Hol álljon a Néprajzi Múzeum?

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

A Néprajzi Múzeum 1872. évi alapítása után évtizedeken át elhelyezési gondokkal küszködött. Végül a minisztertanács 1973-as döntése értelmében az akkori Párttörténeti Intézet mellé kerülve, a Kossuth téri volt Igazságügyi Palota kétharmadát kapta meg.

Cikk küldése

e-mail:

A Néprajzi Múzeum 1872. évi alapítása után évtizedeken át elhelyezési gondokkal küszködött. Leghosszabb ideig, 1924-1973 között a mai Könyves Kálmán körúton, egy gimnáziumi épületben működött, melyet az 1960-as évek végére teljesen kinőtt. Megfelelő épület és pénz hiánya miatt méltó elhelyezését hosszú ideig nem sikerült megoldani. Végül a minisztertanács 1973-as döntése értelmében az akkori Párttörténeti Intézet (ma Politikatörténeti Intézet) mellé kerülve, a Kossuth téri volt Igazságügyi Palota (a kúria) épületének kétharmadát kapta meg, ahova több éven át tartó költözködéssel került az intézmény.

Az azóta eltelt időben két alapvető tény befolyásolta a múzeum helyzetét. Egyrészt anyaga tovább bővült, és a központi, rangos elhelyezés fokozott közművelődési igényeknek tette ki az intézményt, ennek következtében a múzeum által használt épületrész szűknek bizonyul. Másrészt több-kevesebb intenzitással az elmúlt évtizedben többször felmerült - 1999 januárjában váratlanul rövid határidőt is szabva - az épület kormányzati/igazságügyi célú átvételének igénye. Ezzel ugyanakkor nem párosult a Néprajzi Múzeum megfelelő elhelyezésének koncepcionális terve és anyagi megalapozása.
Mi az igazság a múzeum elhelyezését illetően? Az Igazság istennője fölöttünk őrködik ugyan, de félő, aligha tudja befolyásolni a higgadt számvetést, mert a föltett kérdések már jószerivel magukban hordozzák a feleletet, s ezt senki sem szereti tudomásul venni. Ha ugyanis valaki azt kérdezi, megfelelő-e az épület múzeumi céloknak, ezzel burkoltan azt állítja, hogy nem, függetlenül attól, hogy a múzeum immáron lassan 30 éve eleget tesz benne feladatainak. Ha valaki azt mondja: igen, alkalmassá tettük, alkalmassá lehet tenni, akkor ezzel azt a benyomást keltheti, hogy minden rendben, nincs szükség további lépésekre. Ha megint valaki más úgy érvel, hogy az épületet történeti okok miatt vissza kell adni a Legfelsőbb Bíróságnak, akkor ezzel nyíltan tagadja az épület öt évtizedes múzeumi használatát, amit minden további nélkül szintén lehet történeti érvelés alapjának tekinteni.
Ha pedig azt vetjük fel, hogy a Parlamenttel szemben egy más hatalmi ágnak kell szimbolikusan is kifejezve helyet adni, akkor mintha figyelmen kívül hagynánk egy európai rangú nemzeti intézmény létét, mintegy a nagypolitika másodrendű, mostohagyermekének tekintve azt.
A palota műmárvány borítású belső terei és a népi kultúra ellentmondásával érvelők sem találnak rá a vitán felül álló érvre, hiszen ezzel eleve olyat állítanak, ami objektíve nem ítélhető meg, túl azon például, hogy az egykori paraszti kultúra rekvizitumai nem az aulában vannak kiállítva, vagy pedig elfeledkeznek arról, hogy a múzeum nagy nemzetközi anyaggal is rendelkezik, mely például Bécsben a korra jellemző hasonló palotában található.
S az érvet könnyen visszájára is lehet fordítani: a 19. század végi építészeti pompával kell-e ma rangját emelni a mai köztársaság bármely hivatalának? Különösen is, hogy az épület használatának megszűnt a folyamatossága? A körkörös kérdések s a kérdésekben benne rejlő válaszok sorát még hosszan sorolhatnánk, ám mindezek ellenére igyekszünk a tények körültekintő mérlegelésére figyelmeztetni, melyhez az alábbiakban felvázoljuk a Néprajzi Múzeum elhelyezésének főbb kérdéseit. Már most jelezzük: a múzeum helyével kapcsolatos mai döntési alternatíva lényege, hogy lehetséges-e az épület egészének használatbavétele - ami bizonyos anyagi ráfordítást igényel, de a hatalmas gyűjteményi anyagot nem kellene megmozgatni -, avagy hosszú távon át kell adni az épületet, ami csakis egy új, központi fekvésű, méltó kulturális környezetben létesített múzeumépület megépítése után válik lehetővé. Ez utóbbihoz a pénzen kívül távlati-koncepcionális szakmai tervezésre van szükség, s ki kell zárni az ad hoc rögtönzéseket, legyenek azok akár szakmaiak, akár pénzügyiek vagy adminisztratívak. Bár egy meglévő másik épület a múzeum igényeinek megfelelő átalakítása remélhetően már nem valós alternatíva, hiszen amint azt a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál megtudtuk, ekkora állami tulajdonban lévő épület nem áll rendelkezésre, ezt az elvi lehetőséget sem kell teljesen kizárni.

Reprezentativitás

A Néprajzi Múzeum jelenlegi elhelyezése több szempontból nagyon kedvező. A Hauszmann Alajos által tervezett neoreneszánsz épület méltó eleme a Kossuth térnek, a 19. század utolsó évtizede reprezentatív, historizáló építészeti komplexumának; monumentalitásával, homlokzatával jól illeszkedik a környező épületek közé. Külső megjelenése nem utal közvetlenül a benne foglalt intézményre, hanem a Kossuth téri épületek funkcionális struktúráját egészíti ki: a hivatali, államigazgatási mellett megtestesíti a kulturális funkciót. A Néprajzi Múzeum épülete, szemben a Parlamenttel, Budapest központi, az állami reprezentativitás legfontosabb színhelyét jelentő terén azt sugallja, hogy az intézmény, a benne foglalt gyűjtemények megbecsült helyet foglalnak el az ország közgyűjteményei között, illetve a kulturális életben. A Néprajzi Múzeum megközelíthetősége szintén előnyös adottság: két metróvonal közelében lévén, a gyalogos turistaforgalom ideális turisztikai pontja, a 2-es villamos vonala az épület előtt halad el, az épület előtt megállóval rendelkezik. Gondot jelent viszont a parkolás: fizető parkolóból kevés található az épület környékén, figyelembe véve a környező intézmények forgalmát is (Oktatási Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal stb.). A vidékről és külföldről érkező autóbuszok parkolására alkalmas hely a múzeum épülete előtt korlátozott számban (4-5 busz), illetve az Országház melletti alsó rakparton található. Megjegyzendő, hogy az épület előtt parkoló buszok komoly környezetszennyezést okoznak, valamint zavarják a tér nyugalmát - egyetlen európai nagyvárosban sem lehetséges hasonló funkciójú köztereken tartósan autóbuszokkal várakozni.

