©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hálózati találkozó Bukarestben

2013. november 1–3. rendezték meg Bukarestben a NEMO (Network of European Museum Organisations – Európai Múzeumi Szervezetek Hálózata) 21. éves találkozóját, amelyen – két év kihagyás után – a Pulszky Társaság képviselői is részt vettek.

A szervezet 1992-ben alakult, az EU-tagállamok múzeumi szervezeteinek független szakmai tanácskozó testületeként, társaságunk a kilencvenes évek közepe óta többnyire aktív tagja a szervezetnek. A bukaresti találkozón Deme Péterrel, a Pulszky Társaság elnökével vehettünk részt.

Az első, pénteki nap délelőttjén a program szerint román szakmai és minisztériumi vezetők üdvözölték a megjelenteket, majd Fókuszban Románia: múzeumpolitika és projektek címmel az ICOM Románia elnöke, Virgil Stefan Nitulescu (a Román Parasztság Nemzeti Múzeumának igazgatója, korábban a kulturális tárca egyik vezetője) és Dragos Neamu, a Román Múzeumok Nemzeti Hálózatának elnöke adott képet az ország muzeális intézményeinek helyzetéről, illetve arról a Dánia és Románia együttműködésével 2013-ban indult nemzetközi projektről, amelynek keretében Dániából és Romániából múzeumi szakemberek szakmai csereprogramokon és továbbképzéseken vesznek részt.

A délutáni szekció (Múzeumok a digitális világban) első részében német, angol, görög és amerikai szakemberek osztották meg tapasztalataikat azokról a szakmai és/vagy társadalmi kérdésekről, problémákról, amelyeket az e-kultúra terjedése jelent a múzeumok számára. A német Paul Klimpel ügyvéd felvázolta, hogy a múzeumok és gyűjtemények internetre kerülését kezdetben technológiai és szakmai nehézségek mellett a jogszabályok hiánya is okozta. Az utóbbi időben a jogszabályi változások mellett az is segítette a kimozdulást a holtpontról, hogy a muzeális intézmények és szervezetek kidolgozták saját internetes stratégiájukat, s ennek nyomán társadalmi alapokon nyugvó, összekapcsolható projektjeik dinamikus fejlődésnek indulhattak. Nick Poole (Nagy-Britannia) hangsúlyozta, hogy jelenkorunk társadalmára a kapcsolódás/összekapcsolódás (connectedness) a jellemző. Az Europeana (www.europeana.eu) és a Google Cultural Institute lehetőségeit bemutatva felvázolta azokat a kihívásokat, de ugyanakkor hihetetlen lehetőségeket, amelyekkel az európai múzeumoknak számolniuk kell. Miután olyan világban élünk, amelyben az emberek folyamatos és állandó kapcsolatban állnak egymással és a világgal, a múzeumoknak ehhez kell kapcsolódniuk, az online kapcsolatrendszereket nem hagyhatják figyelmen kívül.

Ezt követően az előadók jó példákat mutattak be, így a holland Harry Verwayen, az Europeana megoldási elképzeléseit, Kimmo Leva, a Finn Múzeumi Egyesület főtitkára pedig a finn nemzeti örökség digitalizálásának három fázisát. Első lépés: a gyűjtemények digitalizálása; második fázis: a gyűjtemények internetes elérhetősége; harmadik fázis – itt tartanak most –: a múzeumok és gyűjteményeik hálózatba való összefogása, ennek segítségével a gyűjteménykezelés, hosszú távú műtárgyvédelem, szolgáltatások stb. egységesítése és összekapcsolódása. A német Volker Rodekamp a lipcsei Várostörténeti Múzeum (Stadtgeschichtliches Museum) példáján mutatta be, hogy amióta (1999) a múzeum digitalizálta és a neten elérhetővé tette a több mint 300 ezer dokumentumos gyűjteményét, jelentős online „látogató” közönsége lett, amely aktív visszajelzésein keresztül rendszeres és kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakított ki a múzeummal. (Sajnos, ezen a napon a szakmai munkában nem tudtunk részt venni, mert repülőnk csak este ért Bukarestbe. A www.ne-mo.org honlapon azonban a prezentációk többsége megtekinthető.)

