Nagyon komoly játék a Bánki-tó partján

„A játék nem jól volt elrendezve”

Bánkon minden évben, minden nap naplót vezettek. A fennmaradt naplók a kiállításnak is fontosabb forrásanyagai. Az 1954. július 16-án kelt naplóbejegyzés egy olyan konfliktusról számol be a gyerekek sajátos nyelvén és megfogalmazásában, amely jól mutatja, hogy mit jelent a komoly játék kifejezés: az abban kialakuló félreértések valódi konfliktussá robbanhatnak szét. Íme a naplórészlet, amelyet változatlan átírással közlünk: „Úgy ebéd tájban az idő kiderült, s a gyerekek nagyon örültek, mert a lányok tornaversenye e napra volt kitüzve. Azonban a sors kereke, illetve a Medve határozata úgy hozta, hogy nem tornaverseny, de egy olyan játék volt, amelynek mindnyájan szivből örültünk. E játékban folytatódott a tuaregek és a legionárusok harca. A feladat az volt, hogy a legiósok behatoljanak az arabok birodalmába, és megszerezzék a rettenthetetlen {Togla sejk termét} egy algeri bázisról. Ez a harc „ciklopsi és titáni” erőket követelt, amelyek meg voltak csak nem tudták őket kellőképpen felhasználni. Az arab sereg vezetője Bid volt, aki szívesen megmagyarázta volna a játékot, de azt önmaga és a Medve hibájából nem jól értette meg. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha a játékosok legtöbbje területen kívűl rejtőzködött el. Ekkor Medve a légiósok vezére megindult hadaival az erdőn keresztül a cél felé. Mikor végül elértek a kisházhoz rájöttek, hogy a játék nem jól volt elrendezve. A légiósok egy része nagyon ingerült volt, hogy nagy fáradozásuk hiábavaló lett. Ekközben én aki az arabok birodalmában voltam, nekivágtam az erdőknek és elindultam a gyerekek felé. Azonban sajnálatos véletlen folytán eltévedtem és így egy expedíció indult megkeresésemre. A gyerekek nagy harcot folytattak a bokrokkal és tövisekkel míg végre elértek engem és együtt haladtunk a kis ház felé. Mire leértünk az öcsi örvendezve mesélte, hogy mi mindennel küzdöttek még, erre néhány légiós neki esett és jól páholni kezdte őt. Akkor Ferkó oda ment hozzájuk megnézni, hogy mi történik, de őt szó nélkül belevonták a küzdelembe vagyis ütni-verni kezdték. Később vége lett a verekedésnek és vitázni kezdtek az ok miatt. A vita orkánná fajult és úgy döntöttek, hogy vacsora után megbeszélés lesz. A vacsora gyorsan lefolyt és asztalhoz ültünk megtárgyalni az eseményeket. Az Eszter elmondta, hogy ilyesmi a bánki gyerekek történelmében még elő nem fordult, hogy valamilyen ok miatt egy játék elromlott volna. Most összefoglalva megírom az okokat, a hibákat és a bajokat. Elsősorban mindenki fegyelmezetlennek mutatkozott és nem volt kollektív az összetartás. A gyerekek nem tudták a játék valódi célját és ész nélkül csináltak mindent.”

A félreértések elmosták játék és valóság határait. A valódi és szimbolikus meg-nem-értés nemcsak a játék menetét, vagyis a közösség normatív időtöltését borította föl, de az erdőbeli bolyongáson és a gyerekek között kialakuló valódi konfliktuson keresztül az individuális integritást is érintette. Egyén és közösség dinamikáját formális úton, és a nevelő bevonásával rendezték: a félrecsúszott játékból kialakuló konfliktus azonban a napló soraiból is jól érzékelhető.

„Én Bánkon megtanultam játszani”

A játékokat az ötvenes években még leginkább a vad cowboy-romantika jellemezte. Az alapjátékok, mint a foci és a gombfoci, a számháború, az ipiapacs és a sakk mindvégig megmaradtak a napirendben, de a hatvanas évekre előtérbe kerültek a gyerekek műveltségére, tájékozottságára épülő játékok, amelyek tartalmukban és formájukban is gyakran ironikusan reflektáltak a külvilág közéleti, politikai eseményeire. A bánki ideál akkor is a közösségi ethosz, a spontaneitás és a kreativitás volt, ez azonban a hatvanas évektől leginkább a gyerekek művészi produkcióiban, performanszaiban nyilvánult meg.

"Én Bánkon megtanultam játszani. Hohó, ez fene fontos! Nemcsak várvédőzni, számozni, meg sakkozni - megtanultam minden játékot komolyan játszani. És amit máshol sose tapasztaltam, megtanultam átváltani egy pillanat alatt játékból komolyba, vagy egyik játékból a másikba." (Oplatka Ferenc Fekó)

Forgatókönyv elkészítésében együttműködtek: Kovai Melinda, Neumann Eszter, K. Horváth Zsolt, Frazon Zsófia, Vigvári András, Barna Margit, Hermann Veronika
Kurátor: Frazon Zsófia
Arculati terv, látványterv, grafika: Karas David
Tipográfia és grafika: Dávid Gábor

Képek forrása: Néprajzi Múzeum