©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hétpettyes katicabogár

Magyarország múzeumai számos civil szervezettel tartanak kapcsolatot. A Magyar Természettudományi Múzeum holdudvarának egyik legfontosabb egyesülete az idén 101 éves Magyar Rovartani Társaság, amely 2011-től kezdve minden évben kijelöli az Év rovarát.

Ami nekünk kedves, másnak riasztó

A hétpettyes katica piros alapon fekete foltos mintázata közismert még azok számára is, akik a bogárral nagyon ritkán találkoznak. Gyakran felhasznált motívum ugyanis játékokon, gyermekruhákon, bögréken, óvodai jelek között, de vallásos vagy világi tárgyú festményeken is. A fekete és piros kontrasztja ugyanazt a célt szolgálja, mint a darazsak sárga-fekete csíkozata vagy számtalan más állat feltűnő színösszeállítása: a ragadozókat figyelmezteti, hogy a mintázat viselőjét nem tanácsos megtámadni és elfogyasztani. A katicabogár külseje azokra a keserű ízű, sőt mérgező vegyületekre hívja fel a figyelmet, amelyeket a testfolyadéka tartalmaz. Ha a kezünkre tett katica veszélyt érez, összehúzza a végtagjait, és a lábízületeinél sárgás folyadékot bocsát ki; ha valaki veszi a bátorságot, és óvatosan megízleli ezt, érezheti a keserű ízt.

A hétpettyes katica a legtöbb ember számára maga „a” katicabogár, valójában azonban csak egy a hazánkban élő pontosan 90 katicafaj közül. A Magyar Természettudományi Múzeum 50–60 ezer példányt számláló katicabogár-gyűjteményében a hazai fajok mindegyike megtalálható, de a Föld 4500 faja közül is több száznak őrizzük képviselőit. Aki a gyűjteményben alaposabban elmélyed, láthatja, hogy a katicák sokkal változatosabb megjelenésűek, mint azt a hétpettyes alapján gondolnánk. Noha a többségük a megszokott testalkatú – tehát kerekded körvonalú, félgömbszerűen domborodó, rövid lábú és csápú –, akadnak közöttük karcsúbb és hosszabb végtagú fajok is. Színezetük csaknem mindig kontrasztos: az egyik szín a fény látható tartományának magasabb hullámhosszú szélén helyezkedik el – tehát vörös, narancs vagy sárga –, a másik pedig fekete vagy sötétbarna. A rajzelemek általában pettyek, de lehetnek gyűrűk, hosszanti vagy harántsávok és négyzetek is. A kontrasztosságot néha világos alapon még világosabb mintázat kelti – vagyis vannak piros alapon sárga, sőt sárga alapon fehér foltos katicák –, illetve akadnak háromszínű fajok is. (A képen: Halyzia straminea - Pál János festménye)

Az egyes fajok elkülönítéséhez a rajzolat elemeinek színe, mérete, alakja és száma jó támpontot nyújt. A katicabogarak azonban egy fajon belül is nagyon változatosak lehetnek. A lucernabödén – amely szintén a katicabogarak családjának tagja – például általában vöröses alapon 24 fekete petty látható, de ezek a legkülönfélébb módon kiterjedhetnek, eltűnhetnek vagy összeolvadhatnak. Az eredmény: vannak egyszínű vörös és egyszínű fekete egyedek, illetve e két szélsőség között igen számos átmenet, amelyek előfordulási gyakorisága persze nem azonos. A katicák mintázatának fajon belüli alakulását genetikai okok határozzák meg, de az éghajlat is hatással van rá: szárazabb, melegebb tájakon a túlnyomórészt világos, hűvösebb, nedvesebb klímán viszont a fekete túlsúlyú egyedek a gyakoribbak. (A képen: Declivitata usambarica - Pál János festménye)

A katicabogarak azonosításában gyakorlott szakember ezért nem csupán az egyes fajokra leginkább jellemző „alapmintázatot” ismeri, hanem a rajzelemek alakulásának trendjeit is. Ha ez sem segít, akkor a bogártest más bélyegeit kell segítségül hívnia, ami akár a gyűjteményi példányok boncolását is szükségessé teheti.

A szerző a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa és a Magyar Rovartani Társaság alelnöke

Kapcsolódó cikkek:

Cimkék:
élővilág,év rovara,Természettudományi Múzeum