©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Színház a falumúzeumban

A gyöngyöstarjáni Falumúzeum esetében az önkéntes munka értékes épülettel gazdagította a falu közösségét.

Példás összefogás sikeres eredménnyel

– A mai nap különleges alkalom, mert azokat az embereket jöttünk ünnepelni, akik adományaikkal, pénzzel, kővel, téglával, cseréppel vagy a két kezük munkájával létrehoztak valami maradandót – mondta el megnyitó beszédében Tóthné Kis Ildikó, a Falumúzeum Fészerszínházát létrehozó Világos Szándékkal Gyöngyöstarjánért Egyesület elnöke. Hozzátette: – Senki nem azért dolgozott vagy adományozott, hogy mert köszönetet várt. Mégis büszke vagyok arra, hogy olyan faluban élhetek, ahol önzetlen összefogással ilyen nagy dolgokra képesek az emberek. Úgy gondolom, a köszönet ott csillog majd azoknak a gyerekeknek a szemében, akik először veszik birtokba a fészerszínház színpadát.

Nagy Károly Gyöngyöstarján polgármestere beszédében megjegyezte, hogy hiába az ország életét nehezítő gazdasági, országos vagy önkormányzati válság, amíg egy ilyen közösség létezik Gyöngyöstarjánban, nem lehet akadálya a fejlődésnek. A Fészerszínház létrehozásában az elmúlt két évben megközelítőleg 100 ember vett részt. – Nem csak egy épületet építettünk, hanem egy közösséget is, mely az épület köré formálódott. Bíztatok mindenkit arra, hogy gyarapítsuk ezt a közösséget, azok számát, akik egy ilyen csapatban jól érzik magukat, mert az igazi értékeket itt lehet megtalálni – mondta el megnyitójában Ozsvári Dénes, az építkezést vezető önkéntes. Kiemelte, hogy a színházépítés során megszámlálhatatlan pozitív élmény érte, hiszen a településre beköltözött lakosként a Fészerszínház munkálatain keresztül ismerte meg igazán a falu egészét.

– Meg kellett tapasztalnom, hogy faluhelyen még érték az adott szó becsülete. A falusi emberek önzetlen segítsége és hozzáállása példaértékű, hiszen azonnal volt segítség még akkor is, ha teljesen ismeretlenül csöngettem be valakihez azzal, hogy szükség volna építőanyagra – elevenítette fel Ozsvári Dénes.

Az új múzeumi szárny jövője

A Fészerszínház megnyitóján részt vett Gemza Péter színházi rendező és koreográfus is, a debreceni Csokonai Színház igazgatóhelyettese. Beszédében párhuzamot vont 25 éves színházi múltja és magyarországi színjátszás kezdete közé. Elmondta: „Száz vagy százötven évvel ezelőtt a színészek szekerekkel jártak, vándoroltak településről településre, akkor kizárólag csak úgy

lehetett színházi élményhez jutni. Később létesültek olyan állandó helyek, ahol a közösség össze tudott jönni, a színházi pillanatokat hosszabb ideig, rendszeresen, minőségi tartalommal megtöltve lehetett átélni”. Visszaemlékezésében kiemelte, hogy 1945 után indult el az a felülről vezérelt, központosított mozgalom, melynek keretében színházat vittek vidékre. Az ötvenes években már voltak olyan közösségek az országban, melyek azzal ostromolták a felettes szerveket és a minisztériumot, mely szerint azt a haknit, amit vidékre küldenek, tisztelettel köszönik, de a továbbiakban nem tartanak rá igényt, s szeretnék, ha nívós színészek nívós előadásait láthatnák a jövőben.

– Az igényes színházat és közösséget szerető embereknek már akkor minőségi színjátszást követeltek ki. Azt gondolom, hogy amekkora megtartó erő a színház és amekkora lehetőség van benne, nagyon oda kell figyelni, hogy olyan szellemiséget képviseljen, ami ezt a közösséget építeni fogja. Az első lépés megtörtént ez irányban. A forma adott, most már csak tartalommal kell megtölteni. A rendező-koreográfus reményét fejezte ki, hogy a későbbiekben helyi lakosként is tudja majd segíteni a gyöngyöstarjáni Falumúzeum Fészerszínházához fűződő közösség életét.

Az új kulturális tér a falu egészének rendelkezésére áll, próbákra és előadásokra használhatják majd a helyi közösségek, valamint befogadó színházként alkalmas a környékbeli amatőr társulatok fellépéseinek teret adni. A gyöngyöstarjáni Falumúzeum Fészerszínháza egyéb rendezvények helyszínéül is szolgál majd, így június 22-én a Mátrai Múzeumok Éjszakájának egyik attrakciója lesz.

A múzeumi kiállításoktól sem idegenek a színpadi technikák, ezért mindig öröm látni, amikor a Fészerszínházhoz hasonló kezdeményezések megpróbálják a színházi és a múzeumi teret közelebb hozni egymáshoz.

Kapcsolódó cikkek:
Fenntartható fejlődés és kulturális örökség
A kreatív iparról, természetesen!
A tájházak az oktatás kiemelt helyszínei lehetnek

Cimkék:
színház,közösség