 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Dohánygyári munkások a hátlapon
Igazi ritkaságnak számító kordokumentum került a szegedi Móra Ferenc Múzeumba: egy keretezett kép hátlapjába építve találták meg azt az 1894-ben készült fotót, mely az akkori dohánygyári munkáslányokat és -asszonyokat ábrázolja.
Szerző: Megyesi Konstantin | Forrás: | 2016-05-03 08:10:58
Egy budapesti lakásban bukkantak rá egy különleges korlenyomatra, mely a közelmúltban került be a szegedi Móra-múzeum néprajzi gyűjteményébe. Az 1894 szeptemberében készült fotót egy keretezett kép hátlapjába építették anno – azt sajnos nem tudni, miért rejtették épp oda.
A felvételen harminc lelkes és elhivatott dohánygyári munkást láthatunk – egytől egyig nőket. A kézzel készített szivarkákkal és szivarkészítő eszközökkel „pózoló” lányok, asszonyok a kor fotózási divatjának megfelelően állnak, ülnek és kiterített szoknyával a padlóról figyelnek. Akadnak köztük szomorkásan figyelő, magabiztosan mosolygó és büszkén, csípőre tett kézzel álldogáló hölgyek is. A kép szereplői kemény munkát végeztek: a szegedi dohányüzem fénykorában akár évi 40 millió szivart is gyárthattak.
A szegedi dohánygyár 1885-ben kezdte meg működését 62 munkással. A fotó elkészítésének időszakában már közel 700-an dolgoztak a gyárban, a munkások 90%-a fiatal lányokból, asszonyokból állt. Ez a nembeli erőfölény később is megmaradt: az 1910-es években a férfiak száma 40 fölé emelkedett, de így is csak 6-7%-ban képviseltették magukat a hölgyekhez képest. A dohánygyár volt ekkoriban Szeged legnagyobb létszámú ipari üzeme, ahol szinte kizárólag szivargyártás folyt: a szorgos kezek főként külföldről érkező, kelet-indiai és dél-amerikai dohányból készítették az exkluzív dohányárut.
(s)
Egy budapesti lakásban bukkantak rá egy különleges korlenyomatra, mely a közelmúltban került be a szegedi Móra-múzeum néprajzi gyűjteményébe. Az 1894 szeptemberében készült fotót egy keretezett kép hátlapjába építették anno – azt sajnos nem tudni, miért rejtették épp oda.
A felvételen harminc lelkes és elhivatott dohánygyári munkást láthatunk – egytől egyig nőket. A kézzel készített szivarkákkal és szivarkészítő eszközökkel „pózoló” lányok, asszonyok a kor fotózási divatjának megfelelően állnak, ülnek és kiterített szoknyával a padlóról figyelnek. Akadnak köztük szomorkásan figyelő, magabiztosan mosolygó és büszkén, csípőre tett kézzel álldogáló hölgyek is. A kép szereplői kemény munkát végeztek: a szegedi dohányüzem fénykorában akár évi 40 millió szivart is gyárthattak.
A szegedi dohánygyár 1885-ben kezdte meg működését 62 munkással. A fotó elkészítésének időszakában már közel 700-an dolgoztak a gyárban, a munkások 90%-a fiatal lányokból, asszonyokból állt. Ez a nembeli erőfölény később is megmaradt: az 1910-es években a férfiak száma 40 fölé emelkedett, de így is csak 6-7 %-ban képviseltették magukat a hölgyekhez képest. A dohánygyár volt ekkoriban Szeged legnagyobb létszámú ipari üzeme, ahol szinte kizárólag szivargyártás folyt: a szorgos kezek főként külföldről érkező, kelet-indiai és dél-amerikai dohányból készítették az exkluzív dohányárut.
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
Szeged, fotó, ipartörténet
