©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Ássak vagy vakarózzak? A nagy gyurgyalag dilemma

A gyurgyalaggal is foglalkozik Dr. Fuisz Tibor István: 50 ÉvKép. Evolúciós képregények az Állatvilágból. Hozd a mobilod! kiállítása

A gyurgyalag a hazai madárfauna egyik legszínpompásabb képviselője. A hajlott csőrű madár nem tartozik a méhészek kedvencei közé, hiszen a nagy kolóniákban élő madarak a közelben található háziméh-kaptárak lakóit alaposan megtizedelhetik. A méhek, darazsak fullánkját úgy távolítják el a gyurgyalagok, hogy zsákmányukat a fák ágaihoz csapkodják.

A fészkelésre alkalmas, növényzetmentes löszfalakon akár több száz egyednek is otthont adó kolóniák alakulhatnak ki. A gyurgyalagok járatainak hossza akár a 2–3 métert is elérheti. A járatokat a csőrükkel vájják ki a párok. A nagy tömegben együtt élő madarak könnyebben észlelik a ragadozókat, és a repülő rovarokból álló táplálékukat is könnyebben megtalálják a kolóniára visszatérő sikeres egyedeket követve. Azonban az együttélésnek árnyoldalai is vannak: a nagy számban együtt élő madarak a párzás vagy az összecsapások során a külső paraziták terjedésére is több alkalmat kínálnak.

A gyurgyalagok a fészkeiket fosztogató ragadozók támadásainak kivédése érdekében ássák a löszfalba a költőüreghez vezető hosszú járatokat. Azonban a járatok ásása alaposan koptatja a csőrüket. Ha a csőr hegyes, csipesz-szerű vége egyenlőtlenül kopik, az alsó és felső csőrkáva aszimmetrikus lesz, és nem tudnak hatékonyan tollászkodni vele.

"Az egyik legnagyobb hazai költőtelepen végzett kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy az aszimmetrikus csőrű madarak tollazatában több tolltetű található. A madár ellentétes érdekek csapdájába kerül, hiszen a hosszú járat a biztonságos költés, az ép csőr pedig a hatékony tollászkodás és külső élősködőkkel szembeni védekezés miatt kívánatos. A “trade-off” vagy csereviszony az élet minden területén döntési helyzetet idéz elő. Egy egyednek számos ilyen ellentétes érdekviszonyt kell egyensúlyba hozni élete folyamán, hiszen pl. a táplálkozásra fordított idő az udvarlás rovására megy, így a tevékenységek optimális összhangját kell a rendelkezésre álló véges idő és energiaforrásokból megvalósítani" - írja Dr. Fuisz Tibor István, aki szokatlan kiállítást hozott létre a Természettudományi Múzeumban.

"Ötven éve születtem, huszonöt éve szereztem diplomát biológusként és angol szakfordítóként. Jó alkalom ez egy képes visszapillantásra. Az általános iskola felső tagozatában nyaranta a veszprémi állatkertben önkéntesként dolgoztam, és nagybátyám Pajtás fényképezőgépével állatportrékat készítettem. Konrad Lorenz könyveit olvasva döntöttem el, hogy felnőttként állatviselkedést és evolúciót szeretnék kutatni. Amikor egyetemista koromban a kollégiumban rendezett fotókiállításból valaki elemelte a falról a Mediterrán naptánc című képemet, megbizonyosodtam róla, hogy rajtam kívül legalább még egy embernek tetszenek a képeim.
Szerencsés vagyok, mert nem csak a szabadidőmben tanulmányozhattam és fényképezhettem az állatokat. A fényképezőgép elválaszthatatlan társam lett a terepgyakorlatok, a külföldi expedíciók és a kutatómunka során is. A munkámnak köszönhetően olyan helyekre juthattam el, amelyeket gyerekkori olvasmányaim alapján mindenképp szerettem volna megismerni, és olyan tájakat, élőlényeket és viselkedéselemeket láthattam, amelyek filmkockára kívánkoztak. Később, amikor muzeológusként a világ legnevesebb fotósainak kiállításait szerveztem, és ismert fotósversenyek hazai kiállításának szervezésébe is bekapcsolódhattam, még több inspirációt kaptam a fényképek készítéséhez" - fogalmazott, majd így folytatta az önvallomást:

Első fotókiállításom alapötlete, hogy olyan történeteket meséljek el az érdeklődőknek, amelyek a képeken keresztül az állatok viselkedését, és a kialakulásukért felelős evolúciós folyamatokat, kényszereket is ismertetik. Miért marakodnak a koncon a keselyük, és hogy találják meg a táplálékukat? Miért esznek gyümölcsöket a kvézálok vagy seregélyek, és a táplálkozásuk hogy befolyásolta elterjedésüket, tollruhájuk díszeit? Miért tömörülnek eget elsötétítő felhőbe a seregélyek, és miért érdemes telepeken fészkelni a gyurgyalagoknak?

Ezek után kicsit meglepő, hogy az első fotókiállítása címe „Hozd magaddal a mobilod!”. Fuisz a Magyar Természettudományi Múzeum Argentin dinoszauruszok kiállításán megdöbbenve fedezte fel, hogy a német diákok a kézzelfogható, gigantikus csontvázak és rekonstrukciók megtekintése helyett a gyereksarokban, a „dinótojásokba” bújva, a világhálón kerestek digitális élményeket. Azután az állandó kiállítás Magyarország élőhelyeit bemutató több száz négyzetméterén is átrohantak, és 3 perc valós kiállításlátogatás után ismét a mobiljukba temetkeztek. Akkor ébredt rá, hogy ezt a korosztályt csak digitális játszótéren keresztül lehet a kiállítóterembe csalogatni.

Így lett a kiállítás mottója „Hozd a mobilod!”. A telefonról a kinyomtatott, falra került képekhez kapcsolódó tartalmakat, az adott fajt ábrázoló további képeket tölthet le a látogató. Pont olyat, mint a gyurgyalag!