Az épület eredeti és jelenlegi funkciója

Hauszmann Alajos eredetileg Parlamentnek szánta az épületet, tervével harmadik helyet ért el az országgyűlés elhelyezésére kiírt pályázaton. A terv változása után Hauszmann így írt: "ha már ezt a nagyszabású épületet hosszanti tengelyével a Duna irányával párhuzamosan helyezték el, gondoskodni kellett volna arról is, hogy a mögötte lévő teret és annak környezetét a monumentális épülethez méltóan szabályozzák. A jó és a művészi követelményeket is kielégítő szabályozás lehetőségét azonban a földművelési minisztérium épületének szerencsétlen elhelyezése végképpen megakadályozta. A program szerint az igazságügyi palotában a Magyar Királyi Kúria és a budapesti Királyi Ítélő Tábla hivatalos helyiségei voltak elhelyezendők, másodsorban pedig a Királyi Főügyészség és a Koronaügyész hivataláról kellett gondoskodni."
Az egykori terembeosztás - emeleti tárgyalótermek, bírósági dolgozó- és fogadószobák - a későbbi átalakítások révén teljes egészében megváltozott, a valamikori pompás belsőből az évek folyamán csak az aulát uraló Justitia szobor és Lotz Károly freskója utalt közvetlenül a kúria intézményére. (A szobor ma a Legfelsőbb Bíróság fogadócsarnokában látható.)

Az épület eredeti és jelenlegi funkciójának ellentmondásai nem feloldhatatlanok. A reprezentatív belső a 19. századi középület-építészet elengedhetetlen kelléke, de mára csak a központi aula és az emeleti díszterem sajátja. A múzeumi funkciók szétválasztásával, a fogadótér és a kiállítási terek elkülönítésével az egyszerűbb belső terek, a falak megfelelő színekkel való megjelenítése bármilyen kiállítási téma esetén is megfelelő környezetet biztosít a kiállítási tárgyaknak. Gondot a merev alapszerkezet, az egymásba nyíló termek sorozata jelent, amit már nehezebb rugalmasan a mai látványigények kielégítése szerint alakítani.

Múzeumok egyébként sokszor kerülnek uraságoktól levetett épületekbe. Bécsben a Völkerkunde múzeumot egy Ferenc Józsefnek épült, egykori palotában helyezték el, az osztrák néprajzi múzeumnak viszont 1917 után egy bontásra ítélt barokk nyári lakban, a Schönborn-palotában lett a székhelye. Közismert, hogy a Louvre, a szentpétervári múzeum épülete egyaránt királyi palota volt. Szófiában az egykori cári palotában található társbérletben a nemzeti galéria és a néprajzi múzeum, ez utóbbi mostanság sajnos elég sanyarú körülmények között. Koppenhágában a nemzeti múzeumnak az ugyancsak az egykori gyűjteményt befogadó részét jó 15-20 évvel ezelőtt építették át a belső udvar lefedésével. Itt található - látványraktárban elhelyezve - a világ legrégibb eszkimó gyűjteménye. Ezek a példák is jelzik, hogy a "nem múzeumnak épült" fordulat inkább a szabályt, nem a kivételt jelenti. Bár a régi épületekkel szinte mindenütt vannak bajok, korántsem állítható, hogy a régi, reprezentatív épületek, paloták nem lennének múzeumi - sőt néprajzi múzeumi - célokra felhasználhatók.

Bővítési lehetőségek

A Kossuth téri épület két szimmetrikus belső udvara jelenleg meglehetősen kihasználatlan tér: a Politikatörténeti Intézet személygépkocsik tárolására, a Néprajzi Múzeum kiállítási installációs raktárnak, fagyasztó helyiségnek és lomtárnak használja. A két belső udvart szervesen be kell vonni az épület bővítésébe, múzeumi funkciókkal kell felruházni. A földszint alatt két szinten mélyraktárakat, tömör raktározásra alkalmas tárolóhelyeket, tanulmányi raktárakat lehet kialakítani. Ez szintenként 400-400 m2 alapterületet jelent, így a négy szinten 1600 m2 raktári alapterülethez lehetne jutni, melyet látványraktárként is lehetne kezelni.
Ezen túl, a belső udvarok üvegtetős lefedésével a raktári szintek felett új, vonzó architektúrájú kiállítóterek kialakítására is mód nyílna, melyek közvetlenül az aulát övező folyosókról lennének megközelíthetők. A belső udvarok beépítésével tehát két szint mélyraktár, korszerű látványraktár (2 × 800 m2) és új, látványos kiállítótér (2 × 400 m2) létesíthető. Megemlíthető, hogy a Szalay utca felőli belső udvar raktárrá alakítása már 1973-ban, a Néprajzi Múzeum beköltözésekor felmerült. Az udvarok és az alagsori raktárhelyiségek átalakításával a műtárgytárolási anomáliák megszűnnének, más lehetőségek kiaknázásával - elsősorban műtárgytároló modulok padlástérben való kialakításával - pedig a Néprajzi Múzeum szinte teljes műtárgyállományát a Kossuth téri épületbe hozhatnánk a törökbálinti depó raktárból.
Ezzel együtt megoldható a műtárgyak anyag szerinti raktározásának elve, amire eddig is akad példa (kerámia, textil, bútor), de egyes gyűjtemények vegyes anyagúak (pl. Ázsia, Afrika, Európa stb.). A helyben maradás elengedhetetlen feltétele a Politikatörténeti Intézet (PTI) épületrészének megfelelő kompenzációt követő átvétele. A belső udvarok beépítésével együtt ez az alapterület biztosítja az alapfunkcióknak a Kossuth téri épületben való kedvezőbb ellátását:
1. a munkaszobák zsúfoltságát lehetne csökkenteni a PTI-től átveendő helyiségek egy részével,
2. a közfunkciókat ellátó helyiségek rendszerét lehetne szerencsésebben kialakítani és bővíteni,
3. növelhető a kiállításokra biztosítható tér,
4. a (mennyiségi, minőségi) raktározási gondokat lehetne megoldani.

A Néprajzi Múzeum helyiségproblémái így megoldódnának: a dolgozószobák zsúfoltsága csökkenne, különféle funkciók önálló helyiségekbe kerülnének (gyermekfoglalkoztató, új előadóterem, moziterem, büfé, ruhatár, gyorsétterem, mosdók), új raktárak létesülnének és új kiállítási terek nyílnának. Ezzel megoldódna az állandó és időszaki kiállítások arányának dilemmája, továbbá a különböző alapterületű, egymást kiegészítő időszaki bemutatók megvalósítása.

