©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Gondolat, tett, történés

A közös munkatér közismerten inspirálóan hat – különösen induló vállalkozások esetében. Mi történik, ha a múzeum is inkubátorrá válik?

Kell egy hét együttlét

Együtt lenni jó. Együtt gondolkodni még jobb, különösen ha új és kreatív projektekről van szó. Az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt az úgynevezett üzleti inkubátorok és co-working terek népszerűsége. Főleg a fiatalok és a start-up vállalkozások kedvelik ezt a megoldást, hiszen az üzleti világban (is) a kapcsolati háló az egyik legmeghatározóbb sikerfaktor. Az inkubátor jóval több, mint alternatív iroda: olyan jelenséggé nőtte ki magát, amely sokat elárul a korszellemről és a kultúráról, amelyben élünk. Az inkubátor tér ugyanis megmutatja azokat az értékpreferenciákat, amelyek ma – jobb esetben – dominánsak a nyugati világban: tehetség, együttműködés, tér, város, újdonság, demokratikusság. A közös irodai tér kevésbé kedvez a hierarchikus struktúráknak és a tekintélyelvűségnek. Még az egyébként nem mindig demokratikus, ellenben hierarchikus és tekintélyelvű, mondhatni urambátyám Magyarországon is egyre népszerűbbek a co-working terek, a Loffice, a Kitchen Budapest vagy a Colabs. Mintha az inkubátor visszacsempészne valamit a hippikorszak és az ellenkultúrák romantikus kommunáiból, megfűszerezve a kapitalizmus mindent elsöprő fogyasztási és termelési mániájával. Éppen ezért, ha példákat kellene keresni, milyen típusú vállalkozások költöznek inkubátor-térbe, jóval előbb jut eszünkbe egy kreatív ügynökség, mint egy múzeum. New Yorkban, egészen pontosan Manhattanben most mégis ez történik. A jövő év elején (újra) nyíló New Museum az első olyan kiállítóközpont, amely egyben inkubátor térként is működik, ezzel is segítve a fiatal művészeket. A raktárépületből kialakított inkubátor több mint 70 fiatal dizájnernek, művésznek, webfejlesztőnek és építésznek lesz közös munkatere, akik így nemcsak saját fejlődésüket, de egymás ötleteit is figyelhetik és alakíthatják.

Törődés önmagunkkal

Azt remélik, hogy az itt megszülető ötletek nemcsak az egyéni siker, hanem a közösségi hasznosítás irányába is haladnak majd. Olyan témák vannak a kezdődő projektek középpontjában, mint a tömegközlekedés, az elszegényedés, a környezetvédelem vagy a várospolitika. Már az ókori Görögországban is az volt a legfőbb parancs, hogy ismerd meg önmagad – hiszen a közösség hasznára csak az válhat, aki saját magával összhangban van. Ennek kapcsán Michel Foucault Az én technológiái című tanulmányában Platón Apológiájára hivatkozik, amelyben Szókratész az önmagáról való tudás mestereként mutatja be magát, és arra inti a bírákat, hogy az embereket erre kellene tanítani, hiszen ez (ti. a tudás) nemcsak az egyén, hanem a város számára is hasznos. „Küldetése hasznos volt a városnak, – hasznosabb, mint az athéniak Olympiánál aratott győzelme – mert miközben megtanította az embereket arra, hogyan törődjenek saját magukkal, megtanulták azt is, hogyan törődjenek a közösséggel.” Ebben az érvelésben az ember és a város egymást meghatározó relációba kerülnek: a város az ember kiterjesztéseként értelmeződik, amelynek előrejutása az egyén önmagáról való tudásán alapszik. Aligha lehetne ennél jobban összefoglalni a közösségi múzeum-tér lényegét. A New Museum vezetője, Lisa Phillips  azt nyilatkozta, hogy egyelőre nem kérnek részesedét az esetleges üzleti profitból – ez azonban később változhat. Phillips éveken keresztül vizsgált különféle múzeumokat, irodákat és civil szervezeteket világszerte: saját intézményét ezek keverékeként képzeli el. Azt állítja, nem feltörekvő kapitalista szeretne lenni, a hely sokkal inkább oktatási jellegű lesz. Kortárs művészeti múzeum, amely az új ötletek laboratóriumaként is működik. A múzeum máris 2 millió dollárt gyűjtött össze, amelyet a tér fejlesztésébe forgatnak. A közösségi irodák mellett lesznek projektszobák, rekreációs helyiségek, és bérelhető konferenciatermek is.

Ahol a dolgok megtörténnek

A New Museum voltaképpen azt a kérdést feszegeti, hogy jelenlegi korunk változó társadalmi és üzleti környezetében mekkora létjogosultsága van a kultúra klasszikus, identitásképző intézményeinek?

Lisa Phillips modellje szerint a hagyományos, sokszor elavult koncepció nem működik. Ha beengedjük az ötleteket és az újításokat a múzeumi térbe, akkor nemcsak a munkatársak, hanem a látogatók, végül pedig a társadalom is demokratikusabbá és elfogadóbbá válnak. A New Museum igazgatója szerint a közösségi múzeum az a tér, ahol a dolgok megtörténnek. Megtörténnek, mert vannak mögötte emberek, akik kitalálják és megvalósítják az ötleteket. Gondolat, tett, történés – önmagunkért és a közösségért.

Fotók: The New York Times, Tumblr, artBahrain.org