az első eredményhirdetésre pedig október 10-én a Néprajzi Múzeumban került sor.
A következő évtől azután a díjátadás szerves részévé vált a Múzeumi Világnaphoz kapcsolódó, egyre népszerűbb és látogatottabb rendezvénynek. Jelen írás szerzője kezdettől szervezője, koordinátora volt a programnak, ezen a "jogon" kísérel meg egy nagyon vázlatos, rövid áttekintést.
Fontos eleme volt a dolognak, hogy a bírálatban való részvételre sikerült megnyerni a minisztérium szakmai osztályát, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságát, az NKA szakmai kollégiumát (amely kezdettől mindmáig biztosította a fődíjakhoz a pénzt), valamint a Magyar Múzeumok Szövetségét, illetve ennek elsorvadása után a Magyar Nemzeti Múzeumot. A munkában részt vevő kollégák a beküldött anyagok tanulmányozása mellett mindig felkeresték a pályázó intézményeket, a helyszínen tájékozódva munkájukról.
Az első év eredményeit ismertető cikkben (Magyar Múzeumok, 1997/4.) az alábbiakat írtam:
"A pályázat és díjak legalább két szempontból tekinthetők fontosnak. Egyrészt az esemény ráirányíthatja (rá kell hogy irányítsa) a közvélemény figyelmét a hazai kulturális élet szerves részét képező, gazdag gyűjteményeket, a magyar kulturális örökség döntő részét gondozó, kiváló szakmai munkát végző, ám állandó pénzügyi, sőt fenntartási gondokkal küzdő magyar múzeumok hálózatára. Másrészt viszont ösztönözheti ezeket a közintézményeket arra, hogy nyitottabban figyeljék a társadalom, a környezet igényeit, aktívabban vegyenek részt a polgárok nevelésében, nyújtsanak segítséget a szabadidő színvonalas eltöltéséhez. Elsősorban a kiállítások terén van még sok tennivaló."
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