Új funkciók társítása: Kossuth téri információs és közönségszolgálati iroda

A korona Parlamentbe helyezésével 2000 óta felerősödtek és közismertté váltak az Országház látogatásának anomáliái: az épületben nincs a látogatók fogadására alkalmas helyiség, nincs megfelelő közönségszolgálati háttér sem (mosdók, ruhatár, ajándékbolt, információ).
A Néprajzi Múzeum és a Parlament közös látogatói fogadóterét, információs irodáját, a budapesti közgyűjtemények információs központját a múzeum épületében lehetne elhelyezni, ami jelentős hozadéka lenne a Kossuth téri épület egésze átalakításának. Természetesen az ilyen funkcióbővítésre egyedül a mai Néprajzi Múzeum épületrészében nincs lehetőség. Az épület egyharmadában működő Politikatörténeti Intézet területének a Néprajzi Múzeumhoz kapcsolásával viszont új megoldási lehetőségek nyílnak.
1. A földszinti teremsorban ki lehet alakítani egy olyan, Alkotmány utcai bejárattal rendelkező, idegenforgalmi funkciójú intézményt, amely fogadótere lehet a Parlament látogatóinak is. Ez esetben a Kossuth térre az épületből egy megépítendő gyalogos aluljárón lehetne eljutni, nem pedig a forgalmas úttesten keresztül.
2. Ebben az egységben ki lehetne alakítani egy várakozó-pihenő teret, idegenforgalmi/információs irodát, mosdókat, ruhatárat, kiadvány- és ajándéktárgy-árusító, étkezőhelyet (büfé, önkiszolgáló étterem stb.).
3. Ez a tér összekapcsolható a Néprajzi Múzeum bejárati aulájával is.
4. Így megoldható a bejárati aula átalakítása a múzeum látogatóbarát fogadóterévé: a jelenlegi, az alagsorban elhelyezett gyermekfoglalkoztató terem és a biztonsági fegyveres őrség helyiségeiben a Néprajzi Múzeum szolgáltató tereit lehet kialakítani (két oldallépcsőn megközelíthető ruhatár, mosdó, bolt, kávézó stb.).
5. Ezzel a Kossuth tér látogatószáma stabilizálódhatna, a korona és Parlament, valamint a Néprajzi Múzeum látogatói szerencsésebben oszlanának meg a két intézmény között, elkerülvén a torlódást/zsúfoltságot és egyúttal kulturáltabb élményfogyasztást biztosítana. 6. Ez tehermentesítené a Parlamentet, az oda látogatók kapcsolt információk révén a Néprajzi Múzeumot is számításba vennék, illetve az információs szolgáltatás révén más múzeumok, kulturális programok információi is eljutnának hozzájuk.
7. Az intézmények közös látogatói jeggyel, kapcsolt kiállítási programokkal tehetnék vonzóbbá önmagukat (pl. Szent Iván-éji nyitva tartás, vízi karnevál).

A Néprajzi Múzeum korszerűsítése

A Néprajzi Múzeum mai múzeumi funkcióknak megfelelő átalakítása, felújítása lakottan meglehetősen nehézkes. Minduntalan nehezen megoldható problémákkal kerülünk szembe, nincs szabadon használható átmeneti helyiség, amelybe egy másik épületrész felújítása alatt egy-egy gyűjtemény tárgyait el lehetne helyezni, a felújítás óhatatlanul más épületrészek porosodásával jár. Nehéz lépést tartani a hálózatok (elektromos, fűtés, víz) folyamatos felújításának követelményével.
Az elektromos- és fűtéshálózat korszerűsítése nagyon nehéz, évekre elhúzódó feladat, a költségvetésben csak más feladatok kárára lehet folyamatosan biztosítani az erre megfelelő összeget. Fontos hangsúlyozni, hogy az 1896-ban emelt épület felújítás, részleges átépítés, korszerűsítés nélkül ma semmilyen közszolgálati, hivatali funkciót ellátó intézmény követelményeinek nem felel meg. Ha azonban esetleg átadnák az igazságügynek, nemcsak a Kossuth téri épület ilyen felújításának, korszerűsítésének költségeivel kellene számolni, de a Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek elhelyezésére alkalmas korszerű múzeumépület megépítése teljes körű költségeivel is: ennek az ügynek a megoldása tehát nem egyszerűen az igazságügy pénzügyi lehetőségeitől függ. Az épület múzeumi célú felújítási, átalakítási munkáinak költségvonzatát megfelelő műszaki felmérések hiányában egyelőre csak nagyon hozzávetőlegesen lehet megbecsülni.

A felújítás legfontosabb elemei: a fűtésrendszer korszerűsítése és az elektromos hálózat felújítása

Az egész épület egy fűtésrendszerrel működik, a központ felújítása részlegesen most történik. A központi fűtéshálózat, a fűtőtestek cseréje, a rendszer szakaszos működésre alkalmassá tétele révén energiatakarékos fűtésrendszert lehetséges kialakítani az átvett épületrészben, majd a következő fázisban egy ehhez illeszkedő rendszert a jelenlegi épületrészben. Az elektromos hálózat az elmúlt évtizedekben többször cserélődött, de nem egyszeri felújítás során, hanem részletekben. A gyengeáramú hálózat (számítógép, videofigyelő rendszer, tűz- és füstjelző, betörésjelző, hangosítás) kiterjesztése a teljes épületre szintén igen fontos, akárcsak az energiatakarékos világítás kiépítése, elsősorban a kiállítóterekben.
Azt is meg kell jegyezni, hogy információink szerint a Politikatörténeti Intézet által használt épületrész állaga rosszabb, így valószínűleg a felújítás költségei újabb tételekkel megemelkedhetnek, s a funkciók átalakítása is újabb terheket jelenthet. A helyben maradás anyagi feltételeinél természetesen figyelembe kell venni az épület egyharmadát használó Politikatörténeti Intézet megfelelő elhelyezésének költségeit, melynek megbecsülésére még a latolgatás szintjén sem érezzük magunkat hivatottnak.

Múzeumi funkciók és terek szintenkénti egymáshoz rendelése

A múzeumi funkciók és terek szintenkénti egymáshoz rendelésével egy korszerű, a jelenleginél tágasabb múzeum alakítható ki. A megfontolás alapja egy korszerű helyiséggazdálkodási elképzelés érvényesítése az egész épületben, elkülönítve a munkavégzés területeit, a közösségi területeket, a kiállítás és a raktározás helyiségeit, betartva az általános nemzetközi trendeket a különböző funkciók arányait tekintve.

Kiállítási terek

Jelenleg a múzeum épületében három szinten találhatók kiállítási terek:
1. a földszinti teremsor (700 m2) időszaki kiállításokra használt kiállítási tér; ezt a közelmúltban végzett belső felújítással nagyjából két egyenlő alapterületű részként, önálló bejáratokkal is használni lehet;
2. az első emeleti teremsorban a magyar állandó kiállítás kapott helyet (1110 m2);
3. a második emeleti teremsor (700 m2) időszaki kiállítások fogadására használt tér. Ebben a felosztásban nincs hely a nemzetközi állandó kiállítás megépítéséhez, de arra sincs mód, hogy A magyar nép hagyományos kultúrája című magyar állandó kiállítás kiegészüljön az iparosodás hatását vagy a 20. századot bemutató résszel. Az időszaki kiállítások kapcsán sincs igazán lehetőség újszerű, technikai vagy látvány szempontjából merészebb kísérleti bemutatók, kamarakiállítások rendezésére.

Munkaszobák és közösségi helyiségek

A munkaszobák jelenleg az épület mindhárom szintjén, majd minden oldalán megtalálhatók. Ennek megfelelően nagy a hőmérsékleti különbség közöttük, nyáron az erős napsütés, télen a fűtés szakaszolatlansága miatt. Problémát jelent, hogy az egyes szervezeti egységeknek vagy nincs elegendő munkaterületük, vagy egymástól távol, széttagolva kénytelenek működni. A munkaszobák megfelelő elhelyezésével ezek a gondok kiküszöbölhetők (a keleti, Vajkai utca felőli oldal alsó és középső szintjei). Szűkös a könyvtárolvasó, hiányzik egy folyamatos audiovizuális szolgáltatásokra alkalmas vetítőterem, s a meglévő előadótermek - melyek számát egyébként növelni kellene - állapota (berendezés, hangosítás) is sok kívánnivalót hagy maga után. Az épület egészének újrastrukturálása ezen a téren is lényegi javulással kecsegtet.

