„Kocsira ládám, hegyibe párnám…”

LÁDÁK

A tiszavasvári Vasvári Pál Múzeumban 2015. november 5-én nyílt az egri Dobó István Vármúzeum „Kocsira ládám, hegyibe párnám...” Ácsolt és festett ládák a Palócföldről című időszaki kiállítása.

Cikk küldése

e-mail:

A látogatók megismerhetik az ácsolt és a festett ládák történetét, készítésmódját, a népszokásokban, lakáskultúrában betöltött szerepüket, a díszítés szimbólumainak jelentéseit és a továbbélő hagyományt ápoló mesterek munkáit. A tárlaton a Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményéből válogatott tárgyak szerepelnek, az NKA támogatásának köszönhetően új gyarapodásként Kovács Szabolcs mezőkövesdi bútorfestő és Gyenes Tamás ácsoltláda-készítő mesterek alkotásai is bemutatásra kerülhetnek.

A tudományos hátteret az 1967-1988 között zajlott Palóc-kutatás, a 2002-2005 közti időszakban megvalósított Tradíció és Továbbélés Nemzeti Kutatás Fejlesztési Program, és a vármúzeum kiadványaként 2008-ban megjelent népi bútortörténeti kötet alapozta meg.

Az időszaki kiállítás emblematikus darabja az a gömöri festett láda, melyet Cs. Schwalm Edit 1986-ban vásárolt meg a Dobó István Vármúzeum számára Holló Valéria egykori műgyűjtő örököseitől (DIV 92.3.2.). Ez a láda a 18. században készült, a feljegyzések szerint Sajógömörben használta a Holló család. A családi emlékezet szerint eredetileg id. Holló Pálé volt, aki a napóleoni háborúk idején (1799-1815) halt meg.

Észak-Magyarország bútorművességének jelentős központja volt az egykori Gömör vármegye, ahol egyes településeken (például Kiéte, Babarét) ácsolt ládát készítő háziiparosok dolgoztak nagy számban, de erről a területről indult ki a rimaszombatiként emlegetett festettbútor stílus is, amely hatással volt Miskolc, Eger, Gyöngyös asztalos céheinek munkáira.

A festett díszítés reneszánsz motívumokat hordoz; a tulipános virágtövek és két oldalán a kovácsoltvas fülek körüli lóhereszerű, négyszirmú virág a gömöri templomi berendezések díszítésével mutat rokonságot. Azok a festőasztalosok, akik a megrendeléseik miatt templomról templomra vándoroltak a 17-18. században, a lakóházak berendezésének festésével is foglalkoztak. Veres Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy Csetnek, Zubogy és Rudabánya templomainak festett mennyezetén, illetve egyéb festett templomi bútorokon fellelhetők ennek a ládának a díszítőelemei.  A reneszánsz virágtövek egyenlő hosszúságú virágszirmokból álló tulipánjainak alkalmazását gömöri sajátosságként tartják számon a kutatók.

A műtárgyat 1991-92-ben restaurálták, ekkor alapos anyagvizsgálatokat végeztek rajta. Alapanyaga lucfenyő, a zöld alapszínt és a mintázást enyves temperával készítették. A kétoldalt elhelyezkedő oszlopszerű keret és a két virágcsokor egymás tükörképei, amelyeket a vizsgálatok szerint nem sablonnal, hanem szabad kézzel festettek. Eredetileg a léckeretes tető is festett volt, – erre festéknyomokból következtettek – a feltételezések szerint szimmetrikus kompozícióval. A restaurálás során a lábakat és a festését kiegészítették.

A palóc ácsolt ládák általában bükkfából készültek. Vésett motívumokkal díszítették őket, akadnak azonban olyan darabok is, amelyeket tölgyfából faragtak, és festést is alkalmaztak. Ilyen különleges darab az a Mikófalván gyűjtött „szekrény”, amit 1900 körül vásároltak egy menyasszony számára (DIV 55.49.1.). Teteje nyereg alakú, négy kis szarvval, fedele és elülső része díszített.  Az ácsolt láda mértanias ornamentikáját durván, valószínűleg késsel faragta ki alkotója, újításként az asztalosok tarka virágait próbálta utánozni. Hasonló példányok a szomszédos falvakban is bekerültek a paraszti háztartásokba. Jellemző a vörösített felület rózsaszín, fekete, kék virágfejek sorával, pöttyökkel festve, térkitöltésként „S” alakzatokkal. Ez a típus az első világháborúig volt divatban, a Felvidéken készítették.

A láda használatáról 1950-ben a következőket jegyezte fel a gyűjtő, Igaz Mária: „menyasszonyláda volt, a férfi ruháját tartották benne, újabban lisztet.”

A jelenlegi időszaki kiállítás jó alkalom arra, hogy az évtizedek óta raktárban őrzött műtárgyak a nagyközönség elé kerüljenek, a rájuk vonatkozó ismeretekkel együtt. A ládák 2014. márciusában Rozsnyón kezdték vándorútjukat, azóta Hevesen, Egerben, Mezőkövesden láthatták őket az érdeklődők.

A kiállításhoz kapcsolódó Mi van a ládafiában? múzeumi óra, és a Virágom-világom műhelyfoglalkozás a Múzeumpedagógiai nívódíj 2014 pályázaton elismerő oklevelet kapott. A gyerekek múzeumi élményeit gazdagítják a megtapintható, szétszedhető ácsolt láda, a vésett motívumokkal ellátott elemek, kirakók, az ágyvitel népszokásának feldolgozása műtárgymásolatok segítségével.