Mitől jó egy tájház?

Hétéves a Magyarországi Tájházak Szövetsége

A 70-es években divat volt tájházat alapítani, majd eljött az idő, amikor ezek a kiállítások inkább tehertételként jelentek meg a kis önkormányzatok költségvetésében. A 90-es évek második felétől egyre több helyi közösség figyel fel értékeire.

Cikk küldése

e-mail:

A 70-es években divat volt tájházat alapítani, majd eljött az idő, amikor ezek a kiállítások inkább tehertételként jelentek meg a kis önkormányzatok költségvetésében. Az 1990-es évek második felétől azonban a helyi közösségek egyre több helyütt figyeltek fel kulturális értékeikre: ma 200 fölött van a múzeumi intézményi működési engedéllyel rendelkező gyűjtemények, tájházi kiállítóhelyek száma, de becsléseink szerint 250-300 tájház működik idehaza.

Buzsák

2002. november 26-án Budapesten alakult meg a Magyarországi Tájházak Szövetsége, amelynek jogi tagjai között ma már 107 tájházat találunk, az egyéni taglétszám pedig 125. A társadalmi szervezet elsődleges célja a magyarországi és a határon túli magyar vonatkozású tájházak szakmai érdekérvényesítésének biztosítása, a folyamatos képzés és önképzés megteremtése, a szakszerűen berendezett, megőrzött és a közösség számára hasznos néprajzi gyűjtemények működésének segítése. A civil szervezet megszületését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal segítette, és napjainkig legerőteljesebb támogatója a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum.

A tájházszövetség által szervezett Tájházi Műhelyek, az országos és regionális találkozók a szakmai továbbképzés helyszínei voltak, és lehetőséget nyújtottak a programnak helyszínt adó települések, régiók tájházainak bemutatkozására. A tájházszövetségbe bekapcsolódott határon túli magyar tájházakhoz köthetően Szlovákiában, a Vajdaságban és a Partiumban is évente hasonló rendezvények valósulnak meg.
Az országos hatókörű civil szervezet tevékenységéről a Tájházi Hírlevél című negyedéves periodika lapjain olvashatunk - mely rendezvényekről tudósít, tájházakat ismertet, és képzési segédleteket jelentet meg -, a magyarországi tájházak elektronikus bemutatkozására pedig a Museum.hu szerkesztősége által készített és üzemeltetett www.tajhaz.hu internetes oldal szolgál. A tájházszövetség 2006-ban - Tájházi Tudástár címmel - CD-ROM formájában adta közre a tájházak szakszerű működtetéséhez, a sikeres pályázatokhoz ajánlott legjobb gyakorlatokat. A szervezet által évente adott elismerés, "Az év tájháza" díj is hozzájárul a jó példák megismertetéséhez. 2009 őszén a tájházszövetség a Norvég Civil Alaptól elnyert pályázati támogatással, a Tájházi Akadémia kétszer háromnapos képzése keretében 32 fő számára tette lehetővé a tájházak működtetésével kapcsolatos ismeretek elsajátítását.

A tájházszövetség közreműködik információs, turisztikai tájékoztató kiadványok közreadásában, segíti a bekapcsolódást az országos turisztikai akciókba (Hazajáró hétvége), a megjelenést országos múzeumi rendezvényeken, programokon, a Múzeumi Majálison, a Múzeumok Őszi Fesztiválján, sőt 2009-ben a Sziget Fesztiválon, vagy éppen legújabban a Magyar Turizmus Zrt.-vel közösen szervezett Márton-napi Libat(o)uron.

A magyarországi tájházakról

A tájházak, népi építészeti értékű épületekben, a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal egy adott település vagy kistáj hagyományos tárgyi kultúráját jelenítik meg. Berendezésük a településen élők életmódját, lakáskultúráját egy meghatározott időszakra és társadalmi helyzetre vonatkozóan reprezentálja. A tájház a hozzá kapcsolódó portán műhelyeket, gazdasági épületeket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket is

Tiszacsécse, a VIII. Országos Tájháztalálkozó résztvevői

bemutathat. Napjainkban egy jó tájház rendezvényei, az iskolai oktatáshoz nyújtott szolgáltatásai a helyi hagyományos tudás, a szellemi örökség megismerését, megőrzését és élővé tételét szolgálják.

Míg a szabadtéri néprajzi múzeumok kezdeteinek történetét vizsgálva a 19. század végéig, az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falujáig mehetünk vissza, a tájházak előzményei Magyarországon csak az 1930-as években jelentek meg. Különösen érdekes, hogy mai fogalommeghatározásunk szerint a tájház - amely gyakran műemlék - minden esetben helyben megőrzött, szaknyelven "in situ" építmény.

A tájházak rendszere Magyarországon az első kezdeményezések után az 1970-80-as években erősödött meg. A tájházak többsége a megyei múzeumi szervezet részeként és szakmai irányításával működött. A rendszerváltást követően az önkormányzati törvény átalakította a múzeumi területen a tulajdonosi és működtetői viszonyokat, a tájházak jelentős számban átkerültek a helyi önkormányzatok birtokába, de magánfenntartású tájházak is létrejöttek. Az épületállomány egy része leromlott, a szakmai segítségnyújtás keretei meggyengültek. Az 1990-es évek második felétől a helyi közösségek egyre több helyütt figyeltek fel kulturális értékeikre, múltjuk őrzőire, és újabb tájház-alapítási hullám indult el. Az 1990-es évek végén a muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező intézmények közül mintegy 180 volt tájház, majd néhány év alatt további 50-60 tájház jött létre, kialakult a szlovák és német tájházak önálló, országos hálózata. Napjainkban 200 fölött van a muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező gyűjtemények, tájházi kiállítóhelyek száma, de becsléseink szerint 250-300 tájház működik Magyarországon, és közel 100 határon túli, magyar vonatkozású tájházról, néprajzi gyűjteményről is tudunk.

A tájházaink napjainkban

A szabadtéri néprajzi szakfelügyelet - amely miniszteri rendelet alapján 2000-től segítette a tájházakat - mellett a hét éve alapított Magyarországi Tájházak Szövetsége a hálózatépítéssel új lendületet adott a tájházak fejlődésének. A 2005-2009 között biztosított oktatási és kulturális minisztériumi pályázati források (Tengertánc, Tájházak a közösségért, Vendégváró tájházak) révén jelentős infrastrukturális fejlesztés, az épületállomány és a kiállítások komplex megújítása, a műtárgyvédelem és a korszerű nyilvántartás tette szakszerűbbé a hazai tájházakat. A fejlesztésekhez kapcsolódó szakmai programok, oktatási csomagok hozzájárultak, hogy az intézmények nyitottabbak legyenek a helyi közösség felé, és a látogatóik száma is jelentősen növekedett.

A kérdést, hogy mitől jó ma egy tájház, több szempontból érdemes körüljárni. Elsődleges szempont, hogy az épület - amelynek berendezése a településre és a bemutatott korszakra jellemző, szakszerű és helyből származó tárgyakból áll - hiteles és jól karbantartott legyen. Nem elhanyagolható tényező, hogy a látogató gondozott belső és külső tereket találjon. Mindemellett napjainkban elengedhetetlen, hogy a tájházat élettel, hiteles szakmai programokkal megtöltő helyi közösség/ek bekapcsolódájanak a működtetésbe. A jó tájház sohasem puszta kiállítás, hanem ideális esetben a helyi hagyományőrző programok helye, a találkozás színtere a helyi közösség tagjai, és a helyi tudás átadásának helyszíne a fiatal generációk és az odaérkező turisták számára.