Gyűjteménytárak

A gyűjteménytárak bővítésére van a legnagyobb szükség. A Kossuth téri épületben lévő gyűjteménytárak túlzsúfoltak, a beköltözés során raktári tereket alakítottak ki lépcsőkre szerelt Dexion-Salgó polcokon lépcsőházban éppúgy, mint folyosókon. Legmostohább sorsa az Ázsia-gyűjteménynek volt, mely a Szalay utca felőli lépcsőházban kapott helyet. Ezt a "raktárat" 2002-ben sikerült felszámolni, s a gyűjtemény végleges, megnyugtató elhelyezést kapott az alagsor egy átalakított, korszerűsített korábbi raktárhelyiségében. A mesterséggyűjtemény, a nemzetközi gyűjtemények több egységének optimális elhelyezése azonban még várat magára, s szinte nincs olyan gyűjteményi egység, amelyben ne lenne szükség több szabad helyre.
A jelenlegi struktúra szerint a tárgyak anyagfajták szerinti tárolási elvét egy-egy történetileg másként alakult gyűjtemény raktározási gyakorlata megtöri.
A múzeum tárgyi gyűjteményei közül a Kossuth téri épület mintegy 25 helyiségében 14 tárgyi gyűjtemény, további 10 helyiségben a könyvtár, fényképgyűjtemény és három dokumentációs gyűjtemény foglal helyet. Ezek közül jó néhányat az utóbbi években klímaberendezéssel láttunk el (fotónegatívtár, film- és videógyűjtemény, népzenei gyűjtemények), másoknál, az alsóbb szinten lévőknél a magas relatív páratartalom, míg az emeleten lévőknél az alacsony relatív páratartalom okoz állandó gondot. Előzőek esetében szárítógépek, utóbbiaknál pedig párásító berendezések szinte folyamatos működtetésével óvjuk tárgyainkat, dokumentumainkat. A mintegy 240 ezer darabot kitevő tárgyi gyűjtemények között a legnépesebb a textil (50 ezer db) és a kerámia (30 ezer db), a nemzetközi gyűjtemények tárgyszáma 48 ezer db. A könyvtár állománya 169 ezer db, a fényképgyűjtemény 450 ezer darabjának kb. 10%-a a féltett üvegnegatív. Az állomány méretét azonban ennél sokkal szemléletesebben jelzi, hogy az anyagnak pillanatnyilag 2-3%-át lehet kiállítani.

Közösségi és szolgáltató terek elhelyezése

A múzeumi közösségi terek a bejárati fogadótértől kezdve a mosdókon, ruhatárakon, múzeumi boltokon, információs irodán, különféle előadótermeken, számítógépes termeken keresztül a nyilvános könyvtárig bezárólag részben a látogatók, részben a külső és belső kutatómunkával foglalkozók, szakmai és társadalmi szervezetek (Magyar Néprajzi Társaság, Néprajzi Múzeum Barátainak Köre) rendelkezésére állnak. A látogatói közösségi terek jelenleg nem különíthetők el minden esetben a raktári terektől, illetve a munkaszobáktól; kiállítások be- és kijárata több helyen munkaszobák tőszomszédságában vagy azokkal szemben található.

Mérleg

A vázolt megoldásnak számos előnye van, melyek közül legfontosabbak a következők:
- a bővítés viszonylag alacsony költségvonzata (szemben például egy új múzeum építésével, vagy egy meglevő épület átalakításával);
- a műtárgyakat nem kell költöztetni, a törökbálinti külső raktárban az anyag töredéke marad. Nem kell számolni a teljes műtárgyállomány költöztetésének költségeivel és elhúzódó idejével, esetleges károsodásával;
- megnyílik a lehetőség a műtárgyállomány, a könyvtári anyag bővítésére, a munkaszobák és a kiállítási tér növelésére;
- a múzeumi működés - kiállítások, tudományos és közművelődési munka, a külső szolgáltatások, a könyvtárhasználat stb. - folyamatosan biztosítható;
- reprezentatív, kultúrpolitikai-idegenforgalmi szempontból vonzó elhelyezés; egy fontos nemzeti intézmény jelenléte a hivatali-kormányzati negyed szomszédságában, mely előnyös lehet az állami reprezentáció szempontjából is. Ezzel párhuzamos, hogy az ország egy jelentős műemlék épülete továbbra is nyitva áll a nagyközönség előtt;
- jó működési feltételek az oktatást és a tudományos kutatást szolgáló könyvtár, a Magyar Néprajzi Társaság, az MTA Néprajzi Bizottság s esetleg mások (Pulszky Társaság stb.) rendezvényei, valamint a tudományos közélet számára.

A helyben maradás kedvezőtlen vonatkozása, hogy a jelenlegi állapotban - mint a bevezetőben írtuk - a múzeum ki van téve annak, hogy állami, politikai, közéleti tényezők rendszeresen úgy érzik, a múzeum akadályként tornyosul különféle nagyszabású terület- és középület-átrendezési koncepciók útjában. Ha a jogcím nélküli, rosszhiszemű lakásfoglaló bélyeget nem sütik is rá, gyakran ilyen hangulatot keltenek, ami egyrészt méltatlan egy kiemelt nemzeti intézményt illetően, másrészt lehetetlenné teszi, hogy a jelenlegi adottságok javításához megfelelő állami forrásokat vegyünk igénybe. Amennyiben tehát a Kossuth téri elhelyezés felé billen a mérleg, a Néprajzi Múzeumnak szerepelnie kell a múzeumi rekonstrukciós programban. Azt sem lehet elfelejteni, hogy a teljes épületről csak akkor lehet gondolkodni, ha a Politikatörténeti Intézet megfelelő elhelyezéséhez is rendelkezésre állnak a források, és megvan hozzá minden érdekelt egyetértő szándéka.

