Tárgy, műtárgy, restaurálás
BETLEHEM
Eltérő múzeumi korszakokban, a kutatás más-más periódusában restaurált múzeumi tárgyak miről mesélnek leginkább? A használatról? A múzeumról? A restaurálásról? Egy témáról? Műtárgyfeladvány – nemcsak restaurátoroknak.
| Foster Hannah |
2015-12-04 11:57 |
Egy tárgy
A Néprajzi Múzeum Betlehem kiállításának előkészítése során egy háromtornyú, úgynevezett bábtáncoltató betlehem jelentett érdekes elvi és gyakorlati kihívást a restaurátor, a muzeológus és a kurátor számára egyaránt. A tárgyat Semayer Vilibáld, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatója gyűjtötte, 1899-ben került a múzeumba Nagykanizsáról. 2006-ban Nemes Takách László és Torma Judit restaurálta az akkori ismeretanyagnak megfelelően.
A betlehem minden tornyán kereszt, a középsőn kettős kereszt látható. Papírborítása halványzöld, elején néhány szentkép maradványa. Középső, kivehető tornya hiányzott, de Szacsvay Éva muzeológus leírókartonja alapján beazonosítható volt. Amikor a restaurátorok rekonstruálták, a műtárgyon egy fehér szalaggal jelölték a beavatkozást. A tárgyon talált néhány szentképet visszaragasztották a megfelelő helyekre, amelyek a borítás legfelső felületéről még jól leolvashatók voltak.
Egy új tárgy?
A betlehem a restaurálás után visszakerült a raktárba, és mindenki azt gondolta róla, hogy a lehető leghívebben mutatja eredeti állapotát. Pár év múlva azonban váratlanul felbukkant a középső, korábban hiányzó torony, amely arányaiban egyáltalán nem hasonlított a raktárban elhelyezett, rekonstruált verzióra.
Emellett a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéből egy archív felvétel is előkerült, amelyen kétségkívül ez a betlehem volt látható eredeti, 1899-es állapotában. A képen a templom alakú betlehem gazdagon díszített, szinte teljes felületét szentképek borítják.
A restaurált betlehem számos eltérést mutatott az eredetihez képest. A tárgy múzeumba kerülésekor eredetinek vélt, visszaragasztott szentképek nem ott és nem olyan elosztásban voltak, ahol jelenleg. További eltérést mutatott a tárgy elején található, kiugró ámbitus cakkozott szegélyléce és díszítettsége. Sajnos az előkerült fotó csak egyetlen szögből mutatja a betlehemet, így az oldalsó és hátsó falak eredeti képe továbbra is ismeretlen.
Felmerül hát a kérdés: tekintsük-e hibásnak az egyébként teljesen korrekt 2006-os restaurálást? Próbáljuk meg visszaépíteni a tárgyat eredeti formájába? Vagy őrizzük meg a közbülső, jelenleg konzervált állapotot? Egyáltalán: hogyan derítsük ki, hogy mikor, kinek a jóvoltából és miért történtek rajta olyan alakítások, amelyek megváltoztatták az eredeti formát? És mindebből mit mutassunk meg a látogatóknak? Kudarc, ha bevalljuk a tévedést? Vagy inkább hozzáad a tárgy múzeumi történetéhez?
Végül úgy döntöttünk, hogy az előkerült eredeti tornyot restauráljuk a közbülső állapotnak megfelelően, és az egész tárgyon ezt a formát tartjuk meg. A döntésben az is közrejátszott, hogy több hónapos kutatómunka után sem sikerült olyan szentképeket és üdvözlőlapokat találni, amelyek az eredeti tárgyon szerepelnek, és amelyeket mintaképp lehetett volna használni.
A nagykanizsai bábtáncoltató betlehem ebben a formájában jeles példája a múzeum mint intézmény tárgyak életét befolyásoló szerepére. A tárgyból mementó lett. A nagykanizsai betlehemezés és a tárgyak múzeumi életének mementójává vált.
A kiállítás
A nagykanizsai betlehem a december 4-én a Néprajzi Múzeumban nyíló Betlehem, „nagy dolgok a jászolnál történnek” című kiállításon látható lesz. A magyar népszokásokból ismert betlehem jelentős történeti múlttal rendelkező ünnepi tárgy, amely sokáig a karácsony legfontosabb, jelképes értékű kelléke volt. A betlehemes játék előadására verbuválódott szereplők vitték házról házra. Hordozható, rendszerint fából épített, színes papírral borított alkotmány, amely templomot, istállót, ritkán barlangot ábrázol. A Néprajzi Múzeum gyűjteménye egyedülálló a témában, s most először lesz látható a nagyközönség számára.
A kiállításban olyan, látszólag új kérdések is felmerülnek, hogy miként kerül csokoládépapír egy betlehemes templom belsejébe. Milyen titkokat rejt az 1890-ben készült jászberényi betlehem? Miért jó egy betlehemben postai levelezőlapot találni? És hogyan lesz egy 116 éves foszló papírhalmazból csinos múzeumi tárgy?
A templom formájú betlehemek azért is roppant izgalmas műtárgyak, mert díszes faluk és az apró figurák legtöbbször rejtve maradnak a nézők előtt. A kiállítás a feltárás, a dokumentálás és a restaurálás segítségével – ha nem is mindig, de legalább néha –, a legizgalmasabb műtárgyak esetén ezt is láthatóvá teheti. A látogatók a szó átvitt és konkrét értelmében is benézhetnek egy több mint százéves tárgy belsejébe, gondolati és fizikai terébe.
A kiállítás december 5-től látogatható a Néprajzi Múzeum földszinti kiállítóterében.
Fotó: Sarnyai Krisztina