Szombaton délelőtt az előadások a múzeumok és az állampolgárság viszonyát vizsgálták többféle megközelítésben, elsősorban elméleti alapon, és inkább a jövőt felvázolva. Massimo Negri, az Európai Múzeumi Akadémia igazgatója az európai kultúra és identitás – sokszínűségében is egyértelműen felismerhető, azonosítható – közösségteremtő erejét hangsúlyozta. Kiemelte: a múzeumoknak aktív szerepet kell vállalniuk az „európai szellemiség” és az európai állampolgárság fejlődésében. Csak akkor válhatnak a közösség aktív és lényeges szereplőivé, ha feladatuk össztársadalmi szinten megfelelően ismert, valamint ha a történelmi folyamatok részeseivé tudnak válni. Ma már nem elég az ingyenességről, a tartalmi egyszerűsítésről, a hatékony kommunikációról, a hatásos bemutatásról beszélni, hanem az állampolgárokkal közös teremtésre és összekapcsolódásra kell törekedni. Némileg leegyszerűsítve: a múzeumok feladata, hogy az információ átadásától eljussanak a „csábításig”. Jorge Wagensberg a barcelonai „la Caixa” Alapítvány tudományos igazgatója, kapcsolódva ehhez a gondolatisághoz is, a Cosmocaixa természettudományos múzeum kiállításainak elméleti hátterét mutatta be. Itt három egymásra épülő elemet használnak: a tárgyat, a jelenséget és ennek a múzeumi átváltozását/átváltoztatását (metamorfózis), amely folyamatnak maga a látogató is részese. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ez az alapgondolat a múzeum egész területén, minden kiállítási egységében jelen van. Enrica Pagella, a torinói Palazzo Madama és Borgo Medievale igazgatója egy 2012-es ún. crowdfunding (tömeges támogató) kampányt mutatott be, amelynek keretében a múzeumnak sikerült a szabadpiacról a város történelméhez közvetlenül kapcsolódó porcelánkészletet megvásárolnia. A kampány az egész város közösségét megmozdította, ugyanakkor – ennek köszönhetően – kialakult egy új, speciálisan a múzeumra fókuszáló társadalmi bázis, amely azóta is aktívan részt vesz a múzeum életében. A görög Panos Papoullas a Stavros Niarchos Alapítvány szinte futurisztikus vállalkozását mutatta be. Athén külvárosának a gazdasági válság óta lehanyatlott egyik negyedében olyan komplexumot hoznak létre, amelyben a nemzeti könyvtár, a nemzeti opera, múzeum, sportpályák és park kap helyet, s amely a legszélesebb közönségbázisra kíván támaszkodni, miközben – a fenntarthatóság figyelembevételével – energiatakarékos megoldásokkal készül. Az építkezés még éppen csak elindult, de a helyszínen már aktívan üzemel egy látogatóközpont, amelyben bemutatják a projektet összes tervezett funkciójával együtt és a munkálatok mindenkori állapotát. Elmondható, hogy a kultúrközpont születése pillanatától a társadalom tudatában és fókuszában van. Kiemelésre érdemes, hogy a nem állami alapítvány által finanszírozott beruházás további kezelése, hasznosítása állami feladat lesz, s erre már a megállapodást is megkötötték.

A délután első felében Luca Bergamo, a Culture Action Europe főtitkára egy látomásos, drámai előadásban hívta fel a figyelmet a múzeumügy jelenleg szerinte nem túl biztató állapotára. Véleménye szerint, amennyiben a múzeumok nem figyelnek egyre változóbb társadalmi környezetükre, és nem következik be paradigmaváltás, elszigetelődnek, és akár társadalmi beágyazódásukat is elveszíthetik. Mioara Lujanschi, a romániai Kultúrpont vezetője ismertette az EU 2014–2020 közötti, még nem véglegesített kulturális programját, melynek mottója a „Kreatív Európa” lesz, s fókuszában az állampolgárok bevonása és a kreativitás áll. A kapcsolatépítő nemzetközi csereprogramok kiemelt figyelmet és támogatást kapnak. Urmas Dresen, az Észt Tengerészeti Múzeum igazgatója a tallini egykori hidroplánkikötő történetét, revitalizálását és a múzeum bővítését szolgáló felhasználását mutatta be, kiemelve a dán tervezőkkel való együttműködés és a helyi közösség támogatásának fontosságát.