Meglévő épület kiválasztása és átalakítása a Néprajzi Múzeum céljaira

A magyarországi közgyűjtemények nincsenek szerencsés helyzetben, egyebek között az elhelyezésükre szolgáló épületek állaga miatt sem. A legtöbb múzeum műemléképületben működik, némelyiket eredetileg múzeumnak építették, másokat nem. Ebben a tekintetben azonban mondhatni, nincs jelentős eltérés az építéskori szándékot illetően: az eredetileg múzeumnak épült 150-100, vagy akár csak 50 éves épületek jelentős belső rekonstrukció (némelyek külső felújítás) nélkül ma ugyanúgy nem alkalmasak múzeumnak, mint a más célra épültek, hiszen építésükkor más műtárgyvédelmi és közönséglátogatói, kiállítási elvárásoknak megfelelően épültek. A Néprajzi Múzeum elvileg elhelyezhető egy másik, már meglévő, régi, műemlék épületben is. Ennek alapvető feltétele, hogy a szükséges alapterület rendelkezésre álljon, és az épületet az új funkciónak megfelelően teljesen átalakítsák és felújítsák. Ebben az esetben sem lényegtelen, hogy az épület a főváros megfelelő, méltó működést biztosító negyedében legyen. Ekkor is fennáll azonban az a körülmény, hogy az épület nem múzeumnak épült- ez az érv a jelenlegi épülettel kapcsolatban gyakori. Bármely épület múzeumi célú felújítása és átalakítása ugyanakkor szintén viszonylag magas átépítési költséggel, évekig elhúzódó, hosszas építkezéssel és költözködéssel jár, ami azt jelenti, hogy ilyen feltételek vállalása sokkal szerencsésebb, ha teljesen új, a működésnek megfelelő létesítmény épül.
Ezen elvi megoldás további nehézségeként meg kell említeni, hogy a Néprajzi Múzeum 1973-as elhelyezését megelőzően az illetékesek több ízben megvizsgálták a szóba jöhető, átépítéssel alkalmassá tehető épületek körét. A felmérés eredményeként nem sikerült elfogadható épületet találni. Ily módon a lehetőségeket már többször felmérték - legutóbb 2001-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság -, így aligha képzelhető el, hogy mégis sikerülne a célnak megfelelő épületet találni. (Felújítási tervek mellett ezért is terveztettek új múzeumépületet a Néprajzi Múzeum számára a Várnegyedbe 1963-1971 között. A kivitelezésre nem volt anyagi fedezet.) Az eddig szóba jött épületek közül egyedül a volt Mária Terézia- (Kilián-) laktanya épületére szokás hivatkozni, mert ennek alapterülete elvileg elegendő lenne. Az eddigi információk alapján azonban itt többek között komolyabb műszaki-statikai, alaprajzi problémákkal, bonyolult tulajdonviszonyokkal kell számolni. Csak megfelelő műszaki és szakmai felmérés után lehetne egyáltalán azt mérlegelni, hogy érdemes-e a Néprajzi Múzeum céljaira az épület átépítését figyelembe venni, bár az esetleges pozitív eredményt nagyban rontja az a tény, hogy az épület korábban nem felelt meg a Természettudományi Múzeum céljaira sem... Méretében, elhelyezésében megfelelő, átépíthető más régi épületről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak sincs tudomása. Ily módon ezt a lehetőséget csupán elvi alternatívának tekinthetjük, és nem a reális megoldás útjának.

A harmadik évezred Néprajzi Múzeuma - új múzeum építése

Egy távlati célokat is figyelembe vevő, modern szakmai program szerint megtervezett, a főváros egy központi helyén lévő, korszerű múzeumépületbe való végleges költözés minden bizonnyal ugyanolyan megnyugtató megoldást kínálna, mint a helyben maradás. Világos, hogy egy ilyen távlatos gondolkodást feltételező, a fővárost új, látványos középülettel gazdagító építkezés vállalása komoly kultúrpolitikai jelentőségű tett lenne, mely méltóképpen fejezné ki a kulturális örökség védelméért érzett felelősséget és a kultúra jelentőségét felismerő, felelős gondolkodást. Egy új múzeum megvalósítása természetesen muzeológiai szempontból is nagy, vonzó kihívást jelentene, s egyben lehetővé tenné, hogy Magyarország a figyelem előterébe kerüljön egy új, nemzetközi színvonalú, "21. századi" múzeum megépítésének várhatóan széles körű visszhangja révén.

Épület

A Néprajzi Múzeum jelenlegi épülete feladatellátásából következő funkcionális arányait mutató adatsort ki kell egészíteni a külső raktár (törökbálinti raktárbázis) adataival, hozzá kell venni a jelenlegi teljes épület nyújtotta bővítési lehetőségeket (a Politikatörténeti Intézet használatában lévő, fentebb már említett részt). A funkcionális arányok - kiállítótér, gyűjteményi raktárak, munkaszobák, közösségi terek - optimalizálása, illetve a gyűjteménytárak zsúfolt helyzetének megszüntetése, a további gyűjteménygyarapítási lehetőségek biztosítása miatt egy újonnan tervezett épületnél további alapterület-, illetve raktározási és kiállítási felületnövekedéssel kell számolni. Új múzeumépület létesítésekor alapkövetelmény, hogy az aktuálisnál mindig kb. egyharmaddal nagyobb területet biztosítsanak; a ma épülő múzeumnak a jövő igényeit is ki kell elégítenie. Az új múzeumépület alapterület-igénye tehát 32 000 m2.
Középületek esetén a különböző funkciók ellátására kialakított terek építési költségvetése különböző négyzetméterárakkal kalkulálható. Fenti árbecslés tartalma: épületszerkezetek, közműhálózat, klíma, világítás, biztonsági riasztó-, videofigyelő és tűzjelző hálózat. Új középület építése esetén az építési költség 8-10%-át számíthatjuk (100-120 mFt) biztonságtechnikai felszerelésre, műszerekre (riasztó, tűzjelző rendszerek, videokamerás figyelőrendszer). Nem értendők bele a fenti árba az installációk, raktári és munkaszoba-berendezések (pl. polcok, tárolók, videokamerák, jelzőberendezések stb.).

Telek

A költségtényezők közül legfontosabb a telek, a beépítendő terület. Kiválasztása a főváros bármely pontján a területfejlesztés szempontjából igen fontos jelzés arra vonatkozóan, milyen szerep jut a kultúrának, azon belül a kulturális örökség tárgyi és más jellegű emlékanyagának ma Magyarországon. Az új múzeumnak a főváros idegenforgalmilag leglátogatottabb negyedeinek egyikében és központi kulturális létesítmények közelében, vagy tőlük nem nagy távolságra, könnyen megközelíthető, központi helyen kell állnia. Az eddig felmerült lehetőségekkel - az Óbudai Gázgyár területével, az új millenniumi városközponttal szemben sokkal szerencsésebbnek tartjuk például az Erzsébet téren kihasználatlanul álló "nemzeti gödör" területét, vagy a Nagyvárad tér mellett húzódó bazársor és parkoló helyét, mely az Orczy-kert egy részével is kiegészülhetne. Elengedhetetlen azonban további lehetséges helyszínek felkutatása és a feltételek körültekintő felmérése. A Néprajzi Múzeumnak a fővároson kívüli elhelyezése szakmai és látogatói szempontból egyaránt elfogadhatatlan felvetés. Új épület építése nehezen képzelhető el rossz megközelítési lehetőséggel, a városközponttól távol, parkolási feltételek nélkül, szűk, zsúfolt beépítéssel. Az épület fenti adatsorait figyelembe véve, a parkolási lehetőséget kialakítva, a környezetbe, térbe illően elhelyezve optimális esetben mintegy 3 ha területet kell figyelembe venni, ami több szint kialakításával csökkenthető (mélygarázs, pinceszintben raktárak elhelyezése, többszintes épület/kiállítóterek/munkaszobák).

