mintarajziskolában tanult Zemplényi Tivadarnál. Ezt követően két éven át a párizsi Julian Akadémiát látogatta. 1909-ben mutatkozott be műveivel Nagyváradon. 1910-ben gyűjteményes kiállítása volt Budapesten, amelyen bemutatta Párizsban festett képeit is. Műveit számos európai városban láthatta a közönség. Kapcsolatba került Ady Endrével, portréját is megfestette. A Holnap Társaság tagja lett. A húszas években Nagybányán és Felsőbányán, majd egy ideig Franciaországban és Olaszországban is dolgozott. Nagyváradon telepedett le, ahol festőiskolát működtetett a Hollósy-tanítvány Mikes Münich Ödönnel együtt. „Tibor Ernő Várad festője volt, évtizedeken át gazdagon áradó művészete e város és vidékének sajátos szellemiségéből, etnikumából a legtöbbet szívott magába… A váradi utcák és terek, az Éled, a Belényes és Félixfürdő környéki hegyek, települések, szokásaikkal, hagyományaikkal, szertartásaikkal, a szántóföldeket megművelő parasztság, Bihareredeti és változatos népélete ugyanazt jelentették számára,mint Nagy Imrének Zsögöd és a Csíki-medence” – írta róla monográfusa, Bölöni Sándor. Dutka Ákos így emlékezik vissza a festőre: „Ellátogattunk tiszántúli városokba, előadásokat, felolvasásokat tartottunk, kapcsolatot kerestünk a közönséggel. Tibor Ernő hallgatag, mosolygó, hívő arccal mindig ott volt velünk, amikor matinékat rendeztünk Aradon, Temesváron, ő rajzolta, festette művészi dokumentumait a messzi holnapokba induló holnaposoknak.”
1944 nyarán gettóba kényszerült, Auschwitzba, majd Dachauba vitték, kilenc nappal a láger felszabadítása előtt halt meg.

A Nagyváradi piactér című képet 1907-ben festette, Párizsból hazatértét követően. A kép Izsák Sámuel tulajdonába került, ő adta kölcsön 1909-ben a Művészház budapesti kiállítására, erről az „utazásról” a vakkeret hátoldalán a Magyar Királyi Vasút pecsétje is tanúskodik. A Magyar Nemzeti Galéria 2009 márciusában megnyílt Művészház 1909–1914 – Modern kiállítások Budapesten című kiállításán láthatta a közönség. Az 1909. december 4-én Budapesten megalakult új művészeti egyesület önálló kiállítóhellyel rendelkezett, amely a művészeti élet meghatározó színhelye volt.
Tibor Ernő festménye a Szent László-templomot és a teret ábrázolja felülnézetből. A művész első saját műterméből, a Sas-palota utolsó emeletéről látta így mindezt. Nagyvárad 1692-es visszafoglalása utáni első római katolikus temploma Olasziban, a Körös folyó jobb partján emelt, Szent Brigittának szentelt kis épület volt. A római katolikus püspökség helyreállítása után fontos volt méltó épületet emelni. Az 1751–1780 között felépült barokk székesegyház elkészültéig az újvárosi Szent László-plébániatemplom szolgált püspöki székesegyházként is. 1717 és 1734 között készült el a templom, 1723-ban a káptalan is ide költözött. A tervező ismeretlen, berendezése a 18–19. századból származik, falképeit Thury Gyula készítette 1908-ban. A nyugati homlokzathoz csak később építették a tornyot.
Ez az egyszerű küllemű templom a festmény központi eleme – körülötte kanyarognak a Nagyváradon 1906-ban elindított villamos kocsik. A vásározók bódéi között nyüzsgő embercsoportok, lovak, lovas kocsik, háttérben a Körös, a rajta átívelő híd és a túlpart házai. A tetők hótól fehérlenek, a templom és a házak sárgás színéhez hasonló az utak árnyalata, a bódék tetejének élénk foltjai izgalmas ellentétei ezeknek. Ez a korai kép egyike a festő Nagyváradi részleteket bemutató műveinek, de talán a legjobb közülük, mindenképpen a főművek közé tartozik.