A délután második felében került sor a NEMO közgyűlésére, ezen belül a 2013-as gazdag tevékenységet összefoglaló beszámolóra (Julia Pagel projektmenedzser előadásában). Előtte a NEMO elnöke, Siebe Weide (a Holland Múzeumi Szövetség igazgatója) szót adott a Pulszky Társaság elnökének, aki egyrészt örömét fejezte ki, hogy ismét csatlakozhatunk a szervezet aktív tagjaihoz, másrészt megköszönte a brit, a dán és a holland múzeumi szervezeteknek a nemzetközi tapasztalatcsere-programhoz nyújtott segítségét. A beszámolót Hogyan tovább – Én és a NEMO címmel workshop követte. A négy csoportban végzett műhelymunka fő kérdése az volt, hogyan lehetne a NEMO tevékenysége még hasznosabb nemzeti és lokális szinten. Érdekes volt látni, hogyan rajzolódtak ki a válaszokból a résztvevők és szervezeteik közötti különbségek és hasonlóságok. Végül az elnök bejelentette, hogy 2014-ben a NEMO közgyűlése és konferenciája november 7. és 9. között, Olaszországban lesz.

A konferencia roppant gazdag és feszített szakmai programját a házigazda szervezők kiemelkedő kulturális programokkal, múzeumlátogatásokkal színesítették. Ebédszünetben és este a különleges helyszíneken szakvezetésekkel egybekötött vendéglátásban részesültünk. November 1-jén, pénteken a konferenciának és az esti fogadásnak is a közelmúltban teljesen újjáépített királyi palotában található Román Nemzeti Művészeti Múzeum adott helyet. A vacsorát megelőzően az intézmény vezetője és munkatársa tárlatvezetést tartott. A november 2-i, szombati ülésnap a Grigore Antipa Múzeumban, az átépítés és felújítás, korszerűsítés után 2011-ben újra megnyitott Természettudományi Múzeumban zajlott. A hosszított ebédszünetben szabadon választható program keretében bemutatták a múzeum több mint 100 éves kollekciójára alapozott újragondolt, friss és modern állandó kiállítását. Az intézmény és a tárlat egyaránt nagyszerű példája annak, hogyan lehet egy régi és elavult gyűjtési koncepción alapuló gyűjteményt felfrissíteni, modernné és élvezetessé tenni. A 19. század végén és a 20. század elején elejtett és kitömött állatok jó összhangban voltak a QR-kódos, hangokkal és tapintható interaktív pontokkal ellátott kiállításban, ahol az egységes koncepció a pincétől az első emeletig három szinten, folyamatában volt követhető. Az esti vacsorát egy különleges magángalériában tartották, Bukarest központjában, egy 20. század eleji, kívül-belül épségben megmaradt kis városi palotában. Az Artmark nevű galéria modern román műalkotások mellett változatos műtárgyak kereskedésével és rangos aukciók szervezésével foglalkozik. Vasárnap a város szívében fekvő, 1936-ban alapított Falumúzeumot, valamint a Bukarest 20. századi történelmében elhíresült Parlamentet tekinthettük meg szervezett formában, vezetéssel. Az utóbbi érdekes ellenpontja volt a vidéki paraszti életet bemutató skanzenben látottaknak.

A találkozón számos régi ismerőssel és új kollégával találkoztunk és ismerkedtünk, cseréltünk véleményt, és erősítettük meg egymást abban a meggyőződésben, hogy szervezeteink formájukban és tevékenységükben lehetnek eltérők, de valamennyien ugyanazt a célt szolgáljuk: a kulturális örökség ránk bízott részének megőrzését, közkinccsé tételét és a kultúra társadalmi szerepének erősítését.