Közműcsatlakozás és parkolás

Az új épület teljes költségvonzatának megbecsülése szempontjából kérdéses a közműcsatlakozás bekerülési összege is, amely a telek helyének függvénye: belvárosi, közművesített telek esetén kisebb, közmű nélküli külterületen fajlagos költsége igen nagy is lehet. Komoly összeget tesz ki a múzeum forgalmát ellátó parkolás biztosítása is. Új középület építése esetén az épület közösségi hasznosítású alapterületét és a munkaszobákat alapul véve minden 50 m2-re egy gépkocsi-parkolóhelyet kell kialakítani. Egy autóra 25 m2-t kell számolni, tehát a 12 000 m2 kiállítótérre és a 8000 m2 munkaszobára, azaz a 20 000 m2 közösségi térre 400 gépkocsival kell számolni, ami 10 000 m2-es parkolóhely kialakítását jelenti:
a) szabad területen elhelyezve, négyzetméterenként 30 eFt-tal számolva a bekerülés összege 300 mFt;
b) parkolóépületben autónként 1-1,5 mFt a kialakítás költsége, vagyis mintegy 400-600 mFt. Az új épület hozzávetőleges, becsült bekerülési összege mai áron számolva minimum 10-11 milliárd Ft. Ehhez hozzá kell számítani a beépítendő telek és a szükséges belső felszerelések, továbbá a megnyitás minimális feltételeként legalább egy állandó és egy időszaki kiállítás megvalósításának költségeit. Ennek felelősségteljes becslése szinte lehetetlen - különösen a helyszín ismeretének hiányában. A jelzett pluszköltségeket nagy óvatossággal és szakmai lelkiismerettel kb. 4,5-5 milliárd Ft-ra tesszük, így az új múzeum megépítéséhez összesen 14-15 milliárd forintra van szükség, továbbá az anyag költöztetésének alább ismertetett összegére.

A megvalósulás ütemezése, előkészítő munkálatok

Az előkészületek a programkészítéssel kezdődnek. Első és legfontosabb lépés a szakmai program megírása a múzeumi terület egyes szakembereinek (muzeológusok, restaurátorok, közönségkapcsolati, gazdasági munkatársak stb.) bevonásával. Ennek során kell megfogalmazni a harmadik évezred Néprajzi Múzeumát; virtuálisan felépítjük minden helyiségével, funkciójával együtt. Mindenkinek, így a mai munkatársaknak és a döntéshozóknak egyaránt tudniuk kell, hogy egy új múzeum szakmai koncepciója nem azonos az eddigi, kényszerűségeket, elavult megoldásokat is tartalmazó tevékenység egyszerű áthelyezésével. A beruházási program elkészítése, majd a terület kiválasztása, a tervezés és a szerződéskötés csak az egész intézményi filozófia, cél- és feladatrendszer újragondolását követheti. Az előkészítés bizonyos fázisai egymás után, illetve párhuzamosan folynak, egy, másfél év alatt elvégezhetők. A feladat jelentősége miatt az új épület megtervezéséhez nemzetközi tervpályázat kiírását tartjuk kívánatosnak.

Építkezés

Megfelelő előkészítést követően és a folyamatosan biztosított anyagi fedezet mellett az építkezés 3-4 év alatt elvégezhető.

Költözés

Az építkezés ideje alatt készülhet a részletes szakmai program, a PR-előkészítés, majd az utolsó évben a gyűjteményi anyag revíziója és tervszerű csomagolása, a költöztetés előkészítése. A költözés a teljes befejezést (építkezés + berendezés) követően, kellő előkészületek után minimum 1-1,5 évet igényel. A 240 ezer műtárgy költöztetését megbecsülni munkában, időben és pénzben azért nehéz, mert ha a darabszámból kiindulva automatikusan kiszámolnánk az egy tárgy = egy egységnyi idő, 240 ezer tárgy = 240 ezerszer annyi idő egyenlegét, meglehetősen félrevezető adatot kaphatnánk. Az egymástól eltérő gyűjtemények tárgyai között vannak olyanok, amelyeket csak kézbe kell venni, és kellő regisztrációt követően lehet költöztetni, de akad olyan, az értékesebbeken túl is, amelyet a muzeológus ki nem ad a kezéből, mert restaurált, kiegészített tárgyról lévén szó, azt ő maga viszi. A műtárgyak mellett jelentős a könyvtár állománya (169 500 db), a fotótár a maga 450 000 darab tételével, közöttük üvegnegatívok ezreivel, a népzenegyűjtemény a korai viaszhengerekkel (Bartók-, Kodály-, Lajtha-felvételek!) stb. A költözés jelenlegi költségei a Hungart Nemzetközi Szállítmányozási Kft. adata szerint legalább 250 mFt-ot tesznek ki.

Berendezés

A berendezés költsége nehezen becsülhető. Számolni kell a ma használatban lévő számítógéppark elavulásával, új számítógéppark kiépítésével. A munkaszobákat, raktárakat, a közösségi funkciójú tereket (könyvtár, előadótermek, tanácsterem stb.), kiállítótereket új, korszerű múzeumi követelményeknek megfelelő bútorokkal, illetve installációs eszközökkel kell felszerelni és működtetni. Nélkülözhetetlen a legkorszerűbb műszaki felszereltség (pl. restaurátorműhelyek, informatikai rendszer) biztosítása. Hosszú távon két, nagyszabású állandó kiállítást kell felépíteni. Egyet az Európán kívüli anyagnak, egyet az európainak, benne nagy hangsúllyal a magyarnak, melynek éppúgy fel kell ölelnie a 18-19. századi életvitelt, mint a 20. század egészét, változásaival és jellemző jegyeivel.

Új költségvetés

Nyilvánvaló, hogy a Néprajzi Múzeum új épületben való elhelyezése költségvetésének újraértékelését vonja magával. A jelenlegi bevételi és kiadási tételek lényegében érvényüket vesztik, mivel a múzeum teljesen új feltételrendszerbe kerül. A várható költségvetési adatokat jelenleg szintén nehéz kalkulálni, mindenesetre igyekszünk a változások legfőbb területeit illetően áttekinteni a legfontosabb tételeket. Először is számításba kell venni a működtetés, üzemeltetés költségeit is, melyeket össze lehet vetni a meglévő épület működési költségeivel. Ezt az adatsort alapul véve öt év alatt mintegy másfélszeresre emelkedett az üzemeltetési költség.
Az utolsó évi értéknek automatikusan a 2,6-szeresét alapul venni (az alapterület-növekedés arányában) egy új épületnél nem adna reális értéket (86 268 eFt), hiszen például a modern klímaberendezést számítva, teljesen másak lesznek az energiaköltségek: a feltételezett 32 000 m2 alapterületű új épület éves szintű fenntartási, üzemeltetési költségei a főbb költségtényezők figyelembevételével 249,6 millió Ft-ot tesznek ki.
A költségek várható alakulásánál figyelembe kell venni a következő egyéb tényezőket is: az éves felújítási keret a jelenlegi épület esetén mintegy 25-30 millió Ft, amire egy új épületnél kezdetben nem kell számolnunk. Ugyanakkor minden bizonnyal elesünk attól az állandó bevételi forrástól, ami a Kossuth téri épület egyedi értékéből adódik, a termek bérbeadásából származó bevételtől: 1998-ban 29 621 eFt, 2002-ben 37 734 eFt. Ugyanígy valószínűleg megszűnik a filmforgatásokból származó bevétel is, ami természetesen sokkal esetlegesebb. Ezeket a "költségvetési hiány", a "kötelező bevétel" tervezésekor mindenképpen figyelembe kell venni. A fűtés (gáz) költségénél tekintettel kell lenni a Kossuth téri épület nagy belmagasságú tereire, arra, hogy itt mintegy 68 000 légköbmétert kell fűtenünk, egyformán, függetlenül attól, hogy munkaszobáról, raktárról vagy a központi auláról van szó: nincs lehetőség a szakaszolásra, az eltérő funkciójú terek különböző fűtésigényének differenciált ellátására. A feltételezett új épületben természetesen megoldható a "gazdaságosabb" és a modern múzeumi körülményeknek megfelelő üzemeltetés.
Végül az elképzelt, a jelenleginél 2,6-szer nagyobb alapterületű épület fenntartásának, működtetésének személyi feltételeiről kell szót ejteni. Az alapfeladatok ellátására, a szakembergárdára vonatkozóan nem számolhatunk nagyobb mérvű növekedéssel, hiszen a modernebb felszereltség, a jobb műszerezettség ezt nem indokolja. Például a kiállítások őrzését teljesen a fegyveres biztonsági őrségre lehet bízni, hiszen videokamerás figyeléssel az egész területet látják egy központból, ahonnan az esetleges rendbontókat hangosbemondón keresztül figyelmeztethetik, illetve járőröző kollégájukat értesíthetik rádión keresztül. A gyűjteménytárak alapterületében is mutatkozik növekedés, de a helyiségek száma jóval kevesebb lesz, a jelenlegi szétszórt gyűjteménytárak koncentráltan, várhatóan nem tárgytípusonként, de anyagfajtánkként csoportosítva lesznek elhelyezve, így valószínűleg ide sem kell több ember. Az új épület karbantartására viszont mindenképpen alkalmazni kell karbantartókat (asztalos, lakatos, villanyszerelő, épületgépész), valamint az ő munkájuk irányítására, összehangolására, az épület tervszerű karbantartásának vezetésére egy műszaki ügyintézőt. Ezt a költséget új épület esetén sem szabad megtakarítani, hiszen az épület állagának fenntartása révén a felmerülő költségeket csökkenthetjük. A karbantartó személyzet bérköltsége mintegy 5,5-6,0 mFt évente.

