„Ne zavard a köreimet”
Honoré Daumier rajzai
A francia karikatúra nagymestere a Szépművészeti Múzeumban.
| Gonda Zsuzsa |
2012-11-20 09:13 |
A Szépművészeti Múzeum fennállása óta ötödik alkalommal mutat be válogatást a kiváló francia művész, Honoré Daumier (1808–1879) papírmunkáiból. A tudatos műtárgyvásárlásoknak köszönhetően a Grafikai Gyűjtemény jelenleg a mesternek közel hatszáz litográfiáját és mintegy százötven fametszetét őrzi. A szerzeményezéseket illetően az első világháborúig terjedő időszak volt meghatározó, amikor a legjelesebb európai műkereskedőktől vásároltak a múzeum számára. 1908-ban került a gyűjteménybe Daumier-tól az első alkotás, egy Lajos Fülöpöt ábrázoló karikatúra. 1915 májusában Meller Simon már egy 150 kőnyomatból álló kiállítással tisztelgett a művész előtt. A bemutató jól tükrözi, hogy a vásárlások a főművekre, illetve a ritka, különleges levonatokra irányultak. A kiállítás erősségét a júliusi monarchia visszásságait kipellengérező politikai karikatúrák jelentették. Ide tartoznak a La Caricature politikusportréinak rizspapírra nyomtatott, gyűjtőknek szánt levonatai, valamint a L’Association mensuelle már akkor ritkaságszámba menő két lapja, a sajtószabadság védelmében született Ki ne kezdjetek vele! és az ártatlan emberek meggyilkolásának emléket állító drámai erejű ábrázolás, a Rue Transnonain.
A társadalmi szatírát a Fürdőzők teljes sorozata, illetve a Derék polgárok nagyszerű lapjai képviselték. A kronológiát tekintve a kiállítást a Le Boulevard című folyóirat számára 1862-ben készített litográfiák zárták. A Daumier kollekció az első világháborút követően főleg újságkivágatok révén gazdagodott, és szerencsésen kiegészült a pálya utolsó évtizedének alkotásaival. A soron következő kiállítások (1929, 1953, 1979) ezeket a gyarapodásokat is figyelembe vették, egyre teljesebb képet adva a művészről.
A Szépműv
észeti Múzeum a sokszorosított grafikák mellett Daumier négy rajzával is büszkélkedhet. 1935-ben került a múzeumba Majovszky Pál értékes 19. századi rajzgyűjteménye, melyben három alkotás reprezentálta a művészt: az 1850 körüli Arkhimédész és két tollrajz tanulmány az 1860, illetve az 1870-es évekből. A Hatvany-gyűjteményből származik az 1864–1865 táján készített Cirkuszi kikiáltók, mely a mutatványosok világának szentelt, lazán összefüggő sorozat egyik legkiválóbb darabja.
Az Arkhimédész meggyilkolását ábrázoló drámai erejű rajz témáját és technikáját illetően egyaránt különleges. Egykoron a korszak elismert műkritikusának, a Gazette des Beaux-Arts szerkesztőjének, Roger Marxnak a tulajdonában volt, és 1914-ben a gyűjtemény elárverezésekor még a Lázadás címet viselte. A jelenet valójában az ókor kiemelkedő görög tudósának, Arkhimédésznek (i.e. 287–212) az erőszakos halálát ábrázolja, aki azzal ingerelte fel a Siracusát elfoglaló római légionáriusok egyikét, hogy amikor a katona összetaposta a homokba rajzolt ábráit, rászólt: „Ne zavard a köreimet!” Daumier témaválasztását feltehetően Delacroix 1847 januárjában befejezett freskója ihlette a Palais Bourbon könyvtárában. Míg a romantikus mester mennyezetfreskóján a gondolataiba mélyedt tudós észre sem veszi a rá támadó katonát, Daumier rajzán a két ember fizikai és szellemi kapcsolatban áll. Az összetartozást ritmikusan ismétlődő mozdulataik is erősítik. Daumier a fenyegetés pillanatát rögzíti a barokk mestereket idéző kompozícióban: a katona brutálisan megragadja a földön térdeplő, feltekintő tudós vállát, miközben a jobbjában tartott karddal éppen lesújtani készül. Az áldozatot és támadóját átló mentén összefűző kompozíció drámaisága abban rejlik, hogy több egymást követő, egyre agresszívebbé váló cselekedetsort sűrít össze. A földön még láthatók a homokba rajzolt matematikai ábrák, melyek a közelmúltra, az elmélyült kontemplációval töltött időszakra utalnak. A gondolataiban megzavart idős ember kérdőn fordul támadója felé, akinek kardja a háttérben az utcán fekvő holttestre irányul, mintegy előrevetítve a tudósra váró jövőt. Daumier először egy négyzetes lapra rajzolta a szoborszerűen ható kettőst, majd két oldalon kiegészítette a papírt, hogy a jelenet környezetét is érzékeltetni tudja. Szénnel dolgozott, ami meglehetősen ritka az életművében. A rajz stilárisan a második köztársaság alatt készített festményeivel mutat rokonságot, ezért 1850 tájára datálható. Elképzelhető, hogy a köztársasági eszmék fenyegetettségének hatása alatt született, a magára maradt értelmiségi lét kiszolgáltatottságát szimbolizáló monumentális hatású rajz is egy festmény ötletét hordozza magában.
Daumier többször nem foglalkozott ezzel a komor témával, Arkhimédész alakját viszont egy aktuális esemény kapcsán 1857-ben felelevenítette. A Le Charivariban megjelent három karikatúrán az idős görög fizikus rosszallóan szemléli az angolok erőfeszítéseit, aki a megalkották a világ legnagyobb hajóját a Leviathan-t, de az óriási önsúly miatt fellépő problémákkal már nem tudtak megbirkózni. A legszórakoztatóbb lapon babérkoszorúval a fején, hatalmas körzőjére támaszkodva a Champs-Elysén látjuk Arkhimédészt, amint figyelmesen hallgatja a segítségéért térdre borulva könyörgő angol mérnököt.
Így éltek ti / Honoré Daumier (1808–1879) /
A francia karikatúra mestere
Szépművészeti Múzeum
2012. október 12. – 2013. március 3.
