©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Istenek szférája

Az ókori egyiptomi felfogás szerint a lét – sem az embereké, sem az isteneké – nem merev állandóság, hanem folytonos, ciklikusan ismétlődő megújulás. Az emberek világából most átlépünk az istenek világába.

II. Istenek

Az egyiptomi teremtéselképzelések szerint az őskáoszból a teremtő isten által létrehozott, általa „megteremtett” istenek az emberekhez hasonlóan megszülettek és meghaltak, majd ciklikusan újjászülettek. Az ókori egyiptomi felfogás szerint a lét – sem az embereké, sem az isteneké – nem merev állandóság, hanem folytonos, ciklikusan ismétlődő megújulás.

A második, isteneket bemutató terem kék színt kapott, utalva arra, hogy az istenek világát az egyiptomiak részben az égbolton képzelték el. A terem központi fala mentén elrendezett falfülkékben különböző emberi és állatalakban, vagy emberi testtel és állatfejjel ábrázolt istenségek képmásai láthatóak. A fülkékben elhelyezett istenszobrok installációját az ókori egyiptomi templomok belsejében és a települések vagy lakóházak kis szentélyeiben és fali fülkéiben álló kultuszszobrok elhelyezése ihlette. Érdemes kiemelni a kobra alakú istennőt ábrázoló, eredetileg festett mészkő szobrot, amely valószínűleg Deir el-Medine (Nyugat-Théba) egyik ilyen szentélyéből származik, ahol a Kr. e. II. évezred második felében itt élő, a Királyok Völgye uralkodói sírjait készítő kézművesek egyik fontos védőistensége volt.

A kobra Istennő

A termet tematikailag két félre osztottuk. Az elsőben megelevenedik a templomok hétköznapi emberektől elzárt világa: a szentélyekben elrejtett istenszobrok mellett a rituálék, vagyis az istenekkel való kommunikáció során használt eszközöket (edények, hangszerek, isteni szimbólumok), és a mindennapi élet ünnepekhez kapcsolódó amulettjeit (például a skarabeuszra és gyűrűre vésett újévi jókívánságokat) is bemutatjuk. Érdemes kiemelni a fából készült „isteni fület”, ami az istenekkel folytatott kommunikáció egy sajátságos eszköze volt. Hasonló füleket az i. e. 2. évezred második felében (Újbirodalom) „használtak” a hívők, akik a templom szentélyébe nem léphettek be, a szentélyfalakon kívül azonban a templomban tisztelt isten „fülébe súghatták” kívánságaikat.

A terem második fele az Ozirisszel és a hozzá szorosan kapcsolódó isteni körrel kapcsolatos elképzeléseket mutatja be. A mitikus történet szerint a bátyja, Széth isten által meggyilkolt Ozirisz volt az első, akinek a testén a sakálfejű Anubisz elvégezte a mumifikálás és a „szájmegnyitás” szertartásait, Izisz és Nephthüsz istennő varázsereje pedig új életre keltette őt. Ezt követően Ozirisz a halottak birodalmának királya lett. Ozirisz és a hozzá kapcsolódó isteni kör történetei, képmásai és amulettjei tehát a halál és újjászületés körforgását, valamint a földi életből a halál utáni transzcendens létformába való átmenetet szimbolizálták az ókori Egyiptomban.

Gabona Ozirisz

Az istenséghez kapcsolódó elképzelések szorosan összefüggtek az egyik legfontosabb óegyiptomi átmenet-elképzeléssel: a halál utáni újjászületéssel. Ozirisz, aki vegetációs istenként a növények, főként pedig a gabona újjászületését is biztosította, megjelenhetett az itt kiállított ún. gabona-Ozirisz formájában is. A gabona elvetését megelőzően került sor egy fontos templomi ünnepre, amelynek során a fekvő múmia alakú Oziriszt formázó tartókban termőfölddel elkevert gabonamagvakat (főleg árpát) csíráztattak. A kisarjadó növény – Oziriszhez hasonlóan – az újjászületés jelképe volt az egyiptomiak számára, és hitük szerint egyben a vetés és a következő mezőgazdasági év sikerét is biztosította.

Ozirisz halál utáni újjászületése mitikus például szolgált az emberek számára. Az egyiptomi túlvilághit szerint ugyanis haláluk után Oziriszhoz hasonlóan az emberek is isteni lényekké válva születhettek újjá, miután a túlvilági bíróság méltónak ítélte őket rá. Az Ozirisz-mítoszhoz kapcsolódó tematika egyenesen átvezeti a látogatót az utolsó terembe, ahol a megtudhatjuk, hogy kik és hogyan csatlakozhattak a túlvilág istenéhez: a harmadik terem a halottak birodalmát mutatja be.

Fotó: Szesztay Csanád

(Folyt.köv.)