Mérleg

Egy új Néprajzi Múzeum építésével kapcsolatban a szakmai koncepció kidolgozása, egyeztetése mellett a következő tényezőket kell figyelembe venni, melyek megnehezíthetik megvalósítását:
- megfelelő - idegenforgalmilag jól megközelíthető, reprezentatív jellegű - helyszín kiválasztása. Az ingatlan tulajdonviszonyainak rendezése;
- tervpályáztatás a szakmai koncepció és az ingatlan adottságai figyelembevétele mellett; - magas építési költségek (az új épület a fenti számítások szerint telekkel mai áron kb. 14-15 milliárd forintot igényel, a berendezés költségei nélkül);
- a múzeum egészének költöztetése, ami a teljes gyűjteményi anyag megmozdítását és - esetlegesen - bizonyos mértékű károsodását jelenti, illetve annak költségei;
- a megvalósítás időbeli szükséglete magas; előkészítés 1,5 év, építkezés 3-4 év, költözködés 1-2 év, összesen minimum 5-7 év.

E gondokkal szemben az a kecsegtető pozitív tény áll, hogy szakmai szempontból a Néprajzi Múzeum optimális elhelyezése egy új, a feladatra tervezett és épített épületben valósítható meg leginkább. E megoldás nyilvánvaló előnye abban áll, hogy a Néprajzi Múzeum a korábbi kötöttségektől függetlenül lenne működtethető. Nem kétséges, hogy kultúrpolitikai, városképi szempontból is nagy jelentősége lenne egy új, "21. századi" múzeumépület megépítésének, mely feltehetően mindkét szempontból egyértelmű nemzetközi visszhangot is kiváltana.

Európai kitekintés

Új múzeum építése mindenütt nagy körültekintést és nagy anyagi áldozatvállalást, türelmet igényel. Körültekintve Európában, azt látjuk, hogy a múzeumok iránt az utóbbi egy-két évtizedben megnövekedett érdeklődés nem járt egy az egyben azzal, hogy sorra születtek volna új múzeumok, bár a korábbi évtizedekhez képest kétségtelenül nagyobb a pezsgés, a felújítások, bővítések, új építkezések láza. Az igazi nagy, világhírű építkezések - a Louvre, a British Múzeum korszerűsítése, bővítése, a bilbaói új Guggenheim Múzeum stb. - egyrészt óriási anyagi befektetéssel valósulhattak meg, másrészt inkább kivételesnek számítanak. Kisebb médiafigyelem mellett más múzeumtípusok, így néprajzi múzeumok is létesülnek, melyek elsősorban a körültekintő előkészítés, tervezés miatt számunkra is nyújtanak némi tanulságot.
Négy ilyen vállalkozásról van tudomásunk, melyek közül az egyik fiaskóval végződött, a többi megvalósulóban van. Hozzánk legközelebb Ljubljanában folyik nagyszabású építkezés. A Szlovén Néprajzi Múzeum gyűjteményeit tekintve kisebb, korát tekintve fiatalabb, mint a miénk. Az elhelyezési gondokat egy régi, más funkciójú épület teljes átépítésével és kibővítésével oldják meg. Figyelmet érdemel a vállalkozás időbeli ütemezése: szakmai előkészítés után 1995-ben írták ki az első építészeti pályázatot, az építkezés az adminisztrációs rész rekonstrukciójával 1997-ben kezdődött. A részfázisok teljesítése után 2002 tavaszán kezdtek hozzá az új kiállítási épületrész kivitelezéséhez, mely 2004-re készül el. A szakemberek közben előkészítik az új állandó kiállítás első részét, mely az épület teljes átadására, 2004. június 5-re épül meg. Tizenhárom évről van tehát szó, nem számítva a szakmai előkészítést.
Nem ilyen szerencsés a genfi néprajzi múzeum, mely 1996-ban kezdett hozzá a mostoha körülmények között tartott anyag megfelelő elhelyezése érdekében az új múzeumépület fölépítéséhez. A világ kultúráit bemutató új múzeum megépítésére a zsűri 220 (!) tervből választotta ki a Genf szívébe tervezett, L'Espelande des mondes elnevezésű projektet, melynek révén az új múzeum a város egyik új, reprezentatív találkozóhelye lett volna. Az épület 3900 m2-es üvegtetején a környék szintkülönbségeit áthidalva egy parkhoz kapcsolódó, különleges közösségi teret akartak kialakítani - innen a múzeum megnevezése -, ám a költségek fokozatos lefaragása ellenére a múzeum mégsem épül meg. A genfi polgárság a 2001. december 2-án tartott népszavazáson ugyanis elvetette a tervet, a többség leszavazta az építkezést. "Mi is az a néprajz? Túl drága" - írta a Tribune de Gen?ve december 3-i száma. Hiába tehát a többéves munka, a 2004-re tervezett megnyitó elmarad. A szűkkeblű döntés után a múzeum egyik munkatársa megrázó levélben kért bocsánatot a múzeum tárgyaitól - számuk meghaladja a százezret -, s ígérte, hogy továbbra is vannak barátaik, nem feledkeznek meg róluk.
Új, állami alapítású nemzeti múzeum a göteborgi Világ Kultúráinak Múzeuma. Az 1999-ben létrehívott intézménynek egy nemzetközi tervpályázaton kiválasztott épületet emelnek, mely 2004 végén nyílik meg. A 10 500 m2-es alapterületű épületet a londoni székhelyű francia-kubai-amerikai építészeti iroda, a Brisac-Gonzalez tervezte. A múzeum nagyszabású szakmai kísérlet arra, hogy a történetileg Svédországban található, nem európai gyűjtemények és a világ kultúráit meghatározó mai folyamatok között egy múzeum keretében egyensúlyt találjanak.
Végül röviden a francia nemzeti néprajzi múzeumra hivatkozunk, mely több tanulsággal is szolgál. A Musée National des Arts et Traditions Populaires, Georges-Henri Rivi?re nagyszerű alkotása hosszas válságperiódus után Marseille-ben kel újra életre. A múzeum a Bois de Boulogne-ban 1969-ben emelt - új, funkcionálisan a célnak, múzeumnak épített - épülete mostoha sorsra jutott, mert a város turisztikai központjától kissé távolra esett, noha ez a távolság mindössze 15 perces földalatti utat jelent. A múzeumot fokozatosan elhagyták a látogatók, számuk az 1990-es évek végére évi 60 ezer főre esett. A krízist a Provence-Alpes-Cote d'Azur régió 1998-as decemberi döntése oldotta meg, mellyel vállalták, állami segítség mellett, a múzeum Marseille-be költöztetését. Az előkészületek, a koncepció szakmai vitái 1999-ben kezdődtek, s mivel a múzeum új névvel - az Európai és a Mediterrán Civilizációk Múzeuma - kel életre, és jelentősen átalakítja, kibővíti működését, az előkészítő munka körültekintő, külföldi szakértők munkájára is támaszkodó tervezést igényel. A régi múzeum több mint 300 ezer tárgya kiegészül a Musée de l'Homme európai anyagával, valamint kisebb marseille-i gyűjteményekkel. Az új múzeum a kikötő egyik erődjébe kerül, melynek felújítása és a múzeumi célokra való átalakítása több mint 152 millió euróba fog kerülni. A 30 ezer m2-t meghaladó múzeum fokozatosan épül ki.

