Mítosz helyett perverz kegyetlenség

Tévedés azt hinni, hogy utoljára kegyetlen középkori férjek óvták erényövvel hitvesük becsületét, derül ki a Semmelwies Orvostörténeti Múzeum kiállítási anyagából. Tudják-e, hogy ilyesfajta felszerelés modern változatban is kapható?

Cikk küldése

e-mail:

A történelmi legenda szerint az asszonyi hűség védelmére szolgáló kényelmetlen felszerelés ötlete egy fantáziadús keresztes lovag fejéből pattant ki, aki a Szentföldre készülődve biztos szeretett volna lenni abban, hogy hazatérve nem talál kakukkfiókát a családi fészekben. Nos, mint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum szeptember végéig nyitva tartó kiállításából megtudhatjuk, ez az elképzelés hamis. Valójában egy 18. századi mítoszon alapul, amely a 20. század végéig nemcsak a tudományos és ismeretterjesztő irodalomban maradt fenn, hanem a nagyobb és kisebb múzeumok gyűjteményei is adatokat próbáltak szolgáltatni hozzá. Így például látható egy erényöv a párizsi Cluny Múzeumban, ezt állítólag a 16. században viselte az akkori francia király, II. Henrik felesége, Medici Katalin. Ugyancsak őriznek egy állítólagos szüzességóvó szerkezetet Linzben, ezt szintén egy 16. századi fiatal lány tetemén találták.

Titkos történelem

A legújabb kutatások szerint az erényöv valódi története az elmúlt 500 év mentalitás- és szexualitástörténetének, orvostörténetének és muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal és visszavetítésekkel gazdag láncolata, amely sokkal inkább a modern korról szól. Pontosabban arról, hogy a modern kor a felvilágosodás századától kezdve hogyan akarta a középkor és a reneszánsz kultúráját szemlélni. Az erényöv titkos története című kiállítás anyaga ennek az elképzelt középkori tárgynak a hamisított múzeumi műtárgyakkal alátámasztott kivetítési kísérletét tárja a látogatók elé.

Szembesülve a meggyőző közvetett és közvetlen bizonyítékokkal, az ember nem is érti, hogyan hihetett akár csak egyetlen pillanatra is a legendában. Hiszen lehettek akármilyen strapabíróak a középkor asszonyai, könnyedén túlélve számtalan gyerekszülést, pestisjárványt, patkánydúlást és háborút, azt mégsem feltételezhetjük, hogy hosszasan eltengődtek volna ilyen durva vasszerszámokba zártan. És persze az is gyanús, hogy a középkori, meglehetős erotikus fantáziával megáldott szerzők történeteiben egy szó sem esik a készülékről. Ugyanígy hiányoznak a korabeli képes ábrázolások, vagy ha mégis, azok nem annyira az erény megőrzéséről, mint inkább annak ellentétéről szólnak, és így a szekezet jelentése is szimbolikus.

Ó, viktoriánus erkölcsök!

Mindez persze nem jelenti azt, hogy erényöv nem létezett, sőt. Csak jóval későbbi találmány, mint eddig hittük. Az első, férfiak számára tervezett erényöveket például a 19. században fejlesztették ki. A közismerten szemérmes Viktória királynő uralkodása alatt az orvosok ily módon próbálták visszatartani a fiatalembereket az önkielégítéstől, amely a kor feltételezése szerint vaksággal, elmebetegséggel, hirtelen halállal és egyéb veszedelmekkel fenyegette alkalmazóit. A találmánynak azonban nem alkonyult be a viktoriánus erkölcsök leáldozásával. A mai, minden vásárlói igényt kielégítő világban nem kell sokat barangolnunk az interneten ahhoz, hogy modern erényövek egész kollekcióját kínáló cégekre bukkanjunk. A fehérneműgyártók nem tétlenkedtek: amennyiben a leendő férj nagy hangsúlyt fektet menyasszonya ártatlanságának megőrzésére, vásárolhat neki kívül selyem-, belül műanyag bélésű, láncokkal felszerelt szüzességőrző bugyit. A középkori erényöv modern változatán a láncok szorossága tetszés szerint állítható, mielőtt rákattintanák az ezüst színű lakatot, de a bizalomszint megnövekedése esetén az egész láncos felszerelés könnyen eltávolítható.

Szintén gyanakvó férjek inspirálhatták a lakat helyett földi navigációs rendszerrel ellátott fehérneműszettet. Az elektronikus nyomkövető berendezés a lenge kis csipkés kombiné zsebében rejtőzik, míg maga a bugyi és a melltartó inkább csak díszítő funkciót lát el. Az alapkivitelű GPS-szel felszerelt változat 500, a bonyolultabb 700 fontért kapható.

Hátborzongató mai praktikák

Ha beleolvasunk az egyik erényöves site Kérdések és válaszok menüpontjába, a fentieknél jóval hátborzongatóbb dolgokra derül fény. Egy féltékeny középkori férj - aki ráadásul ezek szerint nem is kínozta volna a feleségét kényelmetlen vaspántokkal - kismiska egy-egy mai, nyilvánvalóan az elmebetegség határán egyensúlyozó szülőhöz képest, aki rozsdamentes acélból, vagy vékonyabb pénztárca esetén műanyagból készült erényövet szereltet kísértéseknek kitett serdülő gyermekére. A weboldal szerzője az érintetteknek azt tanácsolja, a szerkezet eltávolítása céljából forduljanak orvoshoz - én inkább rendőrt javasolnék, vagy pszichiátert a kedves papának.

Az erényövvásárlók másik nagy csoportját az önkéntes szüzességet vállalók teszik ki (ezek szerint belőlük is élnek még modern példányok), valamint azok a vevők, akik szado-mazo szexuális praktikáikhoz használják a szerkentyűt. Kedvcsinálóként néhány vásárló személyes hangú beszámolóját is elolvashatjuk, és mit mondjak, eléggé autentikusnak tűnnek. Hát, nem is tudom. Az ember ilyenkor kívánkozik vissza a sötétnek mondott középkorba.


Bővebb információ a Semmelwies Orvostörténeti Múzeum honlapján! imho