A munka további fázisai a következők:
2000 - nemzetközi tervpályázat;
2003 - újabb nemzetközi előkészítő konferencia, az épület restaurációjának kezdete, egy előkészítő kiállítás rendezése a városban;
2004 - a múzeumi építkezések kezdete;
2005 - az első raktárak elkészülte;
2006 - a múzeumépület és az erőd építésének befejezése;
2007 - az épület belső, muzeológiai berendezése;
2008 - a múzeum megnyitása.

A döntéstől számítva a megnyitás tehát 10 évet vesz igénybe, ami jelzi a hasonló nagyszabású vállalkozásokhoz szükséges kitartást, türelmet. Nem árt tanulni belőle mindenkinek, aki gyorsan képzeli egy új, a mai követelményeknek eleget tévő, építészetileg is figyelmet keltő múzeum megépítését.

Tanulságok

Mindent összefoglalva megállapítható, hogy a Néprajzi Múzeum jelenleginél méltóbb elhelyezése korántsem egyszerű. Ismerve az ország teljesítőképességét, a leginkább költségkímélő, a folytonosságot biztosító megoldásnak a jelenlegi épület egészének igénybevétele és részleges átalakítása-felújítása tűnik.
Ha külső, a múzeumügytől független igények lépnek előtérbe, megítélésünk szerint a kérdést akkor is csak hosszas előkészítő munka, várostervezők, településfejlesztéssel foglalkozó szakemberek tanulmányterveinek mérlegelése után lehet eldönteni. Bízunk benne, hogy ilyen horderejű kérdésben döntést csak a legmagasabb törvényhozó testület, az Országgyűlés fog hozni. Addig a Néprajzi Múzeum munkatársai végzik dolgukat, annak ellenére, hogy az elmúlt évek egyik örökzöld kérdése a volt kúriaépület elvétele kapcsán fogalmazódott meg. Ez időről időre azt vetette föl bennünk, a kúriát "elfoglaló" (?!), "ötven éve (?!) vissza nem adó" (?!) néprajzi múzeumi munkatársakban: vajon mit tegyünk ebben a különös helyzetben? Ne törődjünk az egésszel, tekintsük a felvetéseket az aktuális hivatalnokok átmeneti ötletbörzéje újabb vagy éppen déj? vu elemének, várjunk ölbe tett kézzel a helyzetünket valamilyen irányban megerősítő - általunk is várva-várt - döntésre, elhalasztva a modern muzeológia minden jobb nemzetközi kihívását (collection management, preventive conservation), avagy ott találjuk magunkat, hogy a ma egyik divatos, ám kevésbé szeretett projektet kell majd a végén magunkra vállalnunk (risk management)?

Ha nem teszünk semmit, csak várunk, akkor nem fejlesztettük volna gyűjteménytárainkat, optimalizálva a műtárgyak elhelyezését, követve a nemzetközi trendet, amely szerint az örökkévalóságnak próbáljuk megőrizni az emberi "itt-lét" ezen bűnjeleit, nem törődnénk az épület, a tőlünk "idegen" kúria állagával, nem adtunk volna be pályázatot a fűtésrendszer korszerűsítésére, nem foglalkoztunk volna a belső udvar beépítésével, a tetőtér újszerű hasznosításával. Egyszóval: dolgozunk, így a magunk módján némi választ is adtunk a pillanatnyi viharokra, s szeretnénk is, ha a közvélemény szakmai és közművelődési munkánk szerint ítélne meg minket, nem pedig azért, hogy éppen ki vetett szemet a Parlamenttel átellenben tornyosuló historicista-neoreneszánsz palota pompázatos aulájára vagy a mögötte sejtett, több ezer négyzetméter irodahelyiségre.
Ezen túl úgy éreztük, szükség van a lehetőségek, csábítások higgadt mérlegelésére is, így most előállunk ezzel a legjobb felfogásunk szerint - és kollégáink, barátaink, építészek, múzeumvezetők segítségével - kidolgozott anyaggal, amelyet a döntés-előkészítés egyik, ha úgy tetszik, első elemének tartunk. Mégpedig elég egyoldalú elemének, hiszen nem a mi tisztünk foglalkozni a Legfelsőbb Bíróság, a Táblabíróság, a Politikatörténeti Intézet, netán a Miniszterelnöki Hivatal vagy más közintézmények elhelyezésének kérdésével. Mi csak a Néprajzi Múzeum helyzetét eldöntő, megerősítő határozat, törvény előkészítését szeretnénk előmozdítani, s reméljük, ezt követően még nagyon sokan - várostervezők, településfejlesztő mérnökök, esetleg a világ más táján nemrégiben múzeumot/kat építő szakemberek (vannak elegen) - meg fognak szólalni, mert meggyőződésünk, hogy a döntés-előkészítés nem a propagandisztikus, döntéseket egyoldalúan kikényszeríteni szándékozó nyilatkozatok ideje, itt nagyon sok aprómunkára van szükség. Azután majd eljön a nyilatkozatok ideje is, de legfőképpen a döntésé, a megvalósíthatósági tanulmányokat követően. Mert minden döntéshez biztosítani kell az anyagi alapokat, az elszántságot és a kellő türelmet, mert a döntéseket végig is illik vinni, nem kell szaporítani a nemzet - jelképes és valós - gödreit egy néprajzi